Az utolsó tánc után - Laci bácsi elment

Már idén, nagybetegen vette át a kórházban Tapolca díszpolgári címét, ám túl sokáig nem örülhetett neki.
A Batsányi előtt a Badacsony Táncegyüttest vezette, ahonnan 1987-ben távozott, s utána indította el világhódító útjára a tapolcai együttest. Nem túlzás világhódítónak nevezni őt és akkori csapatát, hiszen bejárták Európát, és Amerikába csak azért nem utaztak ki, bár hívták őket, mert Laci bátyánk félt a repüléstől. Ezen mindig jókat nevettünk, hiszen aktív korában nem vol híján a jó humornak. 

Ami engem illet, nagyon régi, személyes kapcsolat fűzött hozzá, bár ő engem előbb ismert, mint én őt, hiszen pedagógus édesanyám révén egészen apró srác lehettem, amikor először találkoztam Laci bácsival, a táncművészet hazai szinten is kiemelkedő képviselőjével. Kötelező módon tegeztem és nem is bácsizhattam, ő "csak" Laci volt nekem, egy olyan ember, aki mindig csak adott másoknak. Tudást, önbizalmat, sikert, tapsot, megbecsülést. 
A nyolcvanas évek végén tapolcai zenekarommal éveken át a Batsányi művelődési központban próbáltunk, zenéltünk, s ugyanott bontogatta, majd teljes szélességében kitárta szárnyait az általa vezetett táncegyüttes. Láttam, hallottam, hogy néha szép szóval, ha kellett, szigorral irányította, terelte a csapatot, s szerzett soha el nem évülő hírnevet a ma is működő táncegyüttesnek, s rajta keresztül Tapolcának. Gyakran váltottunk szót, már akkor is, majd amikor a '90-es évek elején a sajtóban kezdtem dolgozni, megmaradt, elmélyült a jó kapcsolat közöttünk. 
2011 őszén hosszasan beszéltünk népművészeti boltjában, zárás után. Órákon át ültünk a hátsó irodahelyiségben, a falról táncosai néztek le ránk a fotókról, ő pedig bejelentette, hogy megválik az együttestől. Nem, nincs visszaút, ez végleges, mondta. Elfáradt, de nem a táncoktatásban, hanem a működés körülményeinek biztosításában. - Igazából táncos vagyok és nem menedzser, de sajnos a kettő ma nem választható el egymástól. És ez az, ami felőrölte mostanra minden energiámat, hiszen a színvonalból nem engedhetek, de belefáradtam az állandó stresszbe, ami a működéshez szükséges pénz előteremtésével járt - mondta akkor keserűen Laci bácsi. 

Pedig nem érte szakmai kudarc soha, elismerések sokasága kísérte működésüket. Arany minősítések, nívódíjak, fesztiváldíjak, hazai és nemzetközi eredmények egész sora. A nagy ívű szekszárdi néptáncfesztiválok nívódíjai, a Hollandiában, Németországban, Angliában vagy éppen Egyiptomban elért sikerek. A Badacsony Táncegyüttessel töltött tizenöt év után további húszat dolgozott a Batsányival. 
- A tánc az életem, mindig is az volt, és az is marad. Ha szakmai segítséget kérnek, abban sem fogok nemet mondani, vagy ha máshova hívnak alkalomszerűen, akkor sem zárkózom el a kifejezetten szakmai kihívásoktól - mondta akkor, és tartotta szavát. Hozzátette, hogy szeretne sokat utazni, keresztfiával, Zalánnal foglalkozni, eljárni táncos eseményekre, persze közben tapolcai népművészeti boltját, jelmezkölcsönzőjét is tovább működtetni. 
Tizenegy év telt el azóta, gyakran álltunk meg az utcán pár szót váltani, boltjában is számos alkalommal meglátogattam. Családja nem volt, az űrt az együttes töltötte be, s talán érthető, hogy a 2011-es szakítás után nem igazán találta a helyét a világban. Hatalmas szíve volt, nagyon szerette táncosait, egyik interjúhoz össze is gyűjtötte a legkiemelkedőbb tanítványok neveit. A felsorolást az Állami Népi Együttes táncosa, Csaba Zsolt nevével indította, aki tőle, Tapolcáról indult, s járta be művészként a világot. De szívesen emlékezett Bán Lászlóra, Horváth Istvánra, Tóth Zsuzsannára, Szabadvári Zsuzsannára, Krajnyák Ritára, Mohos Bénire, Fischl Péterre, Marton Juditra, Fekete Bettire, Tarjányi Sándorra, Fekete Lajosra, Pintér Tiborra, Horváth Ferencre, Kígyós Jánosra, Kondor Péterre, Kasza Viktóriára, Németh Eszterre, Vitai Tamásra, Samu Zsuzsannára, Serger Zsuzsannára, Sebők Róbertre, Sebők Balázsra, Figler Károlyra, Figler Györgyre, Varga Balázsra, Lendvai Alexandrára, Lendvai Henriettára, Krausz Noémira, Buzás Balázsra, Nemes Péterre, és a kiváló technikusra, Kiss Lászlóra.  

Ők is jó szívvel gondolnak Laci bácsira, aki most már odafentről figyeli a tanítványok tanítványait. Láthatja, van, aki tovább viszi a "zászlót", Bán László együttes vezető, Fekete Betti és Buzás Balázs tánckarvezetők irányításával. Balázs ezen felül az utolsó hónapokban Laci bácsi gyámjaként, több táncossal együtt gondoskodott a mesterről, megkönnyítve számára az utolsó napokat.