Emlékgép, amely elmeséli Veszprém történetét a Laczkó Dezső Múzeumban

A kiállítás megnyitója előtt tíz nappal hétfőn sajtóbejárásra várt az intézmény. Péterváry-Szanyi Brigitta, a Laczkó Dezső Múzeum igazgatója azzal köszöntötte az érdeklődőket, hogy többéves megfeszített munka után a célegyenesben vannak az új állandó kiállítás megnyitója kapcsán. A végső fázisban már néhány tárgy is szerepel a tárlaton, a munka most is gőzerővel zajlik. Mike Friderika, az EKF programfejlesztési igazgatója vette át a szót, és hozzátette, a Laczkó Dezső Múzeum állandó kiállítása az EKF-program támogatásával valósul meg, ami fontos mérföldkő lesz a múzeum életében.

A kiállítást a vezető kurátor, Tóth G. Péter mutatta be a sajtó munkatársainak. Úgy fogalmazott, a múzeum azokról az emlékekről szól, amelyek vagy már nincsenek, vagy azért tesszük a múzeumba, hogy ott tudjunk róluk emlékezni. Annyiban új a kiállítás, hogy Veszprém város történetének első tárlata lesz. Ugyanis eddig nem volt itt olyan jellegű kiállítás, amely kimondottan a városi tárgyakra fókuszált volna.

A központi bejáraton belépve vonalakat láthatunk a földön, kicsit úgy, mintha a metróban közlekednénk. Hét témát fognak felvezetni, tárgyakhoz és tárgycsoportokhoz juthatunk. Láthatjuk a Szent Mihály-székesegyház Árpád-kori kövét, amely hosszú évtizedekkel ezelőtt került ki az épület falából. Odébb emlékbuborékba zárt tárgyakat szemlélhetünk meg. A Kossuth utca járdaszigetei alól fellelt bronzkori tárgyakat mutatják be, majd pedig következik a római kori leletanyag. A kurátor aztán a házak fűtésrendszeréhez kapcsolódó leleteket mutatta. 

Elmondta azt is, a régészeti kincsanyag különösen izgalmas. 2010-ben a Jutasi úti lakótelep környékén elindult nagyobb településfeltárásakor a neolitikum leletanyaga került elő, benne áldozati jellegű sírokkal, emeletes épületekkel, díszes kerámiákkal. Egy újabb egységben a céhes tárgyakat fogják bemutatni, Veszprém teljes iparostársadalmát igyekeznek megjeleníteni a rendezők. A hétfőn még alvó képernyőkön több téma is forog majd, ugyanakkor utcanevek, helynevek történetét is bemutatják. 

Várady Zsolttól, az iWiW elindítójától ered az Emlékgép szó. Ezt is felhasználták a kiállításban. A kurátor szerint a kiállításnak az is az üzenete, hogy tárgyakat emelnek be a kiállítótérbe, és a közösség erről beszél. Ilyen tájékozódási pont a húszemeletes, a tűztorony és a székesegyház tornyai. Szót ejtett arról a temetőről is, amelyet a múzeummal szemben tártak fel. A Szent Miklós-szeg leletei a jövő csütörtökön nyíló kiállításon megtekinthetők. Csontok, apró tárgyacskák és koporsószegek. 

Percekkel később az a mondat is elhangzott, hogy az egyik vitrinbe nagyon szép palota- és kastélyórák kerültek, melyek veszprémi műhelyekből előkerült XVIII–XIX. századi remekek. Mind egy csoda, de a Napóleon-figurával ellátott órát főtárgynak is tekinthetjük. A másik oldalon a szovjet, kínai, csehszlovák, NDK vekkerek mellett feltűnik egy veszprémi órásmester darabja is.

Látható egy oszlopfő, amely a Szent György-kápolna környékéről került elő az 1860-as években, ez a magyarországi reneszánsz első emléke. 

Tóth G. Péter elárulta, a szituációkat keresték, és azokat a tárgyakat, amelyek fordulópontot jelentettek a város történetében. 

Az időben utazva Brusznyai Árpád emlékét is megidézik egy zsebórával, amely a tudásátadás, az örökségátadás, az örökítés folyamatát jeleníti meg. Nem messze onnan, a húszemeletes tárgyai közül kiemelkedik a rózsaszín kaputelefon, amelybe muszáj volt lent beleszólni, ha fel akartunk jutni az épületbe.