Tovább élő népi motívumok

Az aulában Lakatosné Szakmándi Erika tanárnő nyitotta meg a tárlatot.

Elmondta, a Tovább élő örökség című kiállítás célja a tanulókkal megismertetni a hagyományos magyar népviseleteket, és megmutatni, hogyan él tovább napjaink kultúrájában a népművészet. Példát mutatni arra, hogy a népi motívumok miként használhatók fel a mai hétköznapi öltözködésben. 

– A kiállítás egyik részében eredeti, főleg erdélyi tájegységet idéző népviseletet mutatnak be. Ott a népviselet ünnepi viseletként való felvétele a mai napig természetes. A kiállított ruhák mindegyike ünnepi népviselet, a hétköznapokon kevésbé díszes, olcsóbb anyagokból készült ruhákat hordtak. A magyar népviselet a magyarság hagyományos öltözködési módja, amelyet törvények szabályoztak évszázadokon át. A dunántúli, felföldi, alföldi és erdélyi viseleteken belül voltak eltérések még, hiszen másképp öltözködött a nemes, a jobbágy vagy a polgári társadalom tagja. Az öltözködés kifejezte a közösség tagjai, elsősorban a nők életkorát és családi helyzetét. A népviselet szót Fényes Elek használta először 1846-ban egy folyóiratban. Később megannyi fogalmi meghatározáson ment keresztül, de a népviseletet egy-egy községben, tájegységben társadalmi rangjelző szerepben is értelmezhetjük. A kiállított ruhák között a tárlat bemutat kalotaszegi, mezőségi, széki, szatmári, székelyföldi és rábaközi népviseletet. A tablókon is bemutatják az adott tájegységre jellemző népviseleteket, a kiállítás másik részében pedig olyan mai, hétköznapi ruhák láthatók, amelyek matyó, kalotaszegi, kékfestő és kalocsai motívumokat tartalmaznak. A népi motívumkincs a mai modern világban is nagy népszerűségnek örvend. Nemcsak az iparművészek, hanem nagy hazai divatházak is előszeretettel alkalmazzák a kalotaszegi, matyó, csángó vagy kékfestő motívumokat. A női viseleteket helyezi fókuszba a tárlat, mivel a nők tovább hordták azokat, és mert a népi motívumkincs a mai divatban inkább a női ruházatban jelenik meg – mondta a tanárnő.