2024.04.26. 16:17
A szíve félig Kubában maradt
Ivo Diaz neve, Carlos Perezéhez hasonlóan, összefonódott a kézilabda egyetemes történetének egyik legkülönlegesebb átigazolási sztorijával. Ki ne tudná, a 90-es évek második felében a kubai válogatott egy jelentős része Magyarországon folytatta pályafutását. A közép-amerikaiak 1997-ben egy hideg novemberi napon érkeztek hazánkba, a többi pedig már történelem, jelentős részt veszprémi kézilabda-történelem.
Ivo Diaz a bakonyi szurkolók egyik nagy kedvence volt
Fotó: Horváth Gábor/Napló
A Veol Sportpodcast vendége Ivo Diaz.
A korábbi remek irányító nemcsak a múltat képviseli a kézilabdában, hanem a jelent, sőt a jövőt is, hiszen jelenleg utánpótlásedzőként szolgálja szeretett sportágát.
Természetesen igyekeztünk feleleveníteni a régi „fotexes” időket, emellett kíváncsiak vagyunk a véleményére a mai kézilabdáról, és arról, miképp látja a sportág magyar jövőjét.
Ivo Diazzal Király Ferenc és Horváth Gábor beszélgetett, többek között arról, hogy:
Forrás: Mediaworks
- milyen volt gyereknek lenni Kubában a 70-es, 80-as években;
- majdnem kosárlabdázó lett, csak nem tartották elég magasnak 11 éves korában;
- mekkora kultúr- és többek között éghajlati sokk volt Európába költözniük a kubai játékosoknak;
- mire emlékszik vissza a legszívesebben a Veszprémben elért eredmények közül;
- az olimpiai szerepléssel egy álma vált valóra;
- mit jelentett számára eleinte a magyar élet, miért tartotta fontosnak a nyelv elsajátítását;
- milyen utánpótlásedzőnek lenni;
- a mai gyerekek is motiváltak, de sokszor az edzőnek kell adnia nekik szikrát;
- szerinte mi a legfontosabb tulajdonság egy fiatal játékosnál;
- mik az erősségei és milyenek az esélyei a magyar férfiválogatottnak a párizsi olimpián.
