Nincs fontosabb, mint mások tanítása

– Ha méltó személyeket tanítunk, az más emberekre is kihatással van. Edzőként, majd testnevelőként arra törekedtem, hogy a judoban rejlő nevelési lehetőségeket úgy alkalmazzam, hogy más kultúrák megismerésén keresztül gazdagabbá tegyem a gyermekeket – fogalmazta meg bevezetőként nem hivatalos ars poétikáját, miközben tőlünk néhány méterre sportolók izzadtak a tornaterem nyári melegében. A találkozónkra egy kis kosárral érkezett, mások azt hihették volna, hogy piacra készül gyümölcsért, ám a garabolyt régi cikkekkel „bélelte ki”, amik az itteni cselgáncsozás dicsőségeit hirdették, a hőskortól napjainkig. A lapkivágások tengerében sokan nem is gondolnák, hogy Fazakas Tamás fiatalkorában nem a cselgáncs játszotta a főszerepet. – Pécsett születtem, ottani középiskolásként lettem országos bajnok korláton és lóugrásban, összetettben pedig harmadik. A gépipari technikum diákjaként bekerültem hazánk középiskolai válogatottjába is, egy magyar-lengyel csapattalálkozó alkalmával. Hatvankét éve ezüstérmes voltam az ifjúsági ob-n, míg három év múlva egyetemi és főiskolai bajnokságot nyertem lólengésben. A tanárképző főiskolámmal akkortájt kétszer lettünk elsők a felnőtt másodosztályú bajnokságon. Mivel erős volt a fogásom, elmentem az ottani cselgáncsozók egyik edzésére, ami aztán megpecsételte a sorsomat – forgatta vissza az idő kerekét Fazakas Tamás, akitől később arról érdeklődtem, hogyan is került Ajkára. Mint a 79 éves főhősünktől megtudtam, ennek hátterében a lakáskérdés állt. Bárhogy próbálkoztak, a Mecsek alján nem jutottak ingatlanhoz, így mert a tanárnő felesége családja Sümegen élt, úgy határoztak, hogy errefelé keresnek maguknak otthont. Addig a Baranya Megyei Tanácsi Tervező Irodánál volt gépész szerkesztő és a Felsőfokú Vegyipari Gépészeti Technikumban laborvezető tanszéki mechanikus. – A párommal 1968-ban jöttünk Ajkára, abban az évben volt az esküvőnk is. Én akkor töltöttem be a huszonötöt, hogy a későbbiekben három évtizedet dolgozzam az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohóban, illetve jogutódjaiban gépész tervező-fejlesztő mérnökként és csoportvezetőként. Addigra a Budapesti Műszaki Egyetemen már lediplomáztam – mint vegyipari gépész műszaki tanár –, de a pécsi műszaki főiskolát már ajkaiként fejeztem be, ahol vegyipari gépész üzemmérnök lettem. Miután érdekeltek az új megoldások, jó helyem lett Ajkán, ahol főként különböző berendezéseket terveztünk és helyeztünk üzembe. Ám üzemi tanfolyamokon is voltam óraadó tanár, mint ahogy a timföldgyár felnőtt oktatás és szakmunkásképzés gyakorlati képzésében is részt vettem.

Fazakas Tamás katonaként már a Kaposvári Dózsa SE-ben cselgáncsozott, a színeikben lett harmadik a Balaton bajnokságon. A judo valódi szellemiségét abban az időben ismerte meg. Azt ellenben magától is pontosan tudta, hogy mivel későn „habarodott bele” a japán küzdősportba, másodosztályú sportolóként nincs reális esélye igazán komoly eredményre. Ám mert megszerette, képtelen volt neki hátat fordítani – mi több, „elkezdte hirdetni a test-test elleni harc igéjét”. A fejlődő iparvárosban 1972. őszén megalakították a cselgáncs szakkört az akkori Latinka Sándor Úttörőházban. Nagy sikerük lett, mind többen jártak hozzájuk, pedig a szintén alapító Szűcs Józseffel és Kertész Lajossal a semmiből hozták létre a kis műhelyt. A tagok tornaszőnyegeken dobálták egymást és nekik helyi varrónők készítették a ruháikat. A honi szövetség egy évre rá fogadta el a jelentkezésüket, felkarolták őket és elkezdhettek klubként működni. Előbb Ajkai Alumínium SK néven, aztán 1988-tól Ajkai Hungalu SK-ként, 1994-től Diák Judo Club Ajkaként, míg 2002-től Fazakas Tamás Diák Judo Club Ajkaként. Dolgozott, mint vezetőedző, szakosztályvezető és elnökségi tag, aztán a nevét viselő egyesület edzője és elnöke lett.

A megyei cselgáncsszövetség volt főtitkárának, elnökének és az országos testület elnökségi tagjának tevékenységét eddig számos díjjal ismerték el, azok közül néhány: Ajka Városért Emlékplakett (1989), a Magyar Judóért Érdemérem Arany Fokozata (2003), Ajka Város Sportjáért Díszoklevél (2004), Veszprém Megye Sportjáért Díszoklevél (2005), Magyar Judo Szövetség Életműdíj (2019), Ajka Város Önkormányzata Életműdíj (2023).

– Sokáig én vezettem a klubot, de mindig voltak segítőim. A dzsúdó a fejlődő iparvárosban jól működő szakosztály, majd pedig utánpótlás-nevelő klub lett, és az irányításom alatt többször is megújult. Az itt sportolók családias légkörben készülhettek, ettől függetlenül nemzetközileg jegyzett tehetségekre is rátaláltunk. Wágner József egy kicsi görbelábú fiúként került hozzánk, nehéz családi környezetből. Egy futás során szúrtam ki, megfogott, hogy milyen szépen, ritmusosan kapkodja a lábait. Az ifjú titánt idővel elvitte tőlünk a Budapesti Honvéd SE, és a delegáltjukként lett ötödik az 1992-es barcelonai olimpián. Forintos Ferenc abban az évben harmadik helyen végzett az Olimpiai Reménységek Versenyén. A nehézsúlyú Tolnai László autószerelő volt, mikor elkezdtünk együtt dolgozni, igazi őserő volt, nem is csoda, hogy a fővárosi Spartacus SE képviseletében megnyerte az 1990-es frankfurti Eb-t. Ők mifelénk ismerkedtek meg a sportági alapokkal, ám a karrierjük nálunknál nagyobb egyesületekben teljesedett ki. Mondhatni jó szívvel engedtük el őket, mert másutt sokkal jobb feltételek mellett adhattak számot a felkészültségükről. Ám további válogatottjaink és országos bajnokaink is voltak, például Horváth Adrienn, aki két junior Eb-ről is bronzéremmel tért haza – jegyezte meg a felsoroltak nevelőedzője, aki azt is elárulta, hogy az első érmes versenyzőjük Horváth Vendel volt 1974-ben, miután második lett a megyei úttörő bajnokságon. Az első aranyérmeseiket Garai Józsefnek és Czakler Kálmánnak hívták, ők a serdülő ob-n brillíroztak. A hazai szakosztályok pontversenyében sokáig az első húsz közé tartoztak és több mint negyedszázadon át voltak nyári táboraik. Most „csak” korosztályos válogatottakkal és bajnoki helyezettekkel büszkélkedhetnek, de Fazakas Tamás róluk is jó véleménnyel volt. – Az újkori sikereinkről mindenekelőtt a Kertai család gondoskodik, a tavaly serdülő ob-n második és ifjúsági ob-n harmadik Kyra, aki tagja a nemzeti csapatnak, aztán a II. osztályú felnőtt ob-n ezüstérmes Réka, illetve a serdülő ob-n második Olivér. Leginkább nekik köszönhető, hogy a közelmúltban ismét előreléptünk az egyesületek közötti versenyben.

Fazakas Tamás arról is szót ejtett, miszerint a felesége megváltozott egészségügyi állapota miatt másfél éve csak minimális mértékben van jelen az FTDJC életében, szakmai tanácsadóként leginkább a belső tartásra hívja fel a fiatalok figyelmét. – A nejem évtizedeken át elnézte nekem, hogy a cselgáncs milyen fontos nekem, ezért most kötelességem, hogy mellette legyek – vallotta be az országos minősítésű versenybíró. A klub gazdasági és szakmai irányítását átadta a korábbi tanítványának, az említett gyerekek édesapjának, Kertai Gábornak, aki egykoron, többszörös aranyjelvényes sportolóként és ob-helyezettként a színeikben versenyzett. Mint mondta: Kertaiban minden megvan ahhoz, hogy még jobb edzővé váljon. Ő a versenyzőkkel, míg Barabás Ákos a kezdőkkel foglalkozik. Fazakas Tamásnak már nem hiányzik a rendszeres mozgás, lévén, hogy a gerinckopása kisugároz a lábába és a csípőjébe, időnként fájdalmat okozva. Mint a lánya révén három unokával dicsekvő nagyapa mosolyogva hozzátette: – A sport sokáig fiatalított, ami most van, az pedig a kor számlájára írandó.

Miután a klub atyja öt éve még cigánykerekezett, nem tűnődöm el azon, mikor megemlítette, hogy a szeniorok országos, Európa- és világbajnokságairól is vannak érmei, hiszen a sport fontosságáról idős fejjel sem csak papolt. Mivel szeretett tanítani, azon gondolatai sem vágtak mellbe, hogy húsz éve a pécsi egyetem természettudományi karán testnevelő tanár is lett. Ennek tudható be, hogy nyugdíjasként dolgozott a Mikes Kelemen Általános Iskolában, Káptalanfán és a Máltai Szeretetszolgálat Devecseri Szakközépiskolájában.

– A dzsúdó fejleszti a mozgáskultúrát és az erőnlétet, segít a koncentráció és az önfegyelem megszerzésében, a sportágat gyakorló embert az élet sok területén gazdaggá teszi. Az utódoknak mindig azt mondom, hogy a cselgáncs a türelem, edzés és remény háromszögére épül, vagyis munka nélkül nincs eredmény, a kudarcok után is menni kell tovább, míg a vereségekből leszűrt tapasztalatokkal felvértezve sikeresen megvívhatók a következő harcok.