Neves művészek választják a főváros helyett a mesés, rejtett bakonyi falvacskákat – Mutatunk egy festői indokot (képgaléria)

Szajkó István képeinek többségén a zöld az uralkodó szín, annak több különleges, Szajkóra jellemző árnyalata. És sok a bicikli művein, kiderül az is, a drótszamárparkoló miért lehet szabadegyetem. Választott lakhelye szintén megihleti, egyik festményére rákerült a falu végét jelző tábla a határral együtt. Tavalyi nyílt napján jellegzetes kalapjában fogadott minket, az szavai szerint szinte összenőtt vele, ahogy Lókúttal, a bakonyi falucskával is szoros a kapcsolata. Kimondottan kedvesen hívott be minket portájára, amikor bizonytalanul közelítettük meg a házát. Mondták ugyan, de mégis nehezen hittük el, hogy oda tényleg beengednek mindenkit, megnyitják nemcsak kapujukat a házigazdák, hanem a szívüket is, mutatnak egy kicsit a lelkükre ható környezetből, otthonukból. Így láthattuk, hogy különleges festészeti kiállítás található a falusiak szomszédságában Lókúton.

"A kapuk, a biciklik és a galambok, mint finom szálak kötik össze az égi és a földi világot, az elengedett kormánnyal, a kezet szabadon hagyó biciklizés, a lejtőn lefelé gurulás, a madarak repülése a szárnyalást szimbolizálja" – ez hangzott el Szajkó Istvánnak az Égi és földi szárnyalás című korábbi bakonyi kiállításán. S már akkor kiderült, hogy a bakonyi természet inspirálja. A művész szabadkai illetőségű, a szerbiai Csonoplyán született, 1986 óta alkot Magyarországon.

„Nézzenek körül! Csodálatos világba csöppentek, ahol nem elég, hogy minden a természet színeiben – zöldben, sárgában tündököl –, a hétköznapi dolgok – legyenek azok közönséges galambok, biciklik – mind-mind mesebeli jóvá, már-már erkölcsi kategóriává nemesedtek, lényegültek át. A kapu előtt bicikli várakozik, a téren fénygalambok turbékolnak, s mindent áthat a nyugalom és a beteljesedés érzete. A legegyszerűbb hétköznapiság ünneppé, különlegessé, titkok tudójává emelkedik” – jól jellemzik ezek a kiállításmegnyitón elhangzott mondatok a Szajkó-teremtette hangulatot. Mi is azt éreztük házak, pajta falaira kitett képeit nézve, hogy sokkal érdekesebb mindaz, ami körülvesz minket, ha általa tekinthetünk környezetünkre.  

Ő és a hozzá hasonló új lókútiak tartalommal gazdagítják településüket – mi így éreztük Lókúton járva, miközben Szajkó István a tavalyi nyílt napján arról beszélt, hogy a bakonyi békesség, kiegyensúlyozottság, harmónia átélése mellett jó néha a zsongás, többek közt ezért tart évente nyílt napot. Sok új ismerősét szívesen fogadja ilyenkor. Ha nyitottak művészetére is, az neki ajándék, mert új nézőpontokat kap tőlük. Neki öröm, ha ilyenkor barátok jönnek hozzá, még inkább, ha idegenek. Pajtája tényleg mű- és kiállítóterem, a tetejét üvegablakokkal megnyitva a fénynek, remek hely, tovább írja így az amúgyis érdekes történetű falak életét. Ihletett helyszínné vált a gazdasági épület tárlatokhoz, festőművészi munkájához. S Szajkó István lókúti háza udvarát természetesen egészíti ki festményei látványa.

Tudunk több olyan művészről, alkotóról, klasszikus és rockzenészről, magas poszton fővárosi irodai munkát végzőről, aki szintén lakhelyének választotta Lókutat vagy egy másik közeli, mesés, bakonyi falucskát, például Porvát, Jásdot, Cseszneket. Előfordul, hogy hetente három napot Budapesten töltenek, négyet itt. Ingáznak. Miért? Szajkó István a saját indokát tudta elmondani, amikor azt kérdeztük tőle, miért itt él. A Bakony melletti komoly érv szerinte a csend, a nyugalom.

Már hagyomány, hogy nyaranta egy hétvégére kinyitja kapuit a lókúti Szajkó-ház az érdeklődők előtt. Idén augusztus 24-én és 25-én várnak itt mindenkit 10 és 19 óra között. Aki már volt nála, tudja, hogy Szajkó István festőművész műtermének meglátogatása nemcsak a vizuális élmény befogadásáról, hanem tartalmas beszélgetésekről is szól. Szombaton 18 órától neves fellépőkkel megrendezett irodalmi és zenei programokon is részt vehetnek a látogatók. Várják Tisza Katát és Kőváry Zoltánt is a házigazdák. Kortárs irodalmi életünk nagyjai szívesen jöttek el a múlt évben is a kis bakonyi községbe, hogy saját műveikből felolvassanak.

Kulturális ínyenceknek is csemege ez a program, másoknak sem érdemes kihagyni, s a falut, amely nemcsak alkalmi otthont adott fővárosi művészeknek, érdemes magunknak felfedezni. Lókút, ahogy közelítünk feléje, nem is nagyon látható, mert bakonyi lankák közt bújik meg főutcája. A zölddel borított hegyek közötti völgyben egy majd három kilométeres utcán hosszú kertekben végződő porták bújnak meg. Pont úgy, mint Lókút gazdag hagyománya. A falu története, az itt felnőtt generációk hagyományai sokáig rejtve maradtak ebben a kis nyugodt sváb faluban, itt, a Bakony tetején. A helyiek Új Huta programukkal arra vállalkoztak, hogy hagyományaikat újra értelmezve, kreatív programokba álmodva mutassák meg gyermekeiknek és az idelátogatóknak. Ez már egy jó ideje sikeres projekt.