Piac, ami semennyire sem lengyel, de mindenki így ismeri

Sokan nem emlékeznek már rá, hogy a lengyel piac miért lengyel piac. 1990-ben voltam 18, így általános élményem a lengyel piac, ahol a lengyelek leginkább a gépkocsik tetejéről árulták portékáikat. Ebből a korból való emlékem még Miskolcról, amikor egy Kispolski eleje, teteje roskadozik, és azon agyalok, hogy ezt miként tudták begyömöszölni abba a csepp autóba a piac közepén.

Zokni, dezodor és autóalkatrész. Nyugati cigi és konyak. Ezt is hozták „lengyel testvéreink", és azt, hogy mindez megfizethető volt. A lengyel piacok minden (vár)megyeszékhelyen fellelhetőek voltak mint a szocialista népköztársaságok sajátságai. Ugyan – szerencsére – évtizedek óta más már a politikai berendezkedésünk Közép-Európában, ám egy dolog nem változott: szeretünk piacra járni. Manapság osztrák, német és persze honi használt – és nem használt – cuccot vehetünk.

A piac kincsei

Vasárnap is mentem egy nagy kört. Hatalmas tömeg, milliónyi áru, benne jó néhány gyöngyszemmel. Például egy használt „rotty" Simson robogóval, amit 550 ezer forintért árultak. Kérdésemre annyi derült ki, hogy három éve nem volt beindítva, és „kell rá költeni". Nem mondod, jó barát – jutott eszembe. Legalább ugyanennyit...

Voltak nagyon sok más mellett milliós elektromos bringák, hifitorony. Cipők, ruhák, műszaki cikkek, kerti dolgok, ékszerek, és persze lomhegyek – na jó, kincsek – számolatlanul. Hatalmas sorok a büféknél. Ideges és vicces eladók, türelmetlen és nyugis vevők.       

A veszprémi lengyel piac valószínűleg akkor is lesz, amikor már nem lesz semmi, jutott eszembe hazafelé.