Életre szóló elköteleződés: Vasáros Ferencné 40 éve dolgozik a tapolcai könyvtárban

A közelmúltban magas színvonalú és sokrétű szakmai felkészültsége, lelkiismeretes és odaadó könyvtárosi tevékenysége elismeréséül Tapolcai Közművelődésért kitüntetést vehetett át. Ez alkalomból tekintettünk vissza az elmúlt évtizedekre. 

Könyvtári diákmunka

Mártival várandós volt az édesanyja, amikor néhány hónapot a könyvtárban dolgozott. Aztán kicsi korában anyukája irodájából gyakran átsétált a szemben levő akkori gyermekkönyvtárba, ahol nagyon jól érezte magát. 
– Mindig is szerettem olvasni, és sokat köszönhetek az intézmény akkori vezetőjének, Varga Károlyné Edit néninek, hogy az idők folyamán ez az érzés csak erősödött. Mellette nőttem fel, tőle tanultam a „szakmát”. A könyvtár már akkor is olyan hely volt, ahova jó volt bemenni, ahol mindig történt valami. Mégis régész szerettem volna lenni, vagy óvónő. Sajnos azonban nem tudtam jól rajzolni, így egyik sem lettem… Sokféle dolog érdekelt, például nyolc évig csellóztam. Az első munkahelyem ugyancsak a gyermekkönyvtárban volt, 12 évesen egy hónapot dolgoztam nyáron az első fizetésemért. Fiatalon kerültem a gyermekkönyvtárba, és mostanáig csak néhány gyeses év maradt ki – emlékezik Márti, aki szerint az eltelt negyven év alatt sokat változtak a gyerekek és a könyvek is. 
– A saját gyermekeim harmincasok már, unokáim is vannak. Gyermekéveim alatt és kezdőkönyvtáros-koromban a könyvtárba járás természetes volt: a gyerekeket az iskolából csoportosan hozták a pedagógusok tanórára, foglalkozásokra, a könyvtárhasználati órák a tanterv részét képezték. Az utóbbi 15–20 évben ez gyökeresen megváltozott. Nemcsak a felnőttek, de a gyerekek előtt is kinyílt a világ: kezdetben a televízió, aztán az internet és az okostelefonok világa beszippantotta a kor emberét. Nem engedhetjük meg, hogy kimaradjunk a gyerekek életéből! Mindig új és új dolgokat kell kitalálunk, hogy becsalogassuk őket. 
– Fontos, hogy a leterhelt pedagógusok napirendjébe beleférjen a könyvtárlátogatás és az itt kínált programok. Szükség van az iskolában és a városban kihelyezett plakátokra,  az e-mailre, de a legfontosabb a személyes kapcsolat – szögezi le Márti. Örömmel látja, hogy jó pár olyan szülő érkezik a könyvtárba, aki már gyerekkorában megfordult ott, és most saját csemetéjét hozza. Megnézi, hogy mennyit változott a könyvtár, mióta ő felnőtt, vagy ha még nem volt ott, akkor rácsodálkozik a tágas térre, az új polcokra és bútorokra, a rengeteg új könyvre. 

A szülői jó példa

– Nagyon jó érzés látni, hallani, amikor a szülők arról mesélnek a gyerekeiknek, hogy milyen volt egykor a könyvtár, milyen volt idejárni. Megkeresik a polcon egykori kedvenc olvasmányaikat, és próbálják rávenni csemetéjüket az elolvasására. Szerencsére egyre több az olyan család, amely együtt jön. Sajnos az óvodai, iskolai csoportos beiratkozásnál néhány kisgyerek azt mondja, hogy a szülő nem engedi a beiratkozást, hogy könyvet vigyen haza… Ők leülnek a babzsákfotelbe vagy az asztalhoz, és ott nézegetik az általuk kiválasztott olvasnivalókat. 
– Nagy örömünkre szolgál, hogy olyan eset is van, amikor a gyerekek az óvodai látogatás után visszajönnek a szüleikkel, beiratkoznak, és könyvvel térnek haza. Ez sikerélmény, boldogság számunkra. Sokan az iskolai szünetekben látogatnak el hozzánk távoli településekről. Kölcsönöznek, örülnek a gazdag felszereltségnek, jól érzik itt magukat, és visszatérnek. Nagy siker a babaszoba a hívogató falfestménnyel, amely kolléganőm, Anikó keze munkáját dicséri. A pelenkázó és a bútorzat is azt sugallja, hogy gyere be, és játssz. Meg persze könyvet kereshetsz magadnak a válogatóládákban, amelyek a legkisebbek méretéhez igazodnak. A polcokon a könyvek az óvodáskor végéig ígérnek kikapcsolódást. A gyerekek szeretnek pakolni, kutatni. Itt a kezükbe vehetik a könyvet, válogathatnak – mondja Márti a könyvtár babaszobájában. 
A nagyobbakat már az éves állandó foglalkozásokkal csalogatják be. Az eseményeket kiajánlják az óvodáknak, iskoláknak. A rendezvények végén a gyerekek vihetnek magukkal könyvet, amit aztán vissza is kell hozniuk, amikor talán úja kölcsönöznek. 

Tematikus programok

– Vannak állandó, minden évben ismétlődő, hagyományos programok: a Wass Albert-hét, a költészetnapi szavalóverseny, az olvasópályázat, kirándulás, a nyári bejárós tábor, a népmese hete, a könyvtári napok és a gyermekkönyvhét. A tanórák szinte teljesen eltűntek, helyüket a délutáni csoportos, tematikus foglalkozások váltották fel. Nyaranta az iskolai táborok programjában szintén helyet kap egy-egy könyvtári nap. Egész évben érdekes előadások, könyvbemutatók, koncertek várják a gyerekeket. Fellépett a közelmúltban a Kaláka együttes, és több találkozót szerveztünk népszerű írókkal, költőkkel. Megemlékezünk a nevezetes évfordulókról, idén Nemes Nagy Ágnest ünnepeltük, májusban pedig minden kölcsönzés mellé lufit adunk a gyereknap jegyében. Sokan érkeznek a kézműves-foglalkozásokra az iskolai szünetekben. Igyekszünk a családokra fókuszálni, hiszen abban a közegben kapja a követendő példát a gyermek. 
– A pandémia ideje alatt házhoz szállítással és „pótnagyikkal” próbáltuk biztosítani, hogy mindenki kezébe eljusson a könyv, aki olvasni szeretne. Volt úgy, hogy az előadót csak kivetítőn láthatták a gyerekek, de mesét hallgatni így is lehet, ha muszáj. Fontos, hogy ha lehetőség adódik, akkor a kedvenc köteteik szerzőivel személyesen találkozzanak a gyerekek, lássák, hogy hús-vér emberek, mint mi – szögezi le a gyermekkönyvtáros. 

Az olvasás öröme

Vasáros Ferencné úgy véli, ma egy jó gyerekkönyv megszólítja az olvasóját. Fontos, hogy személyesen hozzá szóljon, legyen miért levenni a polcról. Érthető legyen, a magyar nyelv sajátosságai jelenjenek meg benne. A képek legyenek egyensúlyban a szöveggel, és legyen humoros, mert a gyerekek imádják a humort. – Az Anna, Peti és Gergő vagy a Bogyó és Babóca című könyv töretlen sikere az „olyan, mintha rólam szólna” tartalomnak köszönhető. Nem kell, hogy nagy történet legyen a könyvben, de a gyerekekről szóljon. A kiskamaszok esetében az életükben jelentkező konfliktusok jelenjenek meg, azokhoz találjanak kapaszkodót. Lássák, hogy másnak is van olyan problémája, és ha a főhős meg tudja oldani, akkor ők szintén. Ez a magyar népmesékre hasonlít, amelyek sajátossága, hogy kiutat találnak minden helyzetre. 
– Az olvasó belehelyeződhet a történetbe belső konfliktusaival, és így megoldhatja azokat. Csodaszép nyelvezete már kis korban kivételes nyelvhasználatra tanít. Ezért kellenek még mindig a népmesék, de sajnos nem minden gyerek fogékony rájuk. A népmesét érteni, tanulni kell, és a szókincs bővítésében jelentős szerepe van. Mindent elkövetünk, hogy olvassanak a gyerekek. Amikor bejön hozzánk egy kisgyerek, egyre nehezebb megfejteni, hogy vajon mire vágyik. Nem lehet tudni, hogy irodalmi mű vagy ismeretterjesztő olvasmány érdekli. Az a lényeg, hogy a könyv az érdeklődési körének és az életkorának megfelelő legyen. Ma alig olvasnak Gárdonyit, Jókait, Vernét a gyerekek. Csodaszámba megy, ha valaki a Tüskevárt keresi úgy, hogy azt nem kötelező olvasmányként várják el tőle az iskolában. Hiszen a mai gyerekek egyszerre kapják az ingereket sok helyről, ezért nem képesek hosszasan elmélyedni. Most egy alsó tagozatos diák legfeljebb 5–10 percig tud figyelni a foglalkozásokon, míg negyven éve ez az idő háromszor ennyi volt. Felgyorsult a világ, abban az információkeresés leggyakrabban használt módja, ha elővesszük a folyton a kezünk ügyében lévő telefont. 
A Google elődje, a kézikönyvtár már csak egy apró szobácskában húzódik meg nálunk, de fontos, hogy megmutassuk a mai gyerekeknek az itt található lexikonokat, enciklopédiákat, szótárakat. Nem biztos, hogy otthon látnak ilyet, hiszen az emberek egy része szeretne megszabadulni az otthoni, főleg régi könyvektől. Van ugyan egy szűk réteg, amelynek tagjai még szeretnek könyvesboltba járni, de sajnos egyre kevesebb gyermek fordul meg ott. Aki mégis, az leül, és olvas. Ez nagyon jó dolog, a minőség felé mutat – magyarázza Márti, aki az unokáit is ebbe az irányba tereli. A családban, ha ajándékról van szó, alapvető a könyv, amely mindig ott van körülöttük. A gyerekek látják, hogy a szülő, nagyszülő olvas. Márti örül, hogy unokái fogékonyak erre. A legidősebb már szépen olvas, és a másfél éves is szívesen nézegeti a leporellókat, könyveket. 

Ajándék az élettől

Márti mindig ajánlja a könyvtárba érkező szülőknek, hogy a legkisebb koruktól ismertessék meg a gyerekeket a könyvekkel. A várandós kismama is olvashat mesét, mondókát leendő gyermekének, a ritmusok, hangzások megmaradnak a gyermekben, akárcsak a zenei élmények. 
A tapolcai gyermekkönyvtáros azért dolgozik, hogy továbbra is jó legyen könyvtárba járni, és mindig legyen olvasó, érdeklődő gyerek. 
– Boldog vagyok, hogy 40 éven át azt csinálhattam, amit szeretek. Ez nagy ajándék az élettől! Vallom, hogy történjék bármi, gyermekkönyvtárnak lennie kell, mert az olvasó gyerekekből lesznek az olvasó felnőttek. A szülők mellett a társadalom felelőssége, hogy a következő generáció is olvasson, bármilyen eszközön és bármilyen módon – mondja Vasáros Ferencné.