Lázas hajnalok a halápi Kráter Színházban

– Az ifjúság forgószél – tartja a latin mondás. Ha ez valaha igaz volt, akkor a több mint fél évszázaddal előbb élt fiatalokra nagyon is az – mondja lapunknak N. Horváth Erzsébet, a mű megálmodója, írója és rendezője. – Az akkor élt fiatalok mindenütt és mindenben lázadtak. A ruházat, a hajviselet csak a külső megjelenése volt a forrongó, belső világnak. Miközben új közösségi élményt keresett magának a kor fiatal nemzedéke, belső gátakat is átszakított.  A lázadás nem ismert országhatárokat. A magyar fiatalok – a maguk eszközeivel és lehetőségeivel élve – adtak hírt szabadságvágyukról, a szerelemről, az elégedetlenségükről, és mind arról, ami őket belülről feszítette. Az új típusú nemzedék fájdalommal, kínnal, tragédiával és sok-sok verejtékkel „szülte meg önmagát”. A Lázas hajnalok ennek a nemzedéknek kíván méltó emléket állítani. Az úttörők sorsa volt az övék - teszi hozzá az író-rendező. A színdarab időutazásra hívja a nézőket. Több mint 60 évet robog át az időgép. A hajtógáz nem más, mint a rock and roll.

A ’80-as évek végén a főszereplő, Flóra a 18. születésnapjára megkapja édesapja, Krasznai Tamás hagyatékát: a 16 éves korától írt naplót, a gitárt és a szájharmonikát. A keretes szerkezetű, visszaemlékezésre épülő mű az édesapa és leánya története. A megidézett rockzenész élete a dalain és naplója beírásain keresztül elevenedik meg. Kiderül, hogy miként alapított együttest, milyen harcot vívott a környezetével és önmagával. Megtudjuk, hogy a viharos kamaszévek után, egyetemistaként hogyan ismerkedik meg élete szerelmével, Flóra édesanyjával. Miként emésztette, marcangolta lelkét a reménytelenség, a küzdés hiábavalósága. Milyen „bére” lett a lázadásának, miként némult el néha a hangja, a gitárja, hogy aztán – újra és újra – életre keljen benne az örök lüktetés, rock and roll láz. A történetet záró képében a lány magára ölti édesanyja féltve őrzött, korabeli ruháját, előveszi apja gitárját, és játszani kezdi az ő dalait. Bizonyítva ezzel nemcsak azt, hogy a dalain keresztül még évtizedek múltán is hatni tud, de azt is, hogy a rock mindenkiben benne van, csak meg kell találnia magában.

Fülöp Ádám nemcsak nagyszerű zenét szerzett az író szövegeire, de a főszerepet is ő játszotta el, énekelte a dalokat. A különböző műfajú, "slágergyanús" zeneszámok nagy sikert arattak. A táncbetétek, az ének, a próza, a komoly- és a könnyűzene segítségével a közönség sokszínű képet kap a korról, a ’60-as, ’70-es évek rock and roll világáról. Az író-rendező a színműben személyes élményeit is megörökítette. Egyetemistaként csoporttársa volt Földes László, Hobo, aki már akkor kitűnt másságával. Az előadóteremben egymás mellett ülve, beszélgetve csodálkoztak rá a diákélet színére és visszájára. N. Horváth Erzsébet az évfolyam kultúrfelelőseként gyakori látogatója volt az Egyetemi Színpad előadásainak, koncertjeinek is. A ’60-as évek végén Amerikából kapott egy tunikát, amely a legenda szerint a woodstocki fesztivált is megjárta. Ez a gyönyörűen díszített női ruhadarab évekig lapult egy szekrény mélyén, majd elindult, hogy beteljesítse sorsát.

A darab szerzője 1983-ban a tapolcai középiskolában a diákjaiból létrehozta az Irodalmi Színpadot. Ennek egyik, nagy sikerű összeállítása a Szerelem című zenés-táncos mű volt, amelynek központi témáját a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical adta. A mű ihletője volt az amerikai tunika is. Az összeállítás a Helikon-napokon aranyminősítést kapott. N. Horváth Erzsébet vallja, hogy életünkben minden történés okkal van. A most bemutatott színdarab létrejöttét is „előkészítették” az általa elmondott események. Témája évek óta formálódott benne. A korábbi élmények, találkozások, koncertek, előadások és az újra előkerült „hippi” tunika is alakította a mű későbbi sorsát.  Amikor Bedő Lajos, Zalahaláp polgármestere felkérte egy zenés-táncos színdarab bemutatására, lendületet kapott a terv. Egyértelmű volt, hogy a Haláp-hegyen bemutatandó mű rockballada lesz. Nagy volt az öröme, amikor Fülöp Ádám elvállalta nemcsak a zeneszerzést, de a főszerepet is. A Krasznai Flórát megszemélyesítő Perger Barbara a bemutató előtt néhány nappal ünnepelte a 18. születésnapját. A darab szereplői közül többen az író-rendező ’60-as, ’70-es, ’80-as évekbeli ruháiban jelentek meg a színpadon. Így az sem véletlen, hogy Flóra a mű végén azt a tunikát viselte, amely már egy amerikai popfesztivált is „megjárt”.

A színdarab egy olyan zenével, tánccal kezdődött, amelyhez Kovács Melinda tolmácsolásában hangzott fel az író - Ballada egy fiúról, ki átment a szivárvány alatt - című verse. A bemutató után az égen a valóságban is megjelent a szivárvány. A premieren felejthetetlen élményt nyújtottak a táncosok: Egri Nikoletta, Ihász Laura Anna, Kocsis Vivien, Kovács Fanni, Mezei Adrienne, Mezei János, Pergerné Figler Rita, Sabján Szonja Regina, Szabó János, Szollár Eszter, Tarjányi Sándor, Tóth Zsuzsanna.

Nagyszerű trombitajátékával tűnt ki Bőczén Lajos. A megidézett Krasznai Tamás hangjaként, narrátorként és technikusként nyújtott remek teljesítményt Réwész Dávid. A rendező munkáját Bedőcs Veronika asszisztensként segítette.

A társulat a lesenceistvándi, tapolcai, sümegi és badacsonytomaji közönség előtt is bemutatkozik majd  a Lázas hajnalok című rockballadával.