Egyévesek a veszprémi miniszobrok

Az aprócska, húsz-harminc centiméter magas bronzszobrokat Kolodko Mihály gerillaszobrász készítette. A szoborállítás kezdeményezője, ötletgazdája és az alkotások tulajdonosa egy veszprémi székhelyű nemzetközi szállítmányozó cég ügyvezetője, Török Balázs. Az alkotások a belváros három jellegzetes helyszínére kerültek ki tavaly július közepe és szeptember eleje között, ezzel Veszprém lett az első olyan vidéki település, ahol engedéllyel, hivatalosan kerültek ki Kolodko-miniszobrok. A szobrász az utóbbi években arról vált ismertté, hogy az 1980-as évek rajzfilmfigurái közül többet elkészített kis méretben. Érdekesség, hogy a fővárosi miniszobrok mellett a Balatonnál bukkant fel az első alkotása tavaly tavasszal: Tihanyban, a bencés apátság közelében Gombóc Artúr tekinthető meg.

A veszprémi miniszobrok többévnyi tervezés és előkészület után kerültek ki a város frekventált helyszíneire. Elnevezésükről mindhárom esetben a veszprémiek dönthettek: az őr az Ernő nevet kapta, a bőröndön ülő utcazenészt Ödönnek hívják, míg a kislány és az oroszlán szobra a találó LeoNóra nevet kapta.

– Az elsőként kikerült, őrt ábrázoló alkotás a múltat, az utcazenész szobra a jelent, míg a harmadik miniszobor a jövőt jelképezi, miközben az alkotások más és más hangulatot közvetítenek: az őr komoly és fegyelmezett, az utcazenész a vidámságot, míg a harmadik alkotás a nyugodtságot és a csendet szimbolizálja – magyarázta Török Balázs.

A szobrok felállítását azért kezdeményezte, hogy maradandó értéket adjon a városnak. Olyat, amelyet valamennyi generáció magáénak érezhet. A szobrok ötletét, alaptémáját Török Balázs és családja adta meg az alkotónak, aki mindhárom esetben részletesen kidolgozta azt.

A szobrok és környezetük egységet képez: az alkotás kulturálisan és tartalmilag is kapcsolódik a helyhez, ahova kikerült. Ernő a megyeszékhely várkapujának lábánál posztol, Ödön a Veszprémi Utcazene-fesztivál emblematikus helyszínén, a város fő sétálóutcáján, a Kossuth Lajos utcán „muzsikál”, míg LeoNóra a várhegy lábánál, az állatkerthez vezető út közelében kapott helyet.

Mindegyik alkotás Kolodko Mihály gerillaszobrászra jellemző módon került ki a veszprémi közterületekre a hivatalos engedélyeztetési eljárás után: nem tartottak hivatalos avatókat, mert a szobrász azt szeretné, hogy a befogadók maguk fedezzék fel az alkotásokat. Érdekesség, hogy a három, egyaránt bronzból készült miniszobor révén az 1980-as évek után először kerültek ki nem emlékműjellegű alkotások Veszprém köztereire.

Török Balázs úgy vélte, a veszprémiek mellett a környéken nyaralóknak is izgalmas programot jelent a miniszobrok megtekintése, és ez a város turisztikai vonz- erejét is növeli. Ennek érdekében készült egy térképes kiadvány a közelmúltban, mellyel mindenki egyénileg fedezheti fel az alkotásokat, és közben megismerheti a megyeszékhely több nevezetességét is.

A miniatűr alkotások a turisták mellett a helyiek tetszését is elnyerték: a kikerülésük utáni hetekben sokan fotózkodtak a szobroknál, sőt, az eltelt egy évben több kezdeményezés is indult. Tavaly decemberben a szobrok egyik veszprémi rajongója horgolt sálakat készített az alkotásokra, a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából egy-egy kokárda került a miniszobrokra, amelyeket egy másik rajongó varrt. Áprilisban pedig az ünnep közeledtével húsvéti díszbe öltöztették az alkotásokat: egy kedves ismeretlen jóvoltából Ödön, az utcazenész egy vödröt kapott, Ernőnek, az őrnek egy locsolókannát vitt valaki, míg LeoNóra szobrához hímes tojás került. Júniusban a közelgő futball-Európa-bajnokság és az olimpia okán a Veszprémi Petőfi Színházzal együttműködésben pedig nemzeti színű mezbe bújtak vagy sálat kaptak az apró alkotások.

Török Balázs végül elárult még egy kulisszatitkot: mindegyik szobron egy-egy betű, a megrendelő család három tagja keresztnevének kezdőbetűje is megtalálható. Hogy melyiken pontosan hol és melyik betű, azt a szobrok felfedezőinek feladata kideríteni…