Operalegendák találkoztak Veszprémben (galéria)

Rost Andrea Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas, érdemes művész, Prima Primissima-díjas, Bartók–Pásztory-díjas művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, Pitti Katalin Liszt Ferenc-díjas, kiváló és érdemes művész, Bartók–Pásztory-díjas művész, a Magyar Állami Operaház örökös tagja, Kalmár Magda Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas, kiváló és érdemes művész, a Magyar Állami Operaház örökös tagja, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, és Miller Lajos Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekes, a Nemzet művésze, a Magyar Állami Operaház örökös tagja, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Világsztárok voltak a partnereik, a világ legnagyobb operaházaiban énekeltek, a négy művészt így együtt még soha nem láthatta a közönség egy színpadon. A program kitalálója, ötletgazdája, az est házigazdája, Varga Róbert megvalósította ezt: beszélgetésre hívta őket, Dorogi Gabriella újságíróval közösen pályafutásukról, karrierről, tehetségről, sikerről, háláról kérdezte a művészeket. 

Kalmár Magda beszélt arról, hogy a tehetség áldás. Véletlenül lett énekes, egész életében azt csinálta, amit szeretett, amire a sors irányította. Az a fontos, hogy tartalmas életet éljünk; ha sikerült megvalósítani azt, amit elképzeltünk, az öröm – vallotta. A siker számára az, amikor úgy érzi, a dalt, a művet ennél jobban nem lehet, nem tudja elénekelni. A siker a közönségtől is függ; az énekes minden alkalommal megérzi, milyen a közönség, hogyan fogadja őt.

Miller Lajos elmondta, hogy sportoló szeretett volna lenni, de az nem valósult meg, egy tanára tanácsolta, hogy érdemes lenne énekelnie. Huszonöt országban, hetvenöt városban lépett fel, tizenöt Verdi-szerepet énekelt pályája során. Szerinte a tehetséges ember élete sokkal nehezebb, mint másoké, viszont több az öröm is. A karrier és a tehetség nem mindig párosul egymással, néha a kevésbé tehetségesek nagy karriert futnak be, és vannak, akiknek nem adatik meg a nagy lehetőség. 

Pitti Katalin is sportolt, vívott kislányként, gimnáziumban vette észre egy tanára, milyen szép hangja van. Őszintén beszélt arról, hogy édesapja kezdetben nem örült annak, hogy a művészi pályát választja, később azonban nem volt nála nagyobb tisztelője. A tehetség üldözi, hajtja az embert; gyakorlás, munka nélkül nincs eredmény. Véleménye szerint az a fontos, hogy életünkben azzal foglalkozzunk, amit szeretünk, hogy a lelkünk jól érezze magát. Szerinte a sikert a csönd jelenti, amikor az ária után „megáll a levegő”. 

Rost Andrea szerint a tehetség csiszolatlan gyémánt, nagyon sok munkára, gyakorlásra van szükség, hogy az ember a tehetségét kibontakoztassa. A tehetséget, hivatásszeretetet nem lehet kioltani az emberből. Küzdelemmel, felelősséggel jár ez a pálya. Ő előbb tanult meg énekelni, mint beszélni, kisgyerekkora óta énekel. A színpadon minden probléma megszűnik, ott csak a zene van, Verdi, Puccini, Mozart és Lehár. Hálás az énektanárának, aki azt mondta, az opera lesz az élete.

Az estre Varga Róbert meglepetésvendégeket is hívott, akik megosztották a közönséggel az operalegendákkal való kapcsolatukat, élményeiket, azt, hogy mikor és hol hallották őket énekelni, voltak-e közös fellépéseik. Varga Miklós Máté Péter-díjas énekes az István, a Király című rockoperából az Oly távol vagy tőlem című dalt adta elő, Domoszlai Sándor magánénekes, Kiss Zoltán színművész és Teremi Trixi színművész, a Rátonyi Róbert Színház megalapítója az operett világát idézte a Vágyom egy nő után és A lyányok angyalok című dallal. Kósa Zsolt énekes, musicalszínész Máté Péter-dalokat énekelt, Egy darabot a szívemből, Zene nélkül mi érek én? Bujtor Balázs hegedűművész, az Alba Regia Szimfonikus Zenekar koncertmestere improvizált, és Rost Andreával való közös fellépését elevenítette fel, ahogyan Kováts Péter, a veszprémi Mendelssohn Kamarazenekar művészeti vezetője, Bartók–Pásztory-díjas hegedűművész, koncertmester, karmester is. 

Veszprémiek is köszöntötték a művészeket. Halmay Gábor önkormányzati képviselő megnyitójában úgy fogalmazott, a tavalyi közösségi összefogást felmutató EKF-év után az idei esztendő olyan kiemelkedő programokkal folytatódik, mint ez a mostani találkozó. A Kiszelyné Czibik Tünde művészeti vezető irányította Cholnoky Mozgásművészeti Stúdió új koreográfiával érkezett, Veszprém Város Vegyeskara Verdi Aida című művének részletét és a Tavasz-kórust adta elő Haydn Évszakok című oratóriumából, Erdélyi Ágnes vezényletével. 

Az est végén mindenki hálás volt: a művészek a beszélgetésért, az előadók az operalegendákkal való találkozásért, a nézők pedig a műfajilag sokszínű, különleges műsorért.