Bemutatták Hatvári Hugó Jenő önéletrajzi kötetét

Az eseményen vitéz Hatvári Hugó Jenő 1953-ban halálra ítélt lovassys diák, az illegális nemzeti ellenállás, a Magyar Nemzetvédelmi Szövetség tagja volt a díszvendég, akinek A névtelenek című önéletrajzi kötetét mutatták be. Az est folyamán A hatodik emelet című, mártírtársainak emléket állító dokumentumfilmet is levetítették. (Mint az ismeretes, a koncepciós perben a Balatoni fiúkként ismert diákok hat vádlottja közül négyet halálra ítéltek – köztük vitéz Hatvári Hugó Jenőt is - és kettőt ki is végeztek...)

- A könyv kötelességből született, ugyanis hosszú utat tettem meg a megírásáig - mondta a Napló érdeklődésére a 90 esztendős vitéz Hatvári Hugó Jenő, akit a rendezvény előtt kérdeztünk. - 1952. október 4-én letartoztattak, és hatunkat elítéltek Budapesten. Az ÁVH-n az előzetes fogságot, a börtönéveket, a gyűjtőfogházat, a siralomházat írtam meg, emlékirataimban ezt foglaltam össze.

Megkérdeztük: miért fontos, hogy ismerjék azt, ami vele és társaival történt az ’50-es években?

- Számomra ez a könyv azért fontos, mert azt, ami akkor volt és történt, az emberek lassan kezdik elfelejteni – válaszolta. - Ugyanakkor vannak olyanok is, akik ki szeretnék sajátítani az ’56-os forradalmat maguknak. A könyvben rámutatok, hogy ők nem csinálta forradalmat, hanem annak okozói voltak. A könyv foglalkozik azzal az idővel is, ami 1956 előtt volt, mert az volt a csirája a magyar forradalomnak. Amikor ’56-ban kiszabadultunk a börtönből, akkor Budapestre mentünk és megpróbáltuk segíteni a felkelést.

A forradalom leverése után vitéz Hatvári Hugó Jenőnek el kellett hagynia az országot. Mint mondta, „természetesen” keresték a belügyi a hatóságok, Hollandiában is sokáig megfigyelték. Nem jöhetett haza Magyarországra egészen a rendszerváltásig.

- Nem akartam regényt írni, egyszerűen leakartam írni mindent, ami velem és másokkal történt – fogalmazott. - Leírtam, kimondom most is: soha többé fasizmust, soha többé kommunizmust. Nincs szükség semmiféle diktatúrára. Manapság sokan igyekeznek félremagyarázni azt, ami 1956-ban történt.

Pintér Kornél, a szervezet elnöke elmondta: vitéz Hatvári Hugó Jenőt jó pár éve ismeri, és tavasszal, amikor megkapta tőle A névtelenek című önéletrajzi kötetét, a véleményét kérte tőle, ami hatalmas megtiszteltetés számára.

- A járvány előtt a veszprémi irodánkban több, mint száz előadással egybekötött könyvbemutatónk volt, amit a pandémia kettétört – mondta Pintér Kornél. - Most valami újat akartunk felmutatni, és ezért gondoltunk arra, hogy nyári időszakban kihozzuk a rendezvényeket a Balaton közelségébe, megszólítva olyanokat is, akik a megyeszékhelyre esetleg nem mennének be. Megtiszteltetés, hogy az újrakezdést vitéz Hatvári Hugó Jenő könyvével és a filmbemutatóval folytathatjuk. Ráadásul itt, Lovason egy olyan ingatlanban vagyunk - a Stefanovszy-házban - , amelynek mindkét korábbi tulajdonosa a kommunista diktatúra áldozata lett.