Bottal és fejszével indultak a kertbe, Csoboth góljára estek a szobába

Talán háromnegyed 11 volt, este. Az biztos, hogy Csoboth Kevin kapufája után. Annyit mondott, hogy bizony ő nem bírja tovább és kimegy füvet nyírni. Ne légy már hülye, mit szólnak a faluban, szólták le. Ugyan mit? Előző este falunap volt. Szóval megkereste a fejlámpát, merthogy felkészült ember lévén az is volt neki. Eszébe jutott, hogy legutóbb akkor öltött fejlámpát közel hasonló időszakban, amikor neszezésre csődült ki a család. 

Biztos betörő, gondolta. Nem is, betérő. A kisebbik fia kezébe nyomott egy hatalmas furkós botot, ő pedig, mivel elfogyott a gázszpré, a kazán mellől felkapta a legnagyobb fejszét. Jó lesz, mehetünk, szólt a többieknek, ami a kisebbik fiút, meg a sopánkodó anyukát takarta.

Gyertek utánam, mutatott előre a nagy és nehéz fejszével. Nem volt egy Toldi, de próbált hasonló, de legalábbis határozott lépteket ölteni. Psszt, halljátok? Itt vannak. Felkapcsolta a lámpát. Felizzott a LED-sor a homlokán, a kaparás felerősödött, majd a háttérből csettegést hallott a kis csapat. Felnéztek a tetőre. A magasban egy kis róka volt a csatorna és a melléképület közé szorulva. Egy nagyobb vörös bökdöste, talán az anyja, majd egy kattanás után a kölyökróka lebucskázott a földre, érintve a cseresznyefát is, kis híján beleesve az esővíztároló kellős közepébe. 

Aztán már futottak is, mint ahogy ő is. Be a tv elé. 99. perc. 100. perc. Magyar ellentámadás – Gyerünk, srácok! –, Sallai Roli beadását Csoboth Kevin 10 méterről jobbal a jobb alsó sarokba lőtte. Megvan! Őrület, eksztázis, szavakba nem lehet foglalni. Egy óra kellett, hogy nyugalmi állapotba kerüljön, és hogy a zuhanyzó felé vegye az irányt. 

Amikor megnyitotta a csapot a fejlámpa még mindig a homlokán volt.