Az utak alatt nem fűtenek

Ám reggel 3 órakor, amikor megcsörren a vekker, a jégvirágos ablakon kinézve nagyjából sejthető, mi vár ránk odakint. 

Igen, a farkasordító hidegben is hajnalban kelünk, mint mindig az utóbbi 15 évben, hogy pontosan, időre, a reggeli kávé mellé kézbesítsük a Naplót. Kint a kocsinál aztán van mit látni: jég jég hátán! 

Mintha az egész megyét egy lavór vízzel öntötték volna le, ami alaposan ráfagyott az utakra, járdákra, autókra. Ilyenkor eszembe jut egy Edda-szám pár sora: Korán reggel, ha indulnom kell, / Monoton utamon nem kísér senki. / Szürke az utca és szürke a gyár, / Szürke az élmény, ami rám vár. 

Na, most aztán színesítik kissé a helyzetet a síkos utak. Elindulok, hogy felvegyem az újságot a lerakóhelyről. Az indulással még nincs is gond, csak hát a megállás! Hiába a technika: ABS, 4 kerék, jég ellen nincs ellenszer... 

Útközben sok autóval találkozom, akik merészek voltak, egészen addig, míg az árokba nem csúsztak. De nem baj, ezt is megúsztuk, a lerakóhelytől már gyalog megyek tovább. 

Az újságot nyáron futva kézbesítettem, hogy még korán leérjek a Balcsira, most örülök, ha csúszva-mászva elérek egyik postaládától a másikig. De végül sikerül kikézbesítenem valamennyi újságot. 

Újra az ablaknál állok, nézem az embereket, ahogy küzdenek az elemekkel. Milyen okos ember volt, aki kitalálta a fűtést! Csak kár, hogy az utak alá nem tervezte, legalábbis mifelénk.