Nem vagyok lebontós fajta

Az elismerést a tíz jelölt közül négyen kapták meg a gálaesten. A jelöltek közül hármat a kuratórium választott ki, egyre pedig a megyéből szavazhattak. A közönségdíjas Albóciné Ábrahám Gabriella veszprémi építészmérnök lett.

Szívesen megmutatja a Buhim-völgyi új házát. Mondja, hogy valamikor innen szivattyúzták fel a vizet a püspöki palotába. Körbevezet a Séd partján fekvő otthonos épületben. Büszke az ötletes elrendezésre, a hangulatos belső terekre, a hatalmas cserépkályhára és az általa kitalált világításra. Jól érzi magát a felújított házban a neves építész, és láthatóan boldog. Örül az elismerésnek, különösen, hogy a díjátadón itt volt a családja. A lánya, veje, a nagyi kedvéért öltönybe bújt egyetemista unokája és a szintén építészmérnök húga. Kollégái is vele ünnepeltek, így teljes volt a boldogsága. Az ünnepségen kiderült, két díjazottnak is ő tervezte a házát. Akkor döbbent rá Albóciné, hogy mi mindent csinált az életében. Csak ezek nála már elfelejtődtek. Közösen idézzük fel pályafutása fontos állomásait.

- A dombóvári érettségi után egyből fölvettek a műegyetemre. Azért mentem oda, mert postás édesapám szerint az az intézmény volt a világ közepe. Tüneményes székely rajztanárom fertőzött meg az építészettel, beszélt Koós Károly munkásságáról. Rádöbbentett, hogy az ötvenes években idehaza elkövetett építészeten túl is van élet. Az ő hatására választottam ezt a szép pályát - meséli. Előbb építési hatóságon dolgozott, volt kivitelező, majd a kaposvári tervezőirodát hagyta ott. Válása után ugyanis váltott, negyven éve költözött Veszprémbe. És a szomszédságban élő Géczi Jánossal ellentétben ő nem érzi magát "gyüttmentnek".

- Engem ez a város befogadott. Én veszpréminek érzem magam, és nagyon szeretem a települést. Nem tudom, hogy ez kiderül-e a dolgaimból?
A tétova kérdésre az élet rég megadta a választ, hiszen Albóci Gabriella neve összeforrt Veszprémmel. Munkásságának nyomaival a városban sok helyen találkozunk. Hogy például a Brusznyai utca egyik fele megmaradt az utókornak, azt neki is köszönhetjük.

- Nem mindent én terveztem ott, de a tanulmánytervek, és a koncepció a nevemhez kötődik. A nyolcvanas évekbeli harcok emlékezetesek, küzdöttünk, hogy ne bontsák le azt a házsort. Kár lett volna érte, hiszen így felújítva megmaradt egy jellegzetes veszprémi utcarész. Szegényebb lenne a város, ha többszintes parkolóház állna ott a kórház előtt.

Kissé elérzékenyül, amikor megemlíti, most megadatik neki, hogy végre befejezze a munkát. A Hangvillára gondol, mert talán elindulhat a régi mozi rehabilitációja. Elkészültek a tervek, a kockaépületből korszerű hangversenytermet álmodtak. Jót tenne Veszprémnek, állítja határozottan. A híres építész, Anthony Gall is beszállt a tervezésbe, vele több műemlék épületen dolgoztak együtt. A látványtervek alapján világszínvonalú alkotás születhet a közös munkából.

- A hetvenes években elkeseredtem  tér vissza a múltba -, az állami tervezőirodánál ugyanis sokáig a fióknak dolgoztam. Sorra kaptam a megbízásokat a pártállami időszakban, de nem épültek meg az általam tervezett középületek. Ez nehéz 10-15 év volt az életemben, majd jött a Brusznyai utca, és onnantól varázsütésre minden megváltozott, sorra épülnek a házaim.

Azt mondja, jó lett volna, ha megvalósul a "fiókmunkák" közül néhány terve. Volt köztük egy balatoni üdülőszálló, munkásszálló az inotai alukohónak, és egy kollégiumépület is. Akkor nagyon szomorú volt, de elkezdett családi házakat, nyaralókat tervezni, azért, hogy legyen sikerélménye. Így ismerték meg jobban az emberek, és lett felkapott tervező, aki még ilyen hosszú pályafutás után is talál bőven kihívást a szakmájában.

- Nekem a kis megbízások is fontosak. Azokba is bele lehet tenni egy gondolatot, egy jó ötletet. A Dózsavárosban például most épül egy 30 négyzetméteres ház hetven négyzetméteres telken. Izgalmas, hogy egy ekkorka hellyel mit kezdjek, úgy, hogy újszerű legyen a ház, és egy hagyományos környezetben is megállja a helyet. Jó az ilyen munka, de ebből nem lehet megélni  panaszkodik, mert a tervezőirodája is megérzi a válságot. A recesszió miatt a nagy, patinás cégeknek sincs megrendelésük. Ők dolgoznak ugyan, de a kisebb megbízásokból nem lehet irodát fönntartani, béreket fizetni, utalni a járulékokat, adókat, és fizetni a költségeket.

Az jó, hogy csökkentik a nyereségadót, de ők már ott tartanak, hogy nem képződik haszon, nincs mit befizetni.

- A közeljövőben döntök a jövőmről. Addig folytatom, amíg nincs nagy veszteségem. Hónapok óta nem vettem ki egy fillért sem a cégemből. Mindig reménykedünk, hátha most lesz jobb, beindul a gazdaság, jön a fellendülés. Nehéz döntés lesz. Tegyek két kolléganőt az utcára? Rajtuk kívül több bedolgozó marad még munka nélkül. Nagy a felelősségem - mondja.

Fájni fog a szíve, ha úgy alakul, de tudomásul veszi, hogy eddig tartott. Rövid csönd után elismeri, sajnálná, mert szereti a szakmáját. A munka ugyan sok rohangálással, idegeskedéssel, ügyintézéssel jár, de amikor a tervezőasztalnál a papír fölé hajol, és valamit kitalálhat, akkor elfelejt mindent. A jó munka kárpótolja.

- Ha úgy alakul az életem, akkor több idő jut majd a kártyázásra. Nagy bridzsező vagyok, az a legkedvesebb elfoglaltságom. A könyvek is sokat jelentenek nekem, nem múlik el nap, hogy ne olvasnék valamit. Korábban utazni is imádtam, az épületek érdekelnek. Én mindet áttervezem, amit meglátok. Persze csak gondolatban, mindig úgy érzem, hogy tudnék belőle jobbat, szebbet létrehozni. Ez amolyan foglalkozási ártalom.

A Brusznyai utca mellett szíve csücske az Úrkút utca. Ott építette föl az Év lakóháza címet elnyert korábbi otthonát. Említhető soproni munkája is. A banképületről az egyik tapasztalt építész azt hitte, hogy felújított ház, annyira illeszkedik a környezetébe.

- Nem vagyok lebontós fajta. Kell az új, meg a szép, de az értékeinket mentsük meg, a múltunkat becsüljük meg. Inkább az átépítéseket pártolom. Tegyünk hozzá a régihez valami újat, egy kis pluszt. Szereljünk bele korszerű technikát és ezzel mai lesz a régi épület. Jó érzés ilyet csinálni, ez a sava-borsa az építészetnek.
Elégedett a pályafutásával, de kimaradt belőle egy templom vagy egy kápolna megtervezése. Csak hát az építészet nem olyan, mint a festészet, ott ha nincs megrendelés, akkor is fest a művész. Őt nem találta meg ez a feladat. Viszont sok templom felújításában vett részt. Az élet így egy kicsit kompenzált valamit. És talán a megyei közönségdíjjal is. A Napló olvasói közül csaknem ezren voksoltak Albócinéra.

- Őszintén örültem, már a jelölésnek, de nem számítottam a díjra, úgy képzeltem, hogy tőlem ismertebbekre szavaznak - mondja. Nem gondolta, hogy ennyien ismerik és szeretik. - Ez talán több egy szakmai díjnál, mert azoktól kaptam, akiknek dolgozom, és ők nagyra tartják a munkámat.

Albóciné Ábrahám Gabriella 1965-ben végzett építészmérnökként. Veszprémben 1972 januárja óta él. Előbb a Veszprémtervnél, majd a Pannontervnél dolgozott, önálló tervezőirodáját 15 éve nyitotta meg. Számtalan munkájára büszke. Veszprémben közreműködött a Toborzó utca 10. szám alatti ház helyreállításában, az Úrkút utcai lakóházak újjáépítésében, a felsőörsi zenei szakkollégium létrehozásában, a balatonfüredi innovációs ház felépítésében, a veszprémi Dózsa iskola és az alsóörsi református templom felújításában. Ezeken kívül sok családi ház és középület tervezése fűződik a nevéhez szerte az országban. Almádiban és Zircen is volt városi főépítész 12-12 évig.