Buszsofőr, de még fegyver is volt a segítségükre

A települési labdarúgópályán előbb gyermekprogramokat rendeztek – így például póni lovaglást és palacsintasütést –, délután pedig találkoztak a sportkör egykori és mai aktívái, akik aztán a zöld gyepen is egymásnak feszültek. Az egybegyűltek később a helyi temetőben megkoszorúzták az elhunyt társaik és az alapítók sírját, a tornateremben megvacsoráztak, emlékérmeket vettek át, köszöntötték a támogatókat és korabeli képkockák révén megelevenítették a múltat. A rendezvények kavalkádja a civil ház udvarára vitt sportbállal zárult. Az eseményen Galambos Zsolt, a Felsőörsi Ifjúsági Közhasznú SE titkára volt a segítségünkre abban, hogy bepillantást nyerhessünk a klub százéves történelmébe.

– Sebők Nándor és Tischler Sándor 1923-ban rakta le a jogelőd, a felsőörsi foci alapjait. Abban az évben született a spanyol Celta Vigo, valamint az orosz Dinamo és Lokomotív Moszkva is – mondta a titkár, aki a jubileum kapcsán a települési sportélet meghatározó alakjaként, kiemelkedő és ma is aktív futballistájaként, utánpótlás-nevelő, közösségépítő és sportszeretetre nevelő 25 éves edzői munkájáért a község díszoklevelét vehette át. Mint megtudtuk: az első pályájuk a falutól két km-re, a temető feletti Les-mezőn került kialakításra, ahol a helyi gárda húsz évig vívta a hazai párharcait, majd 1947-ben vették birtokba a ma is használatos küzdőterüket, ami felettébb göröngyös volt és erősen lejtett a falu irányába. Akkor még nem hasonlított a mostani sporttelepükre. Előtte, 1932-ben elhódították a balatonfüredi járási bajnokságot, majd a második világháborút követően újjászerveződtek. A vidéki találkozóikra általában vonattal mentek, igaz, előtte lesétáltak az alsóörsi vasútállomásra. Gyakran előfordult, hogy lovas kocsival, teherautó platóján és traktorral utaztak, míg a közelebbi helyekre gyalog, vagy kerékpárral. A '60-as években nem volt mindenütt öltöző, megesett, hogy fák alatt öltöttek szerelést. Egyszer 2-1-re vezettek Szentkirályszabadján, s ezt a hazai szurkolók nehezen viselték: a hajrában berohantak a pályára. Ekkor az egyik vendégjátékos, Buzás Imre magára kapta a rendőr egyenruháját és a szolgálati fegyverével a levegőbe lőtt, hogy jobb belátásra bírja a feldühödött drukkereket.

A Felsőörsi TSZ SK sokáig a járási másodvonalban vitézkedett, aztán 1968-ban feljebb lépett. A következő évtized tekinthető az egylet csúcsidőszakának, lévén, 1975-ben – történetük során először – feljutottak a megyei első ligába. A hazai csatáikat több száz néző előtt játszották, jóllehet a településük kilencszáz lelket számlált, ám idegenbe is sokan elkísérték őket. A pályájuk minősége továbbra is rossz volt, noha a veszprémi szovjet laktanyából kiskatonákat vezényeltek ki, hogy lánctalpas gépekkel „véssék le” nagyjából a mai szintjére, ami így is sziklás maradt, volt úgy, hogy arról száznál is többen szedték a köveket, hogy alkalmas legyen bajnokik lebonyolítására. És akkor a korszerűtlen öltözőjükről még nem is szóltunk. A megyei élvonalban akkor főként városi csapatok viaskodtak, falusiak csak elvétve, ettől függetlenül a felsőörsiek öt szezont húztak le ott. A fiatal kapusukat, Rásky Ervint akkortájt szerződtette az FTC. A Peremarton ellen 7-0-ra diadalmaskodtak, ami históriájuk legnagyobb arányú megye egyes győzelme. A teljesítményük később elhalványult, meghatározó spílerek mentek el tőlük, az alapembereik idősebbek lettek, míg a korosztályos műhelyekből kevés tehetség csatlakozott a nagycsapathoz. A ’80-as évek elején még a megszűnés réme is fenyegette őket, abban az időben történt, hogy Városlődre hat mezőnyjátékossal utaztak el, ezért az autóbuszuk sofőrjének is pályára kellett lépni, hogy meglegyenek. Később ismét visszaküzdötték magukat a megye I-be, 1992-ben negyedikek lettek, aztán újra kiestek a körzeti osztályba. A folytatásban rendre lemaradtak a feljutásról, elbuktak a nagy lehetőség kapujában; mint megtudtuk: fennállásuk alatt tizenöt ezüstérem került a nyakukba. Előbb a Balatonalmádival, aztán az Alsóörssel vívtak nagy csatákat – előbbieket egyszer 8-1-re páholták el. A 2006/2007-es idényben a – ligát később gond nélkül megnyerő – Veszprémi FC-t is két vállra fektették (2-1). Egy év múlva a negyedik helyen végeztek, de a visszalépések miatt felkérték őket a megye I-es indulásra, amit elvállaltak, ám a rutintalanságuk miatt gyorsan búcsúzni kényszerültek, az volt a tizenhatodik évaduk a megyei első osztályban. Kilenc éve nehéz lépésre kényszerültek, mivel az ifjúsági körükből egy tucatnyian felhagytak a focival, az új szezonban csak a megye IV-ben indulhattak. 

– Idén a megye III-ban harcoltunk a dobogóért – közölte Galambos Zsolt. A keretünk nagy részét saját nevelésű játékosok alkotják. A mostani csapatunkban néhányan már az ötvenet „tapossuk”, a fiataljaink az ezredforduló után születtek, de a generációs különbségek dacára remek közösséget alkotunk. Felsőörs mindig nagy hangsúlyt fektetett a helyi ifjak képzésére és biztosította számukra a versenyszerű labdarúgás lehetőségét. Az egyesületünk a 2000-es évek elején, a Bozsik program révén bekapcsolódott a gyermekfoci vérkeringésébe, és 2005-ben megnyertük a megyei serdülő bajnokságot. Azóta is heti rendszerességgel foglalkozunk diákokkal, közülük az első fecskék már bemutatkoztak a felnőtteknél. Jelenleg Molnár Csaba dolgozik a legkisebbekkel, Krámli Zsolt a 11 évesekkel, én pedig az U13-asokkal. Azon vagyunk, hogy a klub fennállásának legyen 125., vagy akár 150. évfordulója. Mert, ahogy alapítónk, Sebők Nándor mondta egykoron: „…ebben a faluban mindig olyan ifjúság volt, amelyik akart valamit”.