A szerb forgószél – Fenyvesi Ottó előadása Veszprémben

A Vass-gyűjtemény gyönyörű termeinek egyikében megtartott esemény főszereplője ezúttal Hamvas szerb fordítója, Sava Babić volt. Babić 1934-ben született a Szabadka melletti Palicson, ahová szülei Hercegovinából kerültek, édesapja a Monarchia hadseregében megtanult magyarul, maga Babić pedig “a magyar világban” egy ideig magyar nyelvű iskolába járt. Ezek voltak az alapok, de mindez még nem magyarázat arra a rejtélyes vonzalomra, amit később a magyar kultúra és azon belül is az irodalom iránt érzett. A belgrádi egyetem jugoszláv irodalom szakán diplomázott és már ekkor elkezdett magyar szerzőket fordítani. 1994-ben ugyanott megalapította a magyar tanszéket, ami az éppen tomboló délszláv háború idején elképesztő gesztusnak számított. És ha Milosevicsék megszüntették, hát elindította újra.

Makacs, szangvinikus, ellenállhatatlan ember volt, méltatói egybehangzó állítása szerint olyan, mint a forgószél. Ezer szállal kötődött megyénkhez, többször járt és dolgozott Veszprémben és Balatonfüreden. Mivel Hamvas egyik esszéjében írt egy hársfáról, addig nem nyugodott, míg meg nem találta és egy másikat nem ültetett kedvenc írója, filozófusa emlékére, Füreden. 1970 körül kezdte fordítani Hamvas kalandos utakon hozzá került műveit, így aztán azok előbb jelentek meg “hivatalosan” a jóval szabadabb légkörű és szellemű Jugoszláviában, mint Magyarországon. 2000-ig huszonhat fordításkötetet jelentetett meg és sok még a kiadatlan.

Kedvenc szerzőjén kívül megismertette a délszláv közönséggel többek között Füst Milán, Márai Sándor, Esterházy Péter, Örkény István, Tolnai Ottó, Weöres Sándor, Csáth Géza, Cseres Tibor és Oravecz Imre műveit is. Babić rengeteget tett a magyar kultúráért és ennek elismeréseként 2007-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntették ki. 2012-ben hunyt el. Fenyvesi Ottó izgalmas, érdekfeszítő előadásából valóban egy forgószélember portréja rajzolódott ki, korba és tájba helyezve.

És hogy miért kellett ennyire a szerbeknek (egy másik szerb méltatója egyenesen úgy fogalmazott, hogy “Hamvas, a szerb) Hamvas Béla, a kozmikus bölcs? Mert kellett egy támpont a szerb értelmiségnek, festőknek, zeneszerzőknek, költőknek. Hamvas a kezüket fogja és kiutat mutat a világ borzalmaiból. Ennél nagyobb elismerés nem történhet egy íróval, és könyveivel. És persze fontosak a diplomáciai erőfeszítések, az egyetemek, a csereprogramok. De amit Sava Babić tett a magyar-szerb viszonyért, az lenyűgöző.