Török helyett olasz rombolta le a tapolcai várat

Az egyesület elnöke, Neszler Imre köszöntőjében elmondta, hogy életének egy részét maga is Olaszországban töltötte. Vallotta, hogy maga is gyűjti Kalligaro Angelo kőfaragó egykori munkáit, amelyekből sokat találhatunk még ma is a Balaton-felvidéken. 

Hangodi László szólt arról, hogy a régi Tapolca hajdani főutcáján, a Régi temetőtől a Kisfaludy utca sarkáig haladva is több itáliai, történeti, kultúrtörténeti vonatkozást talált. – Megdöbbentő, hogy mennyi közös szál kötötte össze Itáliával Tapolcát egykor. Az első dokumentálható kapcsolódási pont a 11. század végéről származik, amikor Nápoly közelében talált magának menyasszonyt, feleséget Könyves Kálmán. Felícia hercegnő kíséretében ott volt a két lovag, Ratold és Olivér, akik a Rátót nemzetség alapítói lettek. Ebből a nemzetségből származik például a Gyulaffy család, amely Csobánc várának építtetője volt – mondta az előadó. Érdekességként említette, hogy 1440-45-ben már tapolcai hallgatója volt a padovai egyetemnek Tapolcai Lukács személyében. 

A 15. századtól folyamatosan vár koronázta a tapolcai templomdombot, a 16. század közepén a saroktornyos várkastély a török-magyar végvári harcok kezdetén a győri főkapitányság alárendeltségébe tartozott. Az 1553-ban a történetbe belépő főkapitány, Francesco Forza di Pallavicini vette kézbe a balatoni végvárvonalat, hogy az minél védelemképesebb legyen. Tapolca mellett Szigliget, de Devecser és Pápa vára ügyében is intézkedett. A tapolcai kicsiny várkastély esetében attól tartott, hogy a Veszprém várát már elfoglaló törökök azt is beveszik, kettévágva az észak-balatoni várvonalat, ezért lebontását javasolta. A déli part néhány vár kivételével már teljesen török kézben volt akkor. A következő évben Forza lebontatta Gyulaffy Lászlóval a tapolcai várat.

A város 18. századi újjászületése közben drámai népességfogyás következett be a városban, Tapolcára és környékére külföldi, köztük itáliai betelepülők is érkeztek, bár kis létszámban, jellemzően Dél-Tirolból. Köztük vincellérek, kőfaragók. 1847 novemberétől 1848 májusáig olasz katonaság állomásozott a városban, katonai helyőrség is csak 1937-től volt Tapolcán. Az olasz könnyűlovas osztag katonai szállásházban lakott a mai hotel parkja területén. Kalligaro Angelo kőfaragómester keze nyomát ma is őrzi sok emlék. A művész és ipargyáros komoly olasz kapcsolatokkal rendelkezett, emellett igazi tapolcainak vallotta magát, 1907-ben itt telepedett le. Nevét számos látványosság őrzi még ma is a Balaton-felvidéken. síremlékeket, kútkávákat, átereszeket készített titkos recept alapján. Gógánfától Szigligetig, Balatonedericstől Révfülöpig készítette jellegzetes virág- vagy kancsódíszes, libával dekorált kútkáváit, amelyek egy része ma is használatban van. Nagy tisztelet övezte munkáját, műkövei ma is állják a strapát, ő 1939-ben hunyt el. Feleséget is a városban talált. Síremléke ma a tapolcai múzeum udvarán látható, de a mester a Régi temetőben nyugszik.