Két csodálatos elme örök ragyogása

Április 20.

Azt hittem, nagyjából mindent tudok John Cleese-ről. Monty Python-filmek és epizódok, Waczak szálló, A hal neve: Wanda, egy kirándulás a James Bond-szériába. Szóval, hogy a komikus, színész-rendező a maga részéről már mindent megtett a szórakoztatásomért, most már csak ismételgetnem lehet és kell. Az kimaradt, hogy Cleese a Cambridge-i Egyetemen szerzett jogi mesterdiplomát, tiszteletbeli doktora a St. Andrews egyetemnek (az intézménynek évekig rektora is volt) és közel húsz éven át vendégprofesszorként tevékenykedett a Cornell Egyetemen. A prof előadásai során elmélkedett filmekről, beszélgetett forgatókönyvekről, tartott prédikációt és érintett az élet értelmétől az emberiség fejlődésén át az arcfelismerés nehézségéig néhány apróságot. Sajnos nálam az is halasztást szenvedett, hogy a tanár úr előadásainak egy része nyomtatásban is megjelent, a napokban pótoltam. John Cleese Elszabadult professzor című könyve (Jaffa Kiadó, 2020) a legszebb várakozásaimat is felülmúlta, bár azt sejtettem, hogy unatkozni nem fogok olvasás közben. Ellenállhatatlanul szellemes, végtelenül szórakoztató, egyben és ugyanakkor informatív és elgondolkodtató. Egy zseniális komikus és egy tudós elme egyáltalán nem véletlen találkozása egy karizmatikus fickóban – írhatná a The New York Times, de nem ők írták, én mondom. Tévedés lenne viszont azt gondolni, hogy több száz oldalnyi felhőtlen viháncolás vár ránk. Felcsillan természetesen (mit felcsillan, vakít) Cleese legendás humora, de álljon itt egy példa. Az egyik esszében (Mi a vallás? – Elmélkedések a Brian élete kapcsán) Cleese egyszerre sztorizgat és olyan kérdéseket feszeget, amelyek több száz éve foglalkoztatják a világot, mondjuk, a Krisztus tanításai és az intézményesített kereszténység közötti szakadék. Remek mondatok, sodró humor, humánum és gondolkodás. Egyszerre. Alighanem a legnagyszerűbb műfaj és elegy, kevesen művelik ezt olyan magas szinten, mint Cleese. De a társaság sem rossz. Hosszan beszélget például Bill Goldmannal, aki mégiscsak megírta többek között a Butch Cassidy és a Sundance kölyök vagy a Híd túl messze van forgatókönyvét is, aki egy ponton ezt mondja: „az oroszlánoknak fura dolgok vannak az életrajzukban. Voltak már istenek, és voltak hitvány férgek. Volt idő, amikor Afrikában úgy lehetett oroszlánokat gyilkolászni, mintha svábbogarat taposnál agyon. Manapság az oroszlán aranyos állat, mert ott az Oroszlánkirály, és nyilván senki nem kívánta, hogy bajuk essen. Vagy ki tudja? Nem tudom." El is terveztem menten, hogy az első adandó alkalommal írok egy esszéregényt A farkas megítélése a nagymamától A kőszívű ember fiain át a jeladós totemállatig a magyar társadalomban munkacímmel. Bestseller lesz a javából, plusz filmes jogok. Vagy ki tudja? Nem tudom.

Április 21.

Mindenkinek annyi baja van, hogy annyi baj legyen. A Bizottság zenekar egykori életérzésének feltámasztására tett közepesen kétségbeesett kísérlet. Sokat segít benne Gavin Edwards amerikai író Bill Murray és a Tao (Jaffa Kiadó, 2017) című könyve. Amint látható, ezt még régebben felejtettem ki az életemből, mint másik nagy kedvencem, Cleese professzor előadásait. Sebaj, ami késik, nem múlik, a szálak összeérnek, aztán vagy össze is gubancolódnak rögvest, vagy nem. Murray legalább olyan összetett személyiség, mint Cleese, csak másként, persze, a minimális kapcsolódási pont, hogy mindketten elsősorban komikusként vannak elkönyvelve. Mindenesetre a filmtörténet legszebb pillanatai közé tartozik, amikor az Idétlen időkig (Groundhog Day) című korszakalkotó alkotásban elmondja, hogy milyen lesz a tél, de az egész úgy, ahogy van, zseniális, attól a perctől kezdve, amikor Murray meteorológusként megérkezik a Mormota Fesztiválra, hogy aztán időcsapdába kerülve bemutassa az emberi jellemfejlődés különféle fázisait. Is. Murray ugyanakkor nagyszerű drámai színész is, filmográfiájának számtalan tétele bizonyítja. Részemről minden évben egyszer újratöltve és úgy várom a párbeszédeket a lerázhatatlan biztosítási ügynökkel, mintha még sosem hallottam volna. És amennyiben reggel hatkor ébredek, máris megszólal a fejemben az I got you című sláger. Edwards könyve jó kis utazás Murray univerzumában, örömről és bánatról, tízparancsolatról és idegenek meghódításáról, szóval az életről.