Dubniczaytól Regulyig – Kisvárosi palota az apátsággal szemben

A Zirc története sorozat harmadik kötete a Dubniczay-ház történetét dolgozza fel, Vida Beáta szerkesztette, a Reguly-múzeum megbízott vezetője. A könyvbemutatón elhangzott, hogy az épület első írásos említése 1766-ból származik, híres lakója, Dubniczay végrendeletéből, ám korábban épült, csak Rákóczi csapatai felégették, a kuruc szabadságharc áldozata lett. Dubniczay István hantai prépostról pedig azt érdemes felidézni, hogy oldalkanonok is volt püspöke mellett a veszprémi székeskáptalanban. Korán kialakult a közte és a későbbi legendás püspök, Padányi Biró Márton közötti mély ellentét. Az állandó háborúskodás miatt a prépost Zircen lelt menedékre a szerzeteseknél, épp akkor, amikor a település a ciszterci rend újjászületésének központja lett a török idők után éledező országban. 

Menekültből mecénás

A Sziléziából érkezett szerzetesek anyagi nehézségekkel küzdöttek, de bőkezű jótevőjük lett Dubniczay, a barokk kori Zirc legjelentősebb mecénása. Ezért megkapta a ciszterciek egyik használaton kívüli épületét a monostorral szemben, a tér túloldalán. Idősen még a zirci apáttal elment Heinrichauba, az ottani ciszterciekhez, de ott agyvérzést kapott és hazatérve elhunyt. Vagyonát a szerzetesekre hagyta. De térjünk vissza zirci lakhelyéhez, a Dubniczay-házhoz. Híres lakójának halála után mint apátsági szolgálati lakásba költözhetett be ide a ciszterciek fiskálisa, Reguly István, akinek fia a múzeum névadója. A városi legenda szerint ebben az épületben született Reguly Antal néprajzkutató, utazó. Az államosítás után bérlakásokat alakítottak ki benne, ma itt tekinthető meg az év kiállításának választott Regulyversum is, és alkotóműhelyek sorakoznak az egyszintes részen. Az intézmény a város turisztikai és kulturális központja, udvara a település közösségi tere. 

Az egyik szárnya eltűnt

A múzeumépület felújítása során tudta a jellegzetes zirci és egyedi vonásokkal egyaránt rendelkező műemléket megvizsgálni Koppány András, a Magyar Építészeti Múzeum Műemlékvédelmi Dokumentációs Központjának tudományos referense. Régészként épületkutatással foglalkozik. A Dubniczay-házról elmondta, hogy ma egy egyemeletes, négy ablaktengelyes részből áll, ahhoz kapcsolódik a földszintes, L-alakú épület a végén a visszaforduló résszel, és a kettőt a kapualj köti össze. Nem véletlenül érezzük ezt így hiányosnak, egyik szárnya az idők folyamán teljesen eltűnt, ásatás dokumentálhatná maradványait. Ezt azért lehet tudni, mert egy 1766-os térképen még ezen a helyen két egymásnak fordított, egyforma U-alakú, a mostanitól jelentősen eltérő alaprajzot jelölnek. Egyébként a Dubniczay-ház épülettörténeti kutatása szempontjából fontos térkép annak idején azért készült, mert a ciszterciek és az Esterházyak között perpatvar kerekedett birtokaik kapcsán, és urbárium rendezésére is szükség volt a jobbágyokkal. 

Amikor a falkutató nyomoz

Koppány András előadásában elmondta, hogy a falkutató úgy nyomoz, hogy a vakolatrétegeket leszedi. Felfedi, hol válnak el a falazások, hol nincsenek kötésben a téglák – ezek az átépítések nyomai. Így talált meg két hatalmas ívet,  a mostanin kívül két másik kapualj helyét, amelyet korábban lefedtek. Az épületegyüttesnek csak pár boltozatos helyisége van, egy szabályos elrendezés szerinti parasztházat hozzáépítettek egykor, szabadkéménnyel, téglapadlós konyhával, pitvarral. Több műhely, kovácsműhely is működött benne, több raktár szintén, egynek vastag, vörös kőlapos padlóját megtalálták. Gazdatiszti lakások lehettek benne, tüzelőberendezések égett lenyomatai is megmaradtak a falain.

A mostani lépcsőház később épült be, ennek bizonyítékaira ráleltek, a korábbinak a biztos helyét nem tudták igazolni, a falkutatás nagy kirakósából ez még hiányzik. Ahhoz viszont kétség sem fér, hogy a XVIII. századi uradalmi gazdasági épületek és a városi paloták vonásait is magán hordozza az egykori emeletes lakóház.