Marót Viki ritmusa: mindennap kell lendületes és csendes időszak is

– Miért pont az ötvenes, a hatvanas évek slágereit énekli? Azt tudhatjuk, hogy könnyű volt megkedvelnie, a bátyja, Flipper Öcsi révén. Mit szeret benne azóta is?
– Ez a műfaj számomra igazán pozitív kisugárzású, az alapja az úgynevezett zenei hitvallásomnak. Úgy tud mosolyt csalni az arcomra, belül beindítani, hogy azonnal pozitív energiák járnak át.

– Ezt érezheti a közönség a Marót Viki és a Nova Kultúr Zenekar koncertjei közben. Táncra perdült nemrég például Csesznek, különböző korosztályok tagjai együtt ropták dalaikra. Azért sikeres ma is a rock and roll, mert csapatuk egyfajta ötvözetét adja a réginek és a jelennek?
– Valószínűleg arról van szó, hogy akik akkor voltak fiatalok, amikor ezek a slágerek születtek – például a Csöngess be hozzám jó barát! vagy a Táskarádió –, őket nyilván nosztalgia járja át, miközben hallgatják. A fiatalabbak arra emlékezhetnek, hogy amikor kicsik voltak, akkor a szüleik ezeket dúdolták, erre mulattak. Érdekes kérdés több generáció közös kikapcsolódása, szórakozása – ezen szoktam magam is gondolkodni. Engem anyukám viszonylag későn szült. Ma már persze erre több példa akad, de akkoriban furcsállták, féltették. Tiniként pedig én éreztem úgy, hogy megértésbeli szakadék nyílt köztünk, nem úgy viszonyul problémáimhoz, ahogy szeretném. Ugyanolyan szigorúan nevelt, ahogy őt egykor a szülei, én pedig azt éreztem, hogy ez a hozzáállás érvényét vesztette. A zene viszont ekkor is összehozott bennünket, a régi slágerekre együtt buliztunk, az édesanyám, a bátyám és én, három különböző generáció. Mindannyian jól éreztük magunkat. Hasonló történik a közönség soraiban, amikor a zenekarunk fellép, amelyben hasonló a felállás: több korosztály tagjai alkotják a csapatunkat. Nova bácsi csak kicsit fiatalabb anyukámnál, és vannak fiatalabb zenészeink is. Akárcsak a családomban tapasztaltam, a színpad előtt is mindenki másért érezheti élvezetesnek ugyanazt a zenét. Ettől szerethetővé, kedvessé válnak ezek az alkalmak, kódolva van a jó szórakozás. 

– S nem utolsó sorban jól megírt slágerekről van szó, amik szinte észrevétlenül mozgatják meg az ember lábát.
– Annyi stílus szól arról, hogy a bánat még jobban fájjon, a szomorúságra vigasztalást nyújtson és kisírhassa magát, aki hallgatja. Én nem ilyen típusú lírai alkat vagyok, a személyiségemhez inkább a vidám, ritmusos számok illenek. Azt gondolom, az ember akkor lehet boldog, ha megtalálta az útját, amit maximálisan igaznak érez. Fenn a színpadon az együttesünkre jellemző zene kihozza belőlem a legjobbat, az igazi énemet, amely révén átadhatom a boldogságot, amit megélek. 

– Új számok is elhangzottak Cseszneken, az egyik, a Trollnemvolt az internetes üzenetküldés és a magánélet, a szerelem összefüggéseiről szól, ugyanabban a hangulatban, mint a többi. Ilyenkor új köntösbe kerül a retró? A dalokat viszik vissza a múltba?
– Mindig kérdés számunkra, hogyan fogadják az új dalainkat, hiszen tőlünk olyanokat szoktak meg inkább, mint például az Engem nem lehet elfelejteni és a Meghalok, hogyha rám nézel. Örülünk, ha a régiekhez hasonló hangulatúnak érzik az újakat. Amikor megalakult az együttes, 19 éves voltam és imádtam a hatvanas évek dalait. Nova is szokta mondani a Nekem a Balaton a Riviéra című szám kapcsán, hogy amikor született, akkor nem lehetett szabadon külföldre utazni, és ez is mutatja, hogy a régi dalok fanyar humorral, huncutul kicsit összekacsintanak a korszakuk viszonyaival. Ám azóta eltelt húsz év, másik arcát is felfedeztem a világnak. Igény van az említett dalokra, de olyat is szeretnék énekelni, ami aktuális, ami arról szól, ami foglalkoztat engem, a ma emberét általában. Nova és a zongoristánk, Pirisi Laci szerzeményeit ezért szeretem, gyakran én szolgáltatom a zenéhez és a szöveghez a témát. A dallam, a szöveg új, a hangszerelés a régi, és a közönségünk úgy tűnik, elfogadta, hogy aktualizálni próbáljuk azt a zenei közeget, amiben otthonosan mozgunk, amiben sokan jól érzik magukat. A saját korosztályomhoz igyekszünk így is szólni.

– Nem mintha nem lenne elég önmagában az emberekkel elfeledtetni gondjaikat, szórakoztatni őket, de lehet azért fontos mai témákat is könnyedén dalba önteni, humorral? 
– A zene önmagában kikapcsol, de persze a rock and roll révén nem kerülünk rögtön álomvilágba. Foglalkoztatnak a mai világ kérdései, bajai, szeretnék ilyesfajta értelem is, a szövegek révén a közönséghez szólni. A 16 érintés című számunk például balatoni szerelemről szól, az Észre se vetted szintén a párkapcsolatokra fókuszál. Szembekerülnek azzal manapság sokan, hogy hosszú időszak után újra ismerkedni szeretnének, miközben évekig kimaradtak ebből, kiestek a gyakorlatból. Ráadásul nehéz úgy nyitni, hogy ne érjék csalódások az embert, ne verjék át – erről beszélni kellene, mert nem engem egyedül érint, azt tapasztalom, hogy a környezetemben többen hasonló csapdákba estek, falakba ütköztek. Toporognak egy házasságban, aminek már rég vége, ha viszont kiszállnak és újrakezdenék, veszélyes terepre érkeznek. A régi dalok, az értékőrzés mellett azt is missziómnak tekintem, hogy ilyen témákat dolgozzunk fel. Kinyílt a világ az online tér révén, mégis elszigeteltek vagyunk egymástól. E téren is egyensúlyt kellene teremteni. 

– Cseszneki koncertjük után többen odamentek a színpadhoz, hogy elmondják: köszönik az önfeledt órát. Milyen hasonló visszajelzéseket kap, amik leginkább jól esnek? 
– Fontosnak tartom ezeket a találkozásokat, feltöltenek, ezért, ha van rá igény és lehetőség, szívesen részt veszek a közös szelfizésben, beszélgetek a közönség tagjaival. A bátyám rendre előkerül ilyenkor. Jó érzés, hogy ennyien szeretik, hogy ennyien figyelték a pályáját és a mai napig hallgatják, hogy máig érzéseket mozdítanak meg az emberekben számai, vele kapcsolatban is. Másrészt a fellépés utáni közvetlen párbeszéd visszajelzés számunkra, hogy jó úton haladunk. Jólesően nyugtázhatjuk, hogy aznap ott a koncerten sikerült az, amit szerettünk volna, amiért mentünk.

– Mosolygós, ugyanakkor a hangszíne mélyebb, sokszínű érzéseket tükröz. Friss, energikus, természetes a színpadon. Hogyan tartja magát testileg, lelkileg fitten?
– Kettősség van bennem, ahogy valószínűleg másokban hasonlóképp, főleg művészekben. A testvéremnél is láttam, hogy a színpadon nagyon élt, bele tett mindent, aztán, ha a nyaralónkban voltunk, akkor egyedül, csendesen pihent. Erre is szükség van. A semmittevést olykor nehezen engedjük meg magunknak, pedig aki azt a fajta nyugalmat, amikor magára figyelhet, nem kapja meg, annak receptre kellene felírni. Engem feltölt, ha a tacskómmal sétálok az erdőben, ha pedig arra vágyok, akkor vízpartra megyek. Sok időt töltök a természetben. Szintén sokat ad, ha az anyukámmal beszélgetek. Már nyolcvan lesz, csoda, hogy annyi mindent túlélt, bölcs, szivacsként szívom magamba a meglátásait és azokon aztán magamban filozofálok. A kisfiammal sokkal aktívabbak vagyunk, amikor kikapcsolódunk, vele kosarazok, focizok, amihez épp kedve van. A nyári szünidőben még többet szeretnék vele lenni. Azt tartom jónak, ha minden napban megvan a harmónia: az aktív és a csendes időszak is. Anyukámtól pedig azt tanultam, hogy minden érzés megélését meg kell engednünk magunknak, a dühét, a szomorúságét is. Nem jó, ha csak mosollyal elfedjük és magunkban rágódunk. E téren folyamatosan van min dolgozni, ám, ha ezt belátjuk, az már szerintem önmagában segít.

– Milyen zenét hallgat a szabadidejében?
– Az autóban a kisfiam mindig klasszikus zenére kapcsol át, az a kellemes a fülének, így ilyenkor én is azt hallgatom, ám hamarosan megváltozhat az érdeklődése, ahogy kamaszodik. Nekem otthon nagyon kell a csend, ezért ritkán hallgatok zenét. Ha igen, akkor mindenféle stílust szívesen. Szeretem a Margaret Island számait, még inkább, ha élőben hallgathatom azokat, ha el tudok menni a koncertjükre. A csend iránti vágyam pedig talán érthető. Sokat beszélgetek a fiammal, olyankor csak rá figyelek, ha pedig fellépésre utazunk a zenekari buszban, ezer szálon futnak a történések, mindenki egyszerre beszél. Azt gondolom – a bátyám is mindig ezt mondta –, ha zenét hallgatunk, akkor csak arra figyeljünk, ne beszélgessünk közben, ha pedig beszélgetünk, akkor teljesen a másikra figyeljünk. Én nem is tudom megosztani a figyelmem, mint sok édesanya.

– Cseszneken elmondta a helyieknek, hogy lenyűgözte a fellépés helyszíne.
– A Bakonyba most beleszerettem. Persze korábban jártam arrafelé, de régen kirándultam Csesznek közelében és ezúttal mesebeli arcát láthattam, ezért szeretnék a környékre visszamenni a kisfiammal együtt is.