Egy letűnt kultúra utolsó pillanatai

Az Antoni Judit régész-néprajzkutató által összeállított tárlatot a megnyitón Lukátsné Orovicz Piroska református lelkész méltatta a Márványteremben. A melanéz őslakosság mindennapi életét, háztartási eszközeit, a halászat és vadászat szerszámait, ruhákat és ékszereket mutat be az a gyűjtemény melyet a Várpalotán született Molnár Mária református misszionárius által került hazánkba 1935-ben, s mostantól a Thury-várban is megtekinthető. A misszionáriusok által készített fotók és gyűjtött tárgyak révén egy érintetlen kultúra életképei jelennek meg a szemlélő előtt. 

Molnár Mária 1886. szeptember 11-én született Várpalotán. Később a családja Budapestre költözött, ahol jelentkezett diakonisszaként a Bethesda kórházba. Miután befejezte tanulmányit 1925-ben Németországba utazott, ahol megismerkedett a Liebenzelli Missziós Intézet munkásságával és elhatározta, hogy külmissziói szolgálatot vállal. 1928 elején érkezett meg az Admiralitás-szigetekre és kezdett dolgozni előbb Manus, majd később Pitilu és Pak szigeteken.  Először hét évet öltött kint, majd visszatért egy rövid időre Magyarországra. Gyűjteményét ekkor hozta magával. Itthon több helyen tartott előadást a kinti élményeiről majd a következő évben visszatért Manusra. Jelentős ápolónői gyakorlata és kedves lénye biztosította számára a lakosság megbecsülését. 

– Nagyon jó kapcsolata volt a helyi lakossággal, ugyanis nemcsak azzal foglalkozott, hogy a biblia tanításait átültesse a helyiek a nyelvére, hanem gyógyított, bevetette ápolónői tudását, mindenkihez elment a különböző falvakban. Rendkívül kedves volt, nagyon szerette a gyerekeket, az emberek is szerették őt. Lánynevelő iskolát neveztek el róla, s máig emlegetik. Gitárral énekelt az őslakosoknak magyar dalokat, s Bújj, bújj zöldágat játszott a gyerekekkel – mondta el Antoni Judit régész-néprajzkutató.

Molnár Mária nem volt hivatásos néprajzkutató, mégis nagy hozzáértéssel válogatta ki azokat a tárgyakat, amelyek a legjobban szemléltetik a helyi őslakosság mindennapi életét.  A várpalotai református közösség számára nagy megtiszteltetés és hálaadásra ad okot, hogy emlékezhetünk rá és ismerhetjük az ő nevét – emelte ki a tárlatmegnyitón Lukátsné Orovicz Piroska református lelkész, aki a várban Várpalota egyetlen olyan élő lakosát – idősebb Borbás Károlyt – is köszöntötte, aki személyesen aismerhette gyermekkorából Molnár Máriát. 

A megnyitón megtudtuk, Várpalotán a tervek szerint ebben az évben a tájházban egy Molnár Mária emlékszobát avatnak majd a református misszionárius tiszteletére, betekintést adva ezzel gazdag életútjába.