Kéküveg nyár – Írók és költők a Balatonnál

Az író, újságíró olyan krónikása a mediterrán település életének, hogy nemcsak kriminovelláiban, regényeiben jelennek meg a város környéki alakok, hanem éles és jó szemmel figyeli a megjelenő köteteket, ott van valamennyi kiállításon, a nevesebb irodalmi alakok fémjelezte épületek felújításain. A megyei lap irodalmi rovatát lelkiismeretesen gondozta egykoron, de a nyugdíjazása nem szabott határt értékmegőrző munkájának. A Napló hasábjain rendszeresen megírja észrevételeit, világunk hétköznapi jelenségeiről, csakúgy, mint annak idején Bertha Bulcsu az Élet és Irodalom hasábjain. Sorra jelenteti meg terjedelmesebb bűnügyi regényei mellett a térségben megörökített interjúit, könyvkritikáit, tárcanovelláit.
Kötetének az egyik tárcanovellája adja a címét, amelyet Szabó Lőrinctől kölcsönzött. Kellei nyitott, kíváncsi szemmel jár a tó körül, s veszi észre az értékeket, hazamegy, gépbe írja észrevételeit, elküldi a Naplónak, majd idővel kis könyvecskébe gereblyézi össze őket. Interjúit rövid életrajzi bevezető előzi meg, így az olvasó némi képet kap a beszélgetések alanyairól. Könyvkritikáiban szerepelni különös előjognak számít, az általa véleményezett írások szerzőit jól ismeri, a kortárs irodalomban jártas kritikus szemüvegével mértani pontossággal alkotja meg végső véleményét. A Könyvek templománál című esszéjében írja: „Irodalmunk csodálatos. Ha nyelvünk nem lenne elszigetelt, nem csupán egy irodalmi Nobel-díjassal büszkélkedhet­nénk.  Ez a jobb sorsra érdemes magyar irodalom azonban mindig vitákat gerjesztő, ellenséges célkeresztben állt. Szekértáborok uralkodtak, népieseket és urbánusokat ugrasztottak egymás torkának annak idején; és ott volt és ma is létezik a pestiség és a vidékiség. Eléggé zűrzavaros időszakot élünk, éppen ezért forduljunk a könyvek felé, legyenek bármilyen műfajúak. Az emberi civilizációt, gondolkodást, műveltséget, a humanitást testesítik meg évszázadok óta. Voltak katasztrofális korok, amikor máglyát raktak belőlük, szerzőiket száműzték és elpusztították, de a könyvek fölött mind a mai napig senki nem ülhetett győzelmi tort.”

A listájára felvett szerzőkben legalább két tényező közös: egyrészt kortárs irodalmunk többkötetes alakjai, másrészt a Balaton-parti lét, alkotói hely meghatározó szereplői.
A Balatonfüredhez kötődő újságíró riportalanyai (Kaiser László író, költő, Tarczy Péter grafikusművész, Sárfi N. Adrienn író, Tóth Gábor Ákos író, Petrőczi Éva költő, Nyári Oszkár és Nyári Szilvia színművészek, Németh István Péter költő, irodalomtörténész, Gaál Antal költő) bevezetnek nemcsak a magánélet kulisszái mögé, hanem az alkotás folyamatába is bepillantást engednek, csakúgy, mint a könyvkritikák sora. A recenzens mivolt némi felelősséggel is jár. Kellei rutinosan végzi ezeket a manővereket. Tárcanovellái pedig a szemlélődő és cselekvő ember horizontjáról árulkodnak.

D. Nagy Imre