148 ezer ember vált idén völgylakóvá

Erősen indult a fesztivál, megtelt a nézőtér Zorán csillagfényes koncertjén a Cirque du Tókertben, a Bohemian Betyars, az Elefánt és a 30Y a Panoráma Színpadon, a Besh O Drom a Világzene udvarban, valamint a Színház Színpad, az új Színház Színpad Templom és a Momentán udvar előadásai is rendre telt ház előtt futottak, ahogy a Póka udvar és a Petőfi Udvar koncertjei és a Petőfi Kulturális Ügynökség irodalmi programjai is. 

A közönség bevette a fesztivál új tereit is: a taliándörgödi lőtéren a koncertek mellett a nappali workshopok is népszerűek voltak, a látogatók élvezték az új helyre költözött Harcsa Veronika udvar természetközeli nyugalmát vagy éppen a völgy legapróbb helyszínének számító Mókuskert udvar lélekhez szóló előadásait. A napsütés elől jó védelmet biztosítottak a patakpart fái, a parton sétálgatva pedig a kézművesek szívvel-lélekkel készült portékáit is felfedezhettük. 

Idén is hatalmas élmény volt az Esti Kornél koncertje, és nagy öröm volt a rajongóknak a meghatódottságot látni az együttes tagjain: valóban hálásak azért, hogy több ezer ember évről évre az ő koncertjüket választja a hatalmas programkínálatból a Művészetek völgyében. Mint mindig, az Esti Kornél koncertje idén is erőteljes volt, egyben szívhez szóló is. A rockos-alteros zene irodalmi szövegeket burkol be a banda dalaiban, így nemcsak az érzékszerveinket, de a szellemünket is táplálja egy-egy ilyen koncert. 

Az első öt napban 70 ezer ember látogatott el a Művészetek völgyébe. A fesztivál végére pedig majdnem megduplázódott ez a szám, 148 ezer ember fordult meg a völgy valamelyik helyszínén. Óriási volt az érdeklődés, és elképesztően izgalmasak voltak a programok: nem sok olyan hely van, ahol egy telt házas nagyszínpados Elefánt-koncert után pár nappal később egy telt házas Felefánt- (az Elefánt együttes egy formációja) előadáson is részt vehettünk Vigántpetenden. Új előadókra is ráleltünk ebben a mozgalmas tíz napban, a petendi pajtába ugyanis Labus Lili hangja csalogatott be bennünket, és a Forest Voice koncertje marasztalt. Elektronikus zene még sosem nyújtott ekkora spirituális élményt, mint amit a két előadónő elhozott nekünk a Művészetek völgyébe. Átélhettük, milyen a mágia, amikor a szemünk előtt történik; akkora őserővel és mégis kecsesen és szelíden borzongatták meg a koncert résztvevőinek szívét, hogy ezt az előadást nem fogjuk elfelejteni egy jó ideig. 

Nem túlzás azt állítani, hogy aki még nem járt a völgyben, nem is igazán tudja, milyen érzés kiszakadni a hétköznapokból, és olyan élményekkel lesz kevesebb, amiket más fesztiválokon nem élhet át. A Művészetek völgye az a hely, ahol hajnalig tartott a táncház, a reggel jógával indult, a nagy színpadon pedig olyan előadókra tombolhattunk, mint Csík–Presser–Karácsony közös produkciója, a Carson Coma, a Blahalouisiana, a Punnany Massif, a Bagossy Brothers Company, a fesztivált pedig a Quimby zenekar koncertje zárta vasárnap.