Semmelweis-nap valóságos frontharcosokkal

A Semmelweis-nap ünnepének estjén a Tamási Áron Művelődési Központban Dobó Zoltán polgármester beszédében köszönetet mondott a város, a családja és maga nevében az egészségügyben dolgozóknak. 

– Egy átlagember gyakran nem vesz részt az egészségügyi ellátásban, nem szeret orvoshoz menni, mert túl gyávák vagyunk ahhoz, hogy szembenézzünk azokkal az emberi sorsokkal, fájdalmakkal, betegségekkel, melyekkel önök nap mint nap találkoznak. Önök megpróbálják megmenteni a betegeket, mi pedig finnyásak vagyunk, nem akarunk ilyet látni. A mai kor embere steril világban él, nem akarunk tudni arról, hogy valaki szenved, lusták vagyunk lehajolni egy papír zsebkendőért is. Egyre kevesebb bennünk a késztetés, hogy önzetlenül segítsünk embertársainkon. Ezzel szemben, aki hivatásként, megfelelő alázattal, elhivatottsággal nap mint nap részt vesz a betegek életének jobbá tételében, abban sokkal nagyobb a bátorság, a lehetetlennel való szembenézésre való képesség, az alázat. Nehéz helyzetben van, aki az egészségügyben dolgozik, hiszen meg kell felelnie az intézmény fenntartójának, a finanszírozónak, a betegeknek és önnön lelkiismeretének. Ezt roppant nehéz összeegyeztetni. Ráadásul a legtöbb egészségügyi dolgozónak szerető családja van, nekik is meg kell felelniük, miközben kihívásokkal küzd a szakma Magyarországon. Az elvárások viszont óriásiak, mi magunk is azt látjuk, hogy mindenki az azonnali megoldást várja. Ebből kell önöknek mindennap valami olyat kell építeniük, amivel kielégítik az intézményt, a fenntartót, ellátják a beteget és szeretetet adnak a családnak. Aki a színpadon ma átveszi az elismerést, az valóságos frontharcos. Megjárt minden olyan utat, amit mi nem tudunk, vagy nem akarunk. Túl tudott lenni saját szenvedésein, és tudott másokon segíteni. Megismerte önmaga korlátait, a társadalom határait. Aki ma az egészségügyben bármilyen pozíciót betölt, az Magyarország minden konfliktusával találkozik. Társadalmi, mentális problémákkal, szörnyű betegségekkel. De reméljük, sok szeretettel is találkozott, sok szakmai és emberi sikert könyvelhetett el, és kapott visszajelzéseket – mondta a polgármester, és vallotta, hogy akik most elismerést kapnak, azok példaképek az egészségügy dolgozói és minden olyan ember előtt, aki a szakmáját hivatásként végzi. 

Posztumusz elismerés a Semmelweis-napon

Az egybegyűltek megemlékeztek a közelmúltban elhunyt háziorvosról, Somogyi Sándorról, aki tevékenységéért posztumusz elismerést kapott. 

Az ünnepségen elismerték a helyi Deák Jenő Kórház dolgozói, a háziorvosok, a mentők több munkatársa tevékenységét: Király Tünde háziorvos, Ányosi Judit nővér, Tóth Ferencné ápoló, Vágó Katalin Rozália szakasszisztens, Németh Tamás József és Király Zoltán mentőgépkocsi-vezető, Rozgonyi Tamás János mentőtechnikus, Vitus Ernő orvos, Eőryné Hegedűs Anikó, Tukacsné Németh Erzsébet, Péter-Holczbauer Anita, Kellner Eszter, Nagy Eszter, Budai Zsolt, Takács Lászlóné is elismerést vehetett át. 

A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara kitüntetését kapta Zengői-Török Csilla, Barka Károlyné, Fermos Lászlóné, Kiss Bernadett, Gálné Simon Henriett. Szolgálati elismerésben részesült 25 év munkaviszony után Bolláné Kovács Orsolya, Molnár Tiborné, Renner Noémi, Turcsányi Zoltán Zsolt, Vajai Józsefné. 

Harminc éve dolgoznak a betegekért 

Harminc éve áll a betegek szolgálatában Baranyai Éva, Dézsi Tiborné, Merse Lajosné, Riba Tibor, Sajczné Pálfi Melinda, és negyven éve elhivatott az egészségügy és a betegek iránt Góczán Ferencné, Nagy Zoltánné, Tóthné Inhoff Ildikó, Török Csabáné, az ő munkájukat ugyancsak elismerték az ünnepségen. 

A rendezvényen közreműködött Őri Jenő, a Járdányi Pál Zeneiskola igazgatóhelyettese.