Összeköti Európát Veszprémmel

Ha létezik olyan projekt, amiről azt mondhatjuk, hogy sohasem ér éget, akkor az Aranyhíd bizonyosan ilyen, hiszen épp a hullámkeltés, a figyelem fókuszálása, inspirációk generálása és a disszemináció volt a célunk. Ennek megfelelően nem is tudjuk abbahagyni a munkát, mert a program minden eleme újabb és újabb közösségi kapcsolódásokat generál. Sok-sok közösségi, családi és diaszpórabéli találkozáson vagyunk túl, aminek nyomán nem az a lényeg, hogy eredményesen zárul a projekt, hanem az, hogy érdemes folytatni. 

A programok élményalapú edukációs, ismeretterjesztő elemeket kínáltak, amelyek a Veszprém–Balaton-térség helytörténeti értékeit mutatják be egyedi, sajátos módon.

Veszprém az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) cím tulajdonosa, és ahogy megfogalmazták, a Bakony–Balaton-régióval közösen szeretnének bemutatkozni Európa előtt és megmutatni mindazt, ami összeköti a régió településeit és az ott élő embereket, létrehozni a kontinens és Magyarország új kulturális-kreatív régióját a térségben. Egy város jövőképe csak tágabb környezetével összhangban képzelhető el, hiszen azok ezer szálon kötődnek egymáshoz gazdasági, társadalmi és kulturális értelemben is. 

Pályázati programunkban éppen ezt a több kulturális szálon való kapcsolódást szerettük volna hangsúlyozni. A kapcsolódás fontos eleme azonban, hogy legyenek olyan szellemi értelemben vett hidak, amelyeken keresztül át tudjuk vinni, adni azokat a hagyományértékeket, amelyekről úgy gondoljuk, hogy hasonló programok nélkül feledésbe merülnének. Éppen ezért Aranyhídnak neveztük el azt a fiatal korosztálynak szóló közművelődési programot. 

Mivel mi magunk is integrált projektekben gondolkodunk, az Aranyhíd programot összekötöttük egy másik, eredetmondákat feldolgozó intermédiás kísérleti programmal, a Suttogó nádasok, igéző vizek cíművel. 

Míg a Suttogó nádasok egy kreatív fejlesztő, az Aranyhíd inkább egy hullámkeltő, forrásgyűjtő, feldolgozó, disszeminációs program, ahol valóban a kapcsolódás, az értékátvitel volt a cél. 

A programokkal érintett települések – Hévíz, Vonyarcvashegy, Zalacsány és Veszprém – felhívásunkra jelentkeztek, Székesfehérvárra pedig mint kutatási és disszeminációs helyszínre tekintettünk. 

A veszprémivölgyi Gizella-legenda, a hévízi Flavius-forrás legendája, a vonyarcvashegyi Szent Mihály-hegy és az építtető negyven halász legendája, valamint a nemrég felfedezett zalacsányi pálos monostor eredetmondája mind-mind olyan élménygazdag értékek, amelyek továbbélésre érdemesek, főként, ha sikerül turisztikai attrakciókat, kulturális-kreatív ipari hasznosításra alkalmas „termékeket” ráépíteni. 

A Szín-Tér Egyesület saját fejlesztésű attrakciófejlesztési módszerei segítségével ezek a láthatatlan kulturális értékek látható váltak, és a későbbiekben ezek kulturális-kreatív ipari potenciálra válthatók. Kiváló referenciát adott ehhez az egyesület Pannon mesék projektje, amely a városlakók identitásának fejlesztésére, a helyi történetek játékos, derűs interpretációjaként született meg, valamint a várostörténeti Élőképes krónika, majd az ebből fejlesztett Mesélő-zenélő-beszélő házak intermédiás projekt. 

Az Aranyhíd program célja az alkotók és a közönség találkoztatása, inspiráló hullámok generálása volt, amelyek innovációs folyamatokat indítanak el. Például egy helyi legenda nyomán Szí Árpád balatonedericsi költő megírja a 40 halász legendája című verset, amiből születik egy kisfilm, ami inspirálja a színjátszó gyerekeket egy jelenetre, a kisebbek pedig megrajzolhatják vagy kifesthetik a jelenetet. A Balaton Múzeum halászati tárlói mellett, valamint a Szent Mihály-hegyen is egy QR-kód segítségével előhívható lesz ezután a program. A programmal tehát összekötöttük az alkotókat, és újabb hullámokat keltettünk. E híddal kötöttük össze a fehérvári István- és Gizella-legendákat, és ezzel a pálos rend történetét Zalacsánnyal, és az ókori pannon kultúrát Hévízzel. 

Így születtek meg az alább látható kisfilmek, amelyek kreatív feldolgozására, disszemiciójára számos példát találtunk a programon belül gyermek- és ifjúsági foglalkozásokon keresztül. A fiatalok a veszprémvölgyi legenda kapcsán megismerkedhettek a koronázás szakrális tárgyaival, így a koronázási palásttal, a koronával és a koronát egy ideig őrző bazilika Pipó-tornyának részletével, valamint a hévízi legenda kapcsán a Pannóniában megfordult rómaiak zenéjével, kultúrájával, életformájával, a vonyarci legenda kapcsán pedig a balatoni halászok eszközeivel, illetve a pálos legenda kapcsán a középkori rendek viseleteivel, zenéivel. 

A program vizuális arculati elemeit Varga Gábor Farkas grafikus készítette. Partnereink között szerepeltek a helyi intézmények, múzeumok, művészek, közösségi terek. A program témáiban relevancia volt a filmes formában feldolgozott eredetmondák információs és értéktartalma. 

Ezek:

1. Gizella ajándéka:    

A legenda: 

Veszprém vára az esztergomi és székesfehérvári várral együtt egyike volt legkorábbi várainknak, Géza korában már biztosan létezett, de egyes feltevések szerint már a honfoglalás előtt is állt. Veszprémnek fontos szerepe volt a kereszténység bevezetéséért vívott harcban is. A város I. István feleségének, Gizellának a kedvenc tartózkodási helye volt; később évszázadokon át a veszprémi püspökök koronázták meg a magyar királynékat, és viselték a királyné kancellárjának címét. István király Veszprém városát és birtokait feleségének, Gizella királynénak ajándékozta, innentől kezdve pedig a város a mindenkori magyar királyné birtoka lett. A Magyar Királyság királynéit évszázadokon keresztül a veszprémi püspök koronázta meg. Innen ered a királynék városa elnevezés.

Kevesen tudják, hogy a legenda szerint a veszprémvölgyi apácák 1020 körül alapított monostorában készült az a miseruha, ami később a magyar királyok koronázási palástja lett. A legenda szerint a palást készítésében maga Gizella királyné is részt vett.

Az erről szóló kisfilm: 

2. A  Hévízi-tó története: 

A hévízi gyógyító forrás keletkezése a római korig nyúlik vissza. Flavius hadvezér  volt Valentinianus császár idejében. Bölcs stratéga, kemény katona, de bánatára gyermeke, a kis Flavius sosem lehet katona: gyermekbénulásban szenvedett. A család  hiába áldozott naponta apja, Apolló oltárán, hiába könyörgött anyja a többi istenhez, nem történt változás. A gyermek dajkája azonban nem hitt a római istenekben. Ő már tudta, hogy egy igaz Isten van csak, ki egyetlen fiát küldte el, hogy megváltsa a világot, s minden bátorságát összeszedve megvallotta ezt gazdáinak. A dajka legnagyobb meglepetésére Flavius egyáltalán nem bánta ezt. Ő is hallott már ezt-azt az új galileai istenről, és szeretett kisfiáért bármit megtett volna. Így aztán végül együtt imádkoztak Szűz Máriához. A dajka szíve lángolt, miközben a kisfiúért imádkoztak, és elvitte a gyermeket a hévízi mocsaras vízhez, amiben megmerítette. S láss csodát! Másnap a mocsár közepén meleg vizű forrás fakadt. A forrás lassan tóvá duzzadt, s onnantól a kis Flavius ebben a tóban fürdött. És ekkor megtörtént a várva várt csoda: a fiú napról napra jobban mozgatta a lábát, háta kiegyenesedett. A kis Flavius felgyógyult, s csakhamar atyja nyomdokaiba lépett. 379-ben Flavius Theodosius Augustus néven a Római Birodalom császárává koronázták, egy évvel később államvallássá tette a kereszténységet. Nagy Theodosiusként is ismeri a történetírás. A forrásból, mely a Flavius forrása nevet kapta, tó fakadt, a Hévízi-tó pedig azóta is gyógyulást kínál sok betegnek.

A film: 

3. A vonyarci negyven halász legendája: 

A történet szerint 1739 telén 46 halász dolgozott a Balaton jegén, amikor levált az alattuk lévő jégtábla. Közülük hatan beestek a jeges vízbe, és meghaltak, míg 40 társuk szerencsésen a jégtáblán maradt. A biztos haláltól a hirtelen megforduló szél mentette meg őket, amely a part felé sodorta a jégtáblát. Hatan odavesztek, de a negyven szerencsés, akik megmenekültek, kápolnát építtettek  a Szent Mihály-dombon. Ma ez Magyarország egyetlen halászkápolnája.

A negyven halász legendája: 

4. Ez a film az Örvényes-hegy titkáról mesél, ahol egy pálos kolostor maradványait fedezték fel. 

Az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrendet Boldog Özséb esztergomi kanonok alapította 1250-ben, a rend a mai napig működik.

A filmecske itt található.

Az Aranyhíd rengeteg új kapcsolatot hozott és öntevékeny közösségeket kapcsolt össze a pannon térségben és a határon túl. Valójában ez az az érték, amire nagyon büszkék lehetünk…

Nagy Judit elnök 

Szín-Tér Egyesület