Valami véget ért, valami fáj

Az első osztályban tavaly ilyenkor a 12. helyen végzett, de a bennmaradását akkor is csak a hajrában bebiztosító műhely nyáron ismét alapos vérátömlesztésen esett át, ám úgy vágtak neki a negyedik élvonalbeli idényüknek, hogy azt a stabilitás jellemezze és a végelszámoláskor ne kelljen izgulniuk. Mint utóbb kiderült: az első tízbe vágyott együttes esetében nem is kellett, de erről majd később. Már az őszi alakításaik sok tanulsággal szolgáltak – amikből nem sikerült levonni a tanulságokat –, hiszen a 14 csapatos mezőnyben csak két fellépésüket abszolválták diadallal; igaz, néhányszor úgy kaptak ki, hogy nyerhettek is volna. – Abból a szempontból már csúcstartók voltunk, hogy nyaranta nyolc-tíz sportoló idejövetelével új csapatot kellett építenünk, beilleszteni őket egy rendszerbe, a különböző fázisokat pedig minél rövidebb idő alatt egymásra fűzni. Most is álltunk a kihívások elé. A felkészülés során egymásra találtunk, mindenki alárendelte magát a közös érdekeknek, kezdett is kirajzolódni egy ütőképes kollektíva, aztán jöttek a tétmérkőzések – mondta a klubtulajdonos Éles József, aki tél elejéig Danyi Gábor szakmai igazgató mellett ült a kispadon.

Számtalan oka van annak, hogy miért alakult számukra így a pontvadászat első fele, aminél a folytatás még rosszabb lett. Már a bajnokság elején lehetett látni, hogy problémás lesz az idényük, mivel a kezdeti kudarcok miatt mentálisan meglehetősen rossz állapotba kerültek. Időnként akadtak bíztató jelek, úgy tűnt, jó irányba indulnak el, aztán különböző hatások megakadályozták őket abban, hogy kiteljesedjenek. A csapatépítés szakmailag óriási kihívás volt számukra. Fontos akadályokon buktak el, fellépéseik hajrájában többször összeomlottak, sok rövidzárlattal jelentkeztek, amik aztán megpecsételték a sorsukat. Az utolsó helyen "telelő" gárdánál a holt idényben egyértelmű volt a cél: elkerülni a kiesést. Ám hiába fogadkoztak, hogy kiegyensúlyozottabbak lesznek és akaratosabb játékkal szolgálnak, nem tudtak megragadni az élvonalban. Tavasszal egyetlen vetélytársuk orra alá sem törtek borsot, így hiába bíztak abban, hogy nem következik az be, amit sokan prognosztizáltak: képtelenek voltak elmozdulni a veszélyzónából, szervezett csapatmunkával eltüntetni a tabellán látható különbséget, mi több, „tökutolsóként” köszöntek el a legjobbak mezőnyétől. – Néha a körülmények sem bennünket segítettek, de nem bújhatunk ezek a dolgok mögé. Gáborral próbáltunk jó pedagógusként közelíteni a srácokhoz, ám hiába „sarkantyúztuk” mindnyájukat, kértünk tőlük elszántabb kézilabdát, a sorozatos vereségek megtörték őket, a kisiklások megviselték a lelkeket, idővel mind inkább megremegtek a kezek, inukba szállt a bátorság. Sajnos menet közben nem tudtunk játékosokat igazolni, anyagi értelemben meg volt kötve a kezünk. Noha roppant nehéz helyzetbe sodródtunk, egy ideig még reménykedtünk, aztán rá kellett jönnünk, hogy az álmaink előbb-utóbb szertefoszlanak – folytatta Éles József. A nézőtérről nagyon rosszul nézett ki az egész, amit idővel az eredmények is tanúsítottak. Több igazolásuk sem vált be, igaz, ezek a játékosokat nem a legfelső polcról emelték le, más kérdés, hogy néhányuk nem is tűnt motiváltnak, mintha nem becsülte volna meg, hogy az első ligában játszhat. Nem is csoda, hogy valamennyi ellenfél jobbnak bizonyult náluk.

Érdekes felvetés, hogy a folytatás mit ígér számukra, tudva azt, hogy az élvonalbeli keretükből csak néhányan – információnk szerint Grünfelder, Preszter, Szmetán és Gödör – maradnak hírmondónak a másodosztályban. – Hiszem, hogy van jövőnk, és egyszer lesz számunkra visszaút az NB I-be. Megerősíthetem a „zuhanyhíradóban” elhangzott híreket, hogy hamarosan együttműködési megállapodást írunk alá az első osztályba nemrég feljutott győriekkel, vagyis a jövőben nekik nevelünk majd tehetségeket. Egyelőre nem tudom, hogy az NB I/B-ben érdekelt, ügyes fiatalokból álló csapatunk milyen néven szerepel majd a bajnokságban, az viszont szinte biztos, hogy a Fejér-B.Á.L. Zrt.-vel megszűnik a kapcsolatunk. Rövid pihenés után újult erővel kezdjük meg az építkezést, így a szponzorkeresést is, hogy a pénzügyi feltételeink megteremtődjenek. A klubunk nem költözik el Veszprémből, a korosztályos együtteseivel, a több mint kétszáz gyermekével itt marad. Jelenleg az anyagi dolgokat tisztázzuk a kisalföldiekkel. Rettenetesen fáj, hogy a helyi „nagytestvérrel”, a Telekom Veszprémmel nem sikerült szorosabbra fűznünk a szálakat, de ez nem rajtunk múlt, egyszerűen nem kaptunk tőlük segítséget. Azt hittük, hogy lehetünk egy család, de bizonyos érdekek erre nem adtak lehetőséget. Én ezzel együtt egyfajta sikertörténetként tekintek az elmúlt négy évünkre, az NB I-be történő feljutásunkra, a Magyar Kupa ezüstérmünkre és az Európa Ligában való indulásunkra – jegyezte meg a királynék városának kézilabdasportjáért rengeteget tett csillag.