Egereken kutatta az agy öregedését a magyar fiatal

A kognitív öregedés alapjaival foglalkozó Cajal Advanced Neuroscience kurzusra 20 hallgató érkezett a világ minden részéről. Már a bejutás sem volt egyszerű, a részvételi lehetőségre szakmai önéletrajzzal, publikációs listával és motivációs levéllel kellett pályázni. – A három hét alatt két projektben vettem részt, mind­kettő a normál öregedési folyamatok, illetve a neurodegeneratív betegségek (például Alzheimer-kór) során bekövetkező tanulási és emlékezőkészség-csökkenés vizsgálatát célozta.

Az első projektben fiatal és idős egerek agyában vizsgáltuk a tanulásban kulcsszerepet játszó hippokampális piramissejtek elektrofiziológiai tulajdonságait. Ez nagyon izgalmas volt, hiszen mi itt az intézetben mocsári csigákkal dolgozunk, melyek idegrendszerében az öregedéssel járó folyamatok vizsgálata sokkal könnyebb feladat a hálózatok és az egyedileg azonosított idegsejtek szintjén. Az emlősökben csak a minta előkészítése többórás folyamat. Nagyon modern műszerekkel dolgozhattunk, és számomra teljesen új volt az egerekkel való munka is – mesélte Fodor István. A második projektben István immunhisztokémiával foglalkozott: „jól és rosszul tanuló” idős egerek agyában nézték a felnőttkori idegsejtképződés folyamatának különbségeit, illetve egy demenciában elhunyt idős betegből vett agyszövetben a mikrogliák és a béta-amiloid plakkok kölcsönhatását vizsgálták. Az előbbiek speciális támasztósejtek, gyakorlatilag az idegrendszer immunsejtjei, az utóbbiak pedig az Alzheimer-kór kialakulásáért felelősek.

– A normál öregedési folyamat a kognitív feladatok teljesítményének csökkenésével jár, amelyek megkövetelik az információk gyors feldolgo- zását vagy átalakítását a döntéshozatalhoz, beleértve a feldolgozás sebességének mérését, a végrehajtó kognitív funkciót, a munka- és kapcso- lati emlékeket. Az agy szerke- zeti és funkcionális változásai összefüggnek az életkorral kapcsolatos kognitív változásokkal, például a szinap- szisok elvesztésével és az ideg- hálózatok működési zavarával. Nagyon fontos olyan új meg- közelítések kifejlesztése, me- lyek figyelembe veszik a megismerést befolyásoló összes neuroanatómiai, endokrin, immunológiai, érrendszeri, sejtes és molekuláris változást. A kurzus résztvevői megtanulták e módszerek lehetőségeit és korlátait, gyakorlati tapasztalatokat szereztek emberi és állati modelleken, az öregedéssel foglalkozó előadásokon vehettek részt. Gyakorlatot szereztek kísérletek felállításához, megtervezéséhez és értelmezéséhez, valamint új technológiák és hipotézisek kitalálásához az agy öregedésének feltárásához. Emellett kevés ismerkedésre és barátkozásra is volt lehetőség.

– Nem volt sok szabad­időnk, a második projekt munkabeosztása például olyan volt, ami miatt reggel nyolctól este 11-ig bent kellett lennünk. A vasárnapok azért szabadok voltak, ilyenkor mindig csináltunk valamit: elmentünk az óceánhoz, várost néztünk, borkóstolón vettünk részt. Remek élményeket szereztem, az elméleti tudásom jelentősen nőtt, illetve nagyon izgalmas volt az emlős neurobiológia: más szemléletet kaptam, és a gyakorlatban is láthattam olyan dolgokat, amikről korábban csak könyvekben és cikkekben olvastam. A megszerzett tudást igyekszem itthon kamatoztatni a kutatócsoportunk most induló nyertes FK-OTKA pályázata keretében, amely az öregedés során bekövetkező változások sejtes és molekuláris mechanizmusainak megértését, illetve az öregedés során kialakuló memóriacsökkenés lassítását célozza. Köszönöm témavezetőm – Pirger Zsolt – és a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet – támogatását, amely lehetővé tette számomra a kurzuson való részvételt – fejezte be Fodor István.