Költői képeket használva kis miniatúrákat írok

A szerző első kötete 1997-ben, Félúton címmel jelent meg, és még ebben az évben oklevelet kapott a balatonfüredi Quasimodo költőversenyen. Vegyipari technikumban érettségizett, majd a szegedi egyetemen szerzett diplomát. Új, nyolcadik kötetébe felvette Fábián László grafikusművész Macskamesék című sorozatához készült verseit és a Szent István korát megidéző Kezében a kereszt, oldalán ősi kard című elbeszélő költeményét. 

– Négygyermekes anyukaként fogott tollat.  Mi inspirálta a versírásra?

– Gyerekkoromban kezdtem, akkoriban a meséket írogattam át versekké, énekórán tanult népdalokhoz költöttem strófákat. Büszke voltam rá, hogy megdicsértek. És  amikor a legkisebb gyerekünk is iskolás lett, kicsit több időm  jutott  magamra, újra előbújt belőlem a késztetés. A téma is bővült: szerelem, család, gyerekek. Első kötetemet Vermes Éva író, újságíró és Veszeli Lajos grafikusművész bátorításával a város alapítványa adta ki. Akkoriban még sokakat érdekelt a költészet, teltházasak voltak a könyvbemutatók. 

– „Ura a kötött formáknak, rímelése, ritmikája nem egy esetben bravúrosnak mondható mind a saját versekben, mind a műfordításokban” – írja Baranyi. Törekedett arra, hogy költeményei közérthetőek legyenek, élményt adjanak az olvasóknak? Vagy ösztönösen születtek ilyennek? 

– A ritmus és a rímek mindig fontosak nekem, de a formákkal szeretek játszani: képversek, tükröződő, ölelkező, különböző ötletekkel kialakított sorok, prózaköltemények. De van prózakötetem is Kicsi madár címmel. Ösztönösen fogalmazok tömören, közérthetően. Különféle költői képeket használva kis miniatúrákat írok, ritkán eresztem hosszú lére. Azt szeretném, ha gondolataim tovább gondolhatók lennének, az olvasó hozzátehetné a saját képi, gondolati megfogalmazásait. Karácsonyfát, harangot, homokórát kirajzoló soraim még inkább hozzásegítenek ehhez, és a költemények megjelenésének igényét a középre szedett sorokkal is jelezni tudom.

– A nyitó ciklusban töményen megjelennek az évszakok, a versek, szinte dalok a zeneszerzőknek. Vágyódások, sóhajok. S ott a táj, a Balaton és a Bakony. Milyen fokú a természetszeretete?

–  Építkeztünk, a négy gyerekkel saját házba költöztünk, az emeletes házak bezártsága után nagy hatással volt ránk a szó szerint kézzel fogható természet, saját fáink, virágaink, a tó, a lábaink elöl induló hegyek, a behavazott kert, a lágy neszezéssel hulló levelek. Szívtam, ittam a természet közelségét, és írtam ki magamból ennek élményét: „…ahogy a fa utánam int hosszú, virágos kezekkel, / vagy ahogyan pislog fénylő, harmatos szemekkel reggel…” Az most külön öröm nekem, hogy azt mondja: ezek a versek szinte dalok a zeneszerzőknek, mert olyan régóta vártam, hogy ezt valaki észrevegye. Nagyon örülnék a megzenésített verseimnek.

– Egyik versszakban azt írja a férjének: „az ölelésen átlüktet a véred, / az örök körforgást ígéred… / én már nem is vagyok, / csak Tebenned élek.”  Békét, boldogságot sugárzó sorok. A család mekkora szerepet játszik a költészetében?

– A család maga az élet. Ebből fakad, innen indul minden, és itt is ér véget. A saját nagycsaládomról csak „legekben” tudok beszélni; szépet, jót, erőt, szeretetet adó, gyámolítást, segítséget nyújtó, megtartó, összetartó a miénk, a legnagyobb hatással van az életemre, beleértve a költészetemet is. Sajnos szaporodnak a már csak emlékek, és ezt nagyon nehezen élem meg.

– A korai művek árkádiai harmóniája után kötetének lehangoló, már-már pesszimista a címe. S azt „javasolja”, hogy ne higgyünk a szeretőknek, a tisztelgőknek, a szenvedőknek, anyánknak, sőt magunknak se. A csalódásai, veszteségei dominánsak ezekben?

– A vers, amiből idéz, így végződik: „… És ne hitesd el magaddal se, / hogy ez neked így jó! / Szerettél volna élni te is, / mielőtt megmart a kígyó.” Egy kifordított értelmezésű költemény, a hatalom, a pénz, a kábulat, a kivagyiság rabjairól, egy önmagából kifordult világról szól, ami szortyogva, fortyogva, egyre gyorsabban nyel el bennünket. Ez a csalódás, egy „világnagy” csalódás. Nagyon féltem az utánunk jövőket, a véreinket ettől a világtól. Utolsó kötetem címét fölfoghatnánk úgy is, hogy életünk apró darabjai lettek megjelenítve az én érzéseimen, érzékeléseimen keresztülfolyatva, de az igazság az, hogy egy szörnyű, saját veszteség után, szeretett férjem halála miatt kapta a könyv a „…minden, minden darabokban” panaszos kezdetet. Mert így maradtunk utána. A Rekviem megjelölésű fejezetet ő már nem láthatta, és utolsó kislány unokánkat sem, akit ugyanolyan szeretettel fogadott volna, mint a többieket. Bár bölcs, három és féléves Gergő unokánk azt mondta: „a papa látja a kis Hannát, csak mi nem látjuk őt”, mégis rámásoltuk a könyv hátulján levő, utolsó közös családi fotónkra a kislány fényképét, hogy vele is, mégis együtt lehessen.

– Nyolc fiúnak és két lánynak a nagyanyja. Hogyan látja: korunkban is igény van gyerekversekre?

–  Gyerekversekre mindig igény van, és jó tanítókra is, akik a rájuk bízott kis tanítványoknak nemcsak az értelmüket tágítják, hanem megtanítják őket szívvel és lélekkel gondolkodni. Álomba ringató című kifesthető könyvecskémet lányaim rajzai díszítik, a Timitomi Laura és Lilla kis meseregény története pedig elsőszülött unokámról szól, Fábián László illusztrációival. A Marci meg a Balázs Nyúl színes, rajzos kötet nagyobbik lányom munkája, amihez rímes, makáma stílusú prózamesét írtam. A többiek kalandjaiból is készül egy kis kötet, de valószínűleg az már csak a családi könyvespolcon jelenik meg. A gyerekek szeretik hallgatni az igaz történeteket, a róluk szólókat meg főleg. A Szent Istvánt megidéző Kezében a kereszt, oldalán ősi kard iskolásoknak szánt, verses elbeszélő kötet Nagy Sándor Zoltán művészi rézkarcával, grafikáival. Valaczka András, a Nemzeti Tankönyvkiadó főszerkesztőjének ajánlásával jelent meg. Felajánlottam a környező iskoláknak, de senki még csak vissza sem jelzett. Pedig sorozatot terveztem belőle, fel is készültem már Szent László életéből. 

– Versfordításai revelációval hatnak rám. Goethe, Heine, Appolinaire…  A Mirabeau-híd „átköltése”, a klasszikusok fordításaira gondolva, nem kis bátorságra vall. Várható még kötete, fordítása?  Mi a véleménye az irodalom jövőjéről?

– Sajnos csak nyers fordításból tudok idegen költők verseivel „játszani”, de így is nagyon élvezetes foglalkozás mások gondolataiba bújva magyarítani. A General Press Kiadó bársonykötésű sorozatában, az osztrák és skandináv szerelmes verseket tartalmazó kis kötetekben (válogatta Baranyi Ferenc) is megtalálhatók a fordításaim. Különböző antológiákban akadnak még kisebb munkáim. Rendszeres szerzője voltam a Raffai István szerkesztette Új Horizont folyóiratnak. Az irodalom nekünk, magyaroknak kivételesen szükséges és hasznos a veszélyben lévő, ritka szép nyelvünk használatának, helyesírásának, ápolásának, gondolkodásmódunk megőrzésének szempontjából is. Én ugyan már nem tervezek több kötetet, hiszen terjesztés hiányában a megjelentek is itt állnak glédában a polcaimon, de mindig lesznek olyanok, akiknek ez fontos, csak el kéne tudni juttatni hozzájuk az értékes irodalmat művelők érdemes munkáit.