Megvan a csúcstámadás új időpontja

Kollár Lajos beszámolója (05.18.): "Megszületett az újabb csúcstámadás napja! Sok előrejelzést és expedíciós véleményt kellett összegezni, és többek között az EUMET csapata is a 20 és 22.-e közötti időt részesítette előnyben az általuk küldött előrejelzésben. Ezért egy spanyol csapattal együtt a május 21.-re esett a választás. A csapatok holnap reggel indulnak el a Khumbu jégesésen keresztül a II-es tábor felé. A magyar csapat a tervek szerint 22-én érkezik vissza az alaptáborba. A könnyebb érthetőség kedvéért szükségét érzem a nyolcezres hegyek csúcstámadási rendszerének ismertetését, a laikusok számára olykor nehezen érthető "oktalan lődörgést", időhúzást a magashegyi táborok között.

Lássuk rögtön a legfontosabb feltételeket. Két ilyet említenék, az egyik szubjektív, a másik objektív természetű. Kezdjük rögtön magunkkal, a szubjektív oldallal. "Készen kell lenni rá!" - mondja Hamlet és milyen igaza van. A hegymászónak készen kell lenni a nagy magasságokban történő mozgásra, melynek biztonságát az úgynevezett akklimatizáció (a szervezet hozzászoktatása az oxigénben ritka levegőhöz) révén szerez meg. Az akklimatizációs folyamat egyenlő a magashegyi táborok fölépítésével, és az onnan visszatéréssel az alaptáborba (fokozatosság elve).

Itt jegyzem meg, a "magyarok a világ nyolcezresein" expedíciói, sohasem használnak segítő körülményeket (sherpa + mesterséges oxigén), úgyhogy nagyon nagy figyelmet és munkát kell fordítani az akklimatizációra. Általában három, de magasabb és nehezebb hegycsúcsok eléréséhez egy negyedik tábort is felhelyeznek a mászók, majd ismét visszavonulnak az alaptáborba pihenni és kidolgozni a csúcstámadó stratégiát, megjelölni azt a napot amikor a meteorológiai előjelzések szerint a legkisebb a szél, a páratartalom, tehát a legjobb idő várható.

Ez a másik feltétel, az objektív helyzet. Tegyük fel, hogy mindkettő rendelkezésre áll, kijelöltük a csúcsmászásra alkalmas éjszakát, hajnalt, délelőttöt, akkor visszaszámolunk annyi napot, hogy biztonságosan elérjük a legfelső, csúcstámadó tábort és irány fölfelé. Ott aztán kényelmetlenül kucorogva kell várni az éjszaka azon pontját, amikor elindulhat a csúcsmenet. Ez alkalmasint 5-600 méter szintkülönbségtől akár 1200-1300 métert is takarhat, fölfelé, nehéz mászással egybekötve.

A csúcs elérése után (öröm és fényképezés, már ha van mit és mivel, meg nincs köd, felhő) módjával, de iszkiri lefele. Óvatosan azért, mert ilyenkor történik a legtöbb baleset. A mászók, összeszedve a táborokat, rendszerint a csúcsmászást követő napon elérik az alaptábort. Leírva egyszerűnek tűnik az egész. Viszont hindu vallású szakácsunk belépett egy csokoládé tortával, mert ma van Buddha (Gautáma Sziddhárta, indiai herceg) születésnapja."