Regulyversum – Az Év Kiállítása Díjjal jutalmazták a kalandos kutatás bemutatását

Érdekes párhuzam, hogy Reguly – többek közt – éppen nyelvkutatással foglalkozott, munkásságának, eredményeinek tálalásához pedig olyan nyelvezetet találtak a muzeológusok, ami könnyen érthető és élvezetes, azt is szórakoztatja, aki még nem jött rá, hogy a tudomány izgalmas. Ez lehet az egyik oka, hogy a Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóház állandó kiállítása, a Regulyversum – mindent Regulyról kiérdemelte az Év Kiállítása Díjat. Ez a legrangosabb kitüntetés, amit megkaphatott, a kis vidéki tárlatot láthatóvá tette az egész országban, hatására rögtön megnövekedett a látogatók száma. Eddig is Zirc egyik különlegessége volt, most a Bakony fővárosa az új címmel is büszkélkedhet, ami elismerés a helyi önkormányzatnak is mint fenntartónak.
Vida Beáta múzeumigazgató mutatta meg lapunknak a kiállítást, először a bejáratánál a falon közzétett ötven nevet. Ennyien vettek részt az összeállításában, amihez több pályázati támogatás hozzájárult. Muzeológiai kutatásokra alapozták a munkát, többek közt néprajzosok, történészek dolgoztak együtt, hogy minden felirat, más részlet elhelyezése azt szolgálja: úgy érezhessük, körbevesz minket egy ahhoz hasonló hangulat, amit Reguly átélt. Számos ötletes megoldást alkalmaztak ennek érdekében az egy éve megnyitott kiállításon belül, abban az épületben, ahol megszületett a tudós.

Utolsó polihisztoraink egyike

Félszáz tárgy, néhány kötet kézirat, egy kézírásos térkép, egy kinyomtatott akadémiai székfoglaló – ennyi Reguly kézzelfogható hagyatéka, de a kiállítás arra fókuszál, mi és miért érdekelte. Foglalkozott az összehasonlító finn-ugor nyelvészettel, ubi-ugor folklórkutatással, térképészettel, embertannal, a fotózás használata a tudományban, e módszer bevezetése hozzá köthető. Megalapozta mai tudásunkat a nyelvek rokonságáról – ez a legjelentősebb tette talán. Az utolsó polihisztorok egyikének számít, többféle tudományágat, kultúraterületet kutatott, sokrétű műveltséggel rendelkező tudósként. Több nyelvben, tudományágban jeleskedett, amelyek akkoriban még nem különültek el úgy, mint manapság az egyes szakterületek. Ezt például színes plexioszlopokon érzékelteti a tárlat, köztük bolyonghat a látogató, megértheti, mennyiféle összefüggést kezdett el együtt vizsgálni.  

Petőfivel együtt emlegethető

A tárlaton a zirci szobába lépve történelmi időkapunál találjuk magunkat, a tudós szülőhelyén. A város egykori látképén körbenézhetünk, hajdani elrendezését megjelenítik, és Reguly családfáját vizsgálhatjuk meg, levéltári iratok, metszetek közt böngészhetünk. A forrásokhoz frappáns feliratokat fűztek, több érzékünket bevonják az ismeretterjesztésbe. Megelevenedik a Bakony vadregényes tája, ahogy a neves kutató is emlegette a környéket, és ez az észak iránti későbbi lelkesedésével összefügg.
„Ő a jelesebb diákok közül való" – idézi egy felirat Reguly tanárát. Kiderül: diákútlevéllel indult útnak először Skandináviába. Újabb szobányi méretű térképen nyomát követhetjük. Kiemelt részleteken úti jegyzeteit olvashatjuk, például a rénszarvashúsról. – Érdemes őt a reformkorban méltóképp elhelyezni – hívta fel a figyelmet Vida Beáta –, ugyanis még jelentősebb alakja, mint Petőfi, aki persze a márkaarca. Reguly elhozta nekünk a finn nemzeti eposzt, a Kalevalát, amely a magyar költészetre jelentős hatást gyakorolt.

A mérleg serpenyőiben döntéseink terhei

Egy játékra invitál a tárlat Reguly példája alapján, azt alapul véve, milyen dilemmái, kétségei voltak terveit, vágyait illetően. Ugyanis családja, apja elvárása jogi pályára terelte volna, utazásaihoz viszont jelentős anyagi támogatás szükségeltetett, kíváncsi természete, a siker esélye, a haza szolgálata mégis a tudományos világba vonzotta. Most hasonlóképp a mai fiatalokat késztetik gondolkodásra, mérlegelhetik, hogy egy valódi mérleg serpenyőibe milyen feliratokkal ellátott köveket tesznek, s az merrefelé billen. A döntést a következő terhek segítik többek közt: kényelem, kötelesség, család, biztonság, szófogadás, lelkesedés.

Idővonalon az Urálon túlra

Reguly hazahozott egy női inget a déli hantiktól, akiknek népcsoportja nem sokkal ottléte után kihalt. Az Ob vize mellett éltek, csalánvászonból szőtték ruháikat, amelyeket geometrikus mintákkal díszítettek. Ugyanakkor felfedezhető a hasonlóság a szimbólumok terén más népek hímzéseivel. Emellett a kiállítás egyik leglátványosabb része a nyelvek zsinórkötegekből font családfája. Ugyanis, amit Reguly hazaküldött, az akadémián feldolgozták. Itt a látogató belehallgathat például a vót, a karjalai, a számi, a mari alapszókincsbe. A falat borító térképet látva sokan itt értik meg nyelvrokonságunk lényegét. S szintén a falon feltüntetett idővonalon haladhatunk tovább, ami az emeletre akkor vezet, amikor Reguly az Urálon túlra ért. Szibériába érkezünk, a tél és a nyár egy-egy oldalt kap a teremben. Jórészt csak ezek az évszakok léteznek a bemutatott vidéken, vagy jeges, vagy mocsaras éppen. Utóbbi a bogyógyűjtés ideje. A berendezett sátrat látva, a hanti mokaszint megnézve érthetjük meg a vándorló, legeltető életmód lényegét. Nyugodtan szemlélődve ücsöröghetünk, vagy számítógép monitorján olyan térképészeti feladatokat oldhatunk meg, amikkel Regulynak boldogulnia kellett.

Medvekultusz és tabunyelv

Le kell hajolnunk, mintha egy barlangba bújnánk be, amikor a helyiségnek arra a részére érünk, amely a medvekultusszal kapcsolatos. Reguly a manysiknál ismerkedett meg vele. Szerintük a felső égisten gyermeke, aki  lekívánkozott a földre. Apja egy bölcsőben engedte le. Elejtésekor egykor több éjszakán át táncoltak, énekeltek az emberek, a világ általuk elképzelt rendjét a díszhelyre ültetett medvének így mutatták be. A rá vonatkozó tilalmak a szóhasználatban is megjelentek, az úgynevezett tabunyelv szerint testrészeit tárgyak neveivel jelölték, a feje helyett azt mondták, város, a füle volt a fatönk, a nyelve a hangya, a farka kesztyű, a beleire azt mondták, pányva. 
(A Regulyversumban decembertől szüneteltetik a látogatást az energiahelyzet okán, várhatóan tavasszal nyit ki újra.)