Két szülő, négy gyerek, hat hangszer - Egy igazi muzikális család Tapolcán

Manapság az internet, a digitalizáció világában egyre nehezebb a gyerekeket kimozdítani a monitor elől, legyen szó sportról, közösségi programokról, kultúráról. A hangszertanulás sem kivétel, hiszen lemondással, a szabadidő terhére végzett munkával jár, ami azért a legfiatalabb korosztály számára nem feltétlenül jelent vonzó tevékenységet. Mégis, vannak üdítő kivételek, amelyek megtörik az általános trendet, a szokványosságot, s láthatunk, hallhatunk ifjú tehetségeket a színpadon. 

Király Lajos és felesége, Király Emőke Mária a tapolcai Járdányi Pál Zeneiskolában tanít, négy gyermekük közül három már hangszeren tanul, s rövidesen a legkisebb is bekapcsolódik, bár a zongorával már most kifejezetten „jóban van” a bájos kis Anna. A három nagyobb gyermek, Emőke, Alex és Erik neve pedig egyre gyakrabban tűnik fel a különböző zenei versenyek élmezőnyében. Ebben benne van a szülők – egyben tanárok – munkája, a tőlük kapott motiváció, valamint az örökölt tehetség és szorgalom. Bár – ahogy azt külön kiemelték – felesleges terheket nem tesznek rájuk, a legjobb az, ha a gyerek élvezi, szereti azt, amit önként vállalt. 

Az már egy másik kérdés, és különböző kutatások is alátámasztják, hogy a hangszertanulás fejleszti a tanulási és szociális készségeket, segíti a fegyelmet, növeli az önbecsülést, és ehhez adódik hozzá a zenélés, a közös muzsikálás öröme. 

Lajos és Emőke Erdélyből származik, a Szilágy megyei Zilah városában ismerkedtek meg, s ott is házasodtak össze, és később kerültek Magyarországra. Igaz, első találkozásuk már jóval korábbi, s talán senki nem lepődik meg azon, hogy egy szolfézsórán látták egymást először. Lajos akkor nyolcadik osztályos volt, Emőke hatodikos. 

– Aztán évek múltán kezdő tanárként ismét összehozott minket a sors – emlékezett vissza Király Lajos, aki egyébként eredetileg matematika–fizika szakosként érettségizett, s utána járta ki a zeneakadé­miát. A zene természetesen élete része volt, hatéves korától kezdve kórusban énekel, és a fuvola, a zongora is gyakran megszólalt általa. Élete párjával úgy ismerkedett meg, hogy Emőke lett a zongorakísérője. 

– Nagyon jól kijöttünk egymással a fellépéseken, próbákon is, tulajdonképpen a zene hozott össze minket – mondta Lajos. Emőke hozzáfűzte, hogy a zongorakísérő feladata nem mindig könnyű, főleg, ha gyerekeket kell kísérni, hiszen a színpadi körülmények, az izgalom jellemzően megváltoztatja a tervezett előadást akár tempóban, akár kisebb-nagyobb technikai hibák előfordulásával. Ehhez kell előadás közben alkalmazkodnia a kísérőnek, biztos támpontot nyújtani. De – mint megtudtam – Emőke ebben is tökéletes társ a mai napig. 

– Amikor felajánlották, hogy Magyarországon, Pápán taníthatunk, nem túl sokat gondolkodtunk. A Pápa melletti Ugod községbe költöztünk, a helyi iskola támogatásával zeneiskolai oktatást biztosíthattunk az ottani gyerekeknek. Emőke zongorát és orgonát tanított, én fuvolát és furulyát. A kollégák között volt, aki Sümegen is oktatott, s egyszer jelezte, hogy ott éppen fuvolatanárt keresnek. Hasonló módon, áttanítás révén kerültünk aztán a tapolcai Járdányi Pál Zeneiskolába 2012-ben. Egy évet ingáztunk, végül Lesenceistvándra költöztünk, s onnan járunk be immár a gyerekekkel együtt – tette hozzá Lajos, azzal a kiegészítéssel, hogy a szomszéd faluban, Lesencetomajon építkeznek. 

Beszélgetésünk során elhangzott, hogy a négy testvér közül a legidősebb Emőke, ő 2008-ban született, majd őt követte Alex 2011-ben, Erik 2013-ban és Anna 2016-ban. Ma már mindannyian zenélnek azon a hangszeren, amit ők szerettek volna. Az édesanyja keresztnevét viselő leány hangszerválasztása ma is megmosolyogtatja a szülőket. Péni Béla igazgató megkérdezte Emőkétől, hogy mi szeretne lenni, ha nagy lesz. 

– Fuvolatanár – felelte az akkor hatéves kislány. 

– Értem, ezek szerint megtörtént a hangszerválasztás is. 

– Igen, megtörtént… hegedű. 

Lajos azt külön kiemelte, hogy nem volt szándékukban bármelyik hangszert ráerőltetni a gyerekekre, bár nyilván a környezetükben lévők nagyobb eséllyel kerültek számításba. A kis Emőke példaként tekintett apjára, ezért mondta, hogy fuvolatanár akar lenni, de hangszert mégis mást, a hegedűt választotta. Azóta bebizonyosodott, hogy jó döntés volt, 2019-ben Román Iván tanár felkészítésével egyedüliként képviselhette megyén- ket az országos hegedűversenyen. 

Alex esetében más a helyzet. Neki volt egy műanyag fuvolája, amit hurcolt magával, még az ágyba is. Nyilván a zongora, mint alap, mindenkinek kell, de ezzel együtt Alex idéntől már csellózik is a fuvola mellett. A harmadik gyermek, Erik kissé másként állt a dolgokhoz, sokáig úgy tűnt, hogy nem érdekli különösebben a zene. Egyszer aztán egy alkalommal, amikor azt hitte, egyedül van, elkezdett énekelni, amit a szülők akkor hallottak először. Meglepődtek, hogy milyen szépen tud énekelni. Kissé visszafogottabban, de annál biztosabban kapcsolódott be a családi muzsika világába, s most, második osztályosként csodálatosan furulyázik. 

Anna, a család legkisebbje nagyon szeret énekelni, szerepelni, erősen motivált, s hasonlóan bátor, mint a testvérei. Ő jövőre kezdi általános iskolai tanulmányait, testvéreihez hasonlóan a Bárdos Lajos Általános Iskola zenei tagozatán szeretne ő is tanulni, ahol Lajos is vezette a gyermekkórust több éven át. Mind a négy gyerek szolfézstanára Szigecsánné Freund Teréz volt, aki gondosan ápolta és formálta zenei képességeiket, érzéküket, érzelemvilágukat. 

– Lesenceistvándon, a helyi általános iskola támogatásával zeneiskolai tagozatot indítottunk egy pár éve, így a gyerekek helyben tanulhatnak zongorát, furulyát, fuvolát és ütős hangszereket. Ennek előzménye a már évek óta működő zeneovi. Azt tudni kell, hogy egy ilyen kisgyerekekből álló csoport a legőszintébb közösség. Ha nem vagy elég érdekes, akkor nem figyelnek rád. Itt az alapképességek fejlesztésére helyezzük a hangsúlyt, énekelünk, játszunk, ritmusokat tapsolunk. A zeneovi ötlete egyébként onnan jött, hogy mivel estig tanítottam a zeneiskolában, a saját, óvodás gyerekemmel alig tudtam találkozni. Egy alkalommal aztán bekopogtam a Százholdas Pagony óvodába, hogy indítanék a kicsiknek zeneovi-foglalkozást. A kezdeményezést örömmel fogadták. Így mindenki jól járt, a gyerekekhez közelebb kerül a zene, én pedig láthatom a saját csemetémet is. A rendszeres foglalkozás a mai napig működik, és reményeim szerint a jövőben is folytatódik, annak ellenére, hogy a saját gyermekeim ősztől már nem járnak az óvodába – tette hozzá Király Lajos. 

Majd megérkezett a két Emőke, anya és leánya, illetve jött Alex, Erik, Anna is, és együtt indultak az esti hangversenyre.