Költő a múltból és a jelenből

NIP a Petőfi közelében című kötetében csokorba szedte a 200 éve született költőről szóló tanulmányait. A Balaton Akadémia könyvsorozatának 85. darabja méltó tisztelgés a nagy költő emléke előtt. NIP így vezeti be munkáját: „Petőfi Sándor sohasem tolakodott a gondolataim közé, egyszerűen ott volt, s előbb vagy utóbb, de a tűnődéseim menete – kikerülhetetlen volt – beléütközött.” A bevezető után középiskolás diákok 2001-es reflexióiból tesz közzé válogatást, amelyeket a költő zánkai szobrára írtak.

Ünnepi beszédek és verselemzések színesítik a kötetet. NIP mérhetetlen olvasottságáról, fáradhatatlan gyűjtő-, kitekintő- és összevető módszeréről, irodalomtörténészi attitűdjéről számos alkalommal szóltam. Most sem adja alább, korabeli francia, ukrán, belga, angol véleményeket idéz. Egy francia tanulmányban olvashatjuk: „A csatavesztés után néhány bajtársával a Kárpátok hágói felé tört, s attól fogva soha többé senki nem látta. Meghalt-e? Legyőzött hazájától távol talált-e menedékre?” A Nobel-díjas Albert Camus így fogalmazott: „A világ egyetlen népe sem tett annyit az emberi szabadságért, mint a láncra vert és leigázott magyar nép.” Sorjáznak persze a magyarok emlékezései is: Kosztolányi Dezső, Illyés Gyula, Ady Endre, Babits Mihály, Revicky Gyula, Ottlik Géza, Juhász Gyula, József Attila, Weöres Sándor, Nagy László, Tüskés Tibor, Kerék Imre, Bari Károly neve is az említettek között szerepel. 

A feleség, a Keszthelyen született Szendrey Júlia is NIP fókuszába kerül, és a tapolcai Baumberg Gabriellára, Batsányi János feleségére is vet pillantást. A Bazsiban született Simon István költő Petőfi-képéből is ízelítőt kapunk versben és prózában. Végül megismerjük Petőfi 1842-es pápai Heine-fordítását.

NIP jelenbeli modellje az idén márciusban 80. évét betöltő Kossuth-díjas Kiss Benedek. Költészetét a Szőlőhegyi évszakok gazdája című kötetben tárja elénk a szerző. Megkülönböztetett figyelmet fordít a Tapolca-közeli Szent György-hegyen született költeményeire. Kiss az egyetemi évek alatt (Adyt, József Attilát, Jékely Zoltánt vallotta mesterének) a legendás Kilencek elnevezésű költőcsoporthoz tartozott, s nevüket az Elérhetetlen föld című antológia tette ismertté. „A költő, műfordító és Szent György-hegyi szőlősgazda időskori dalai telis-teli vannak energikus lendülettel, csilingelő rímekkel… Költeményeinek elhisszük, hogy otthon- és biztonságérzetet ád neki szőlője és pincéje…” – fogalmaz NIP, aki ebben a kötetében is tágra nyitja analíziseinek objektívjét. Citálja Vasy Géza méltatásait, felveti Kiss szellemi és alkotói „rokonságát” többek között Kisfaludy Sándorral, Illyés Gyulával, Szabó Lőrinccel. A hegyen gyakran vendégeskedett barátja, Utassy József költő, akit magával ragadott a táj, a szüretek hangulata és természetesen a vidámságot, oldottságot adó nedű. Szüret című versének két sora: „Benedek gyakran tölt nekem, / mert én vagyok a puttonyos.” Szüret után című versében pedig ezt írja: „Pihen a prés. / Mustszag bódít. / Zenél a csönd, / hallgatom.”

NIP külön fejezetet szentel Kiss Benedek Utak keresztje és Lombjukat a fák elejtik című közelmúltbeli opuszának, virtuóz szómágiájának, versbeli harangszavainak és műfordításainak.