Gyilkos randevú

Közönségfilmekben, díjvárományos produkciókban egyaránt láthattuk, 2009-ben többek közt Oscarra jelölték az Egek uráért, teljesen jogosan. Most a kamera másik oldalán próbálta ki magát rendezőként, ugyanakkor maradt a kaptafánál, elvégre a Nő a reflektorfényben főszerepét is magára osztotta. 
Che­ryl (Anna Kendrick) feltörekvő színész Hollywoodban, értsd folyamatosan meghallgatásokra jár, többnyire eredmény nélkül. Meghívják egy randiműsorba, ahol három férfi verseng a kegyeiért, neki pedig a kérdéseire kapott válasz alapján kell eldönteni az adás végén, hogy kivel tölt el egy hétvégét. Amiről azonban hősünk nem tud, hogy az egyik versenyző kegyetlen sorozatgyilkos.

Lehetett volna ebből egy vérfagyasztó macska-egér játék, de szó nincs erről, elsősorban azért, mert a történet megtörtént eseményen alapul. Az Amerikában anno nagy népszerűségnek örvendő Dating Game nevezetű show-ban valóban feltűnt játékosként egy sorozatgyilkos, mi több, meg is nyerte a vetélkedőt. Ezt az esetet meséli Kendrick, némileg kibővítve.

A cselekmény két szálon zajlik, az egyikben Cheryl kudarcokkal tarkított hétköznapjait követjük, a másikban a gyilkost, nevezetesen Rodney Alcalát (Daniel Zovatto). A férfi a 70-es években követte el rémtetteit, nyolc gyilkosságot tudtak rábizonyítani, de áldozatainak száma 130 körül lehetett. A szexuális erőszaktevő pszichopata, fotósként ténykedett, így csábított el főleg fiatal lányokat, hogy legyenek a modelljei. Kendrick megmutatja a rém útját, és látunk szörnyűségeket, de nincs explicit sokkolni akarás, az eset önmagában elég fajsúlyos. 

A klasszikus sorozatgyilkos zsáner mellett a szórakoztatóipar fricskája is felszínre kerül. A nők helyzetéről, tárgyiasításáról a 70-es években ugyanúgy beszél, mint a ma is aktuális álszent képmutatásról. Ezenfelül nem rest fityiszt mutatni az inkompetens igazságszolgáltatásnak, ami börtönviselt, regisztrált szexuális bűnözőt engedett egy országos tévébe, és ez még csak a jéghegy csúcsa. 

Bicskanyitogató témákat jár körbe a film, bosszantó, hogy hány ártatlan élet szárad a figyelmetlen és könnyelmű rendőrökön, illetve Cherylt is megértjük, hogy miért van elege az álomgyárból. Ezt hivatott felrúgni az a jelenetsor, amiben a hősünk a kezébe veszi az irányítást és a saját maga által kitalált kérdésekkel bombázza a hódolóit. Tudatos passzív agresszió és túlságosan forgatókönyvszagú szegmens, de kétségtelenül kreatív és szórakoztató. Alcala szála jóval erősebb lett, kiválóan szemléltetik, hogy a nem túl jóképű figura miként férkőzik valaki bizalmába a sármjával és a beszélőkéjével. A Nő a reflektorfényben tehát szinte mindent jól csinál, hibája, hogy az összes témát láttuk már ennél jobb kivitelben. Hiába meghökkentő a történet, nincs meg az elemi erő, ami igazán földhöz vágná a nézőt.

Vitathatatlan, Kendrick a kamera másik oldalán is tehetséges. Kreatív, ötletes, időnként feszült alkotás a Nő a reflektorfényben, mégis hiányzik belőle valami ahhoz, hogy maradandóvá váljon.

Péter Zsombor