Séta a Vár Uccában

Április 22.

A kortárs magyar irodalom kitűnő állapotban van. Na nem olyanban, mint a múlt század hetvenes, nyolcvanas éveiben volt, amikor az írók egészen elképesztő mértékben hatottak a társadalom egészére, az már nem jön vissza soha. Hogy akkor mégis mire alapozom ezt a talán merésznek tűnő kijelentést? Nos, elég elolvasni a Vár Ucca Műhely legutóbbi, nyolcvanharmadik számát és máris kiderül, hogy mire. A minőségre és a tehetségre. Ezek gyakori előfordulása persze a vármegye irodalmi, művészeti lapjában egyáltalán nem ritka, ugyanakkor szembeötlő. A Fenyvesi Ottó főszerkesztő és Kilián László szerkesztő által jegyzett folyóirat az egyik legjobb a hazában, a kortárs hazai szerzőktől kezdve a kitekintéseken át az illusztrációkig. Lehetetlen küldetés lenne most belekezdeni egy részletes elemzésbe, ezért csak bele-belekapok a kedvcsinálóba. Petőcz András két versénél meg is állok egy pillanatra. Az Útont Jack Kerouac emlékének ajánlja, a Házasságot Gregory Corsónak. A beatirodalom jelesei, ha úgy tetszik, végigvonulnak az oldalakon (egy verssel feltűnik Charles Bukowski is) egészen a maximum rock and roll életérzéséig. És a végére is marad egy reveláció, legalábbis számomra Fehér Kinga Bizonyos értelemben című verse annak bizonyult, a felfedezés örömét nyújtva. A költő öt éve kezdett folyóiratokban,online irodalmi magazinokban publikálni, egyébként huszonegy éve kereskedelmi területen dolgozik, első kötete Játékom marad címmel jelent meg. Beszerzem.

Április 23.

De ha már szóba kerültek a beatnikek, jöjjön egy kis William S. Burroughs is. A beatnemzedék egyik legmarkánsabb alakjától eddig a Narkóst és a Meztelen ebédet olvastam és jó néhány szövegét hallgattam elektronikus zenei aláfestéssel, valamint szilárd meggyőződésem volt, hogy az állatvilág iránti érdeklődése kifújt az írógépéből előmászó rovaroknál. Arról viszont fogalmam sem volt, hogy macskamániás, ám most ez a korszak is lezárult. Megjelent ugyanis A benti macska című vékonyka kötete, ami eredetileg mindössze százharminchárom példányban látott napvilágot, hogy aztán elinduljon világhódító útjára, úgyis mint a macskairodalom egyik gyöngyszeme. Persze Burroughs is az ókori Egyiptomban kezdi az utazást a macskák körül és (nagyon helyesen) cáfolja, hogy ember és macska bonyolult és misztikus viszonya holmi egerészés kapcsán szökkent volna szárba. Egyébként már a cím és a magyar fordítása is remek, hiszen egyaránt utal azon szerencsés macskák életmódjára, akik házon belül találták meg a számításaikat (esetleg vegyes kultúrában, vö. benti cica, kinti macska), valamint a bennünk lakozó macskára. Aztán sorra jönnek a meglepetések. Hogy Burroughs remekül írt, az nem, de az már inkább, hogy helyenként kifejezetten érzelmes, sőt megható. Akadnak azért keménykedések is, meg némi letagadott kutyafóbia is a felszínre bukkan, de a töredékek, felvillantások, emlékfoszlányok zöme szívet melengető. Ugyanakkor olyan messze van a giccstől, mint egy kétes tisztaságú alomtálca a tökéletességtől. Burroughs elévülhetetlen érdemeket szerzett a macskakultusz ápolásának terén, megfigyelései pontosak, ráadásul ez az a könyv, amivel ha egy szuszra végeztünk (természetesen hangos dorombolás közepette), legszívesebben azonnal újrakezdenénk.

Április 24.

Már több mint egy hete tart a tél. Előtte egy hétig nyár volt. Nincs ebben semmi különös, hiszen tavasz van. A hideg kellemetlen, a szél idegesítő, az eső meg kellett. Ennek megfelelően egy ideje elméletben kertészkedek. Felveszek még egy pulóvert és azon merengek, hogy a kertészkedést lassan ugyanúgy átszövi a divat, mint a sörivást és az újragondolt káposztás cvekedlit. És ebben a divatban természetesen egyaránt fellelhetők eget verő marhaságok és hasznos praktikumok. Előbbiek közé tartozik szerény véleményem szerint hogy járkáljunk térdig a gazban, aztán majd csak lesz valami, utóbbiak között fellelhető például a magaságyás. Szinte bármiből összeüthetjük, a növények szeretik és kevésbé szakad le a derekunk. Természetes hát, hogy a szakirodalom követi azokat, akiknek már régebben a józan paraszti eszükbe jutott mindez. A műfaj csúcsa momentán tagadhatatlanul CaliKim dél-kaliforniai biokertész A kezdő kertész (Kertészkedés magaságyban) című alapvetése. A módszer (csináld magad) amit ajánl és plasztikusan bemutat gyors, egyszerű és költséghatékony, nehéz belekötni. Jelszavai valának praktikum és esztétikum. Egy boldog kertben egyik sem elhanyagolható.