A Margit romok szolgáltak helyszínül a koncertsorozat első részéhez

Veszprém és a Balaton-felvidék egyedülállóan gazdag középkori örökséggel rendelkezik, hiszen a régió településeit járva lépten-nyomon kolostor-, templom-, és várromokra bukkanunk. Ezeket a romokat szeretnénk megtölteni élettel és művészettel a Veszprém–Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa Romkoncert sorozatával, mondta el Varga Richárd, az EKF kulturális projektmenedzsere.

- Az volt az alapkoncepció, hogy irodalmi szövegeket vigyünk alapvetően kevéssé irodalmi helyszínekre, a szabad ég alá. A Margit romok, a következő esemény helyszínéül szolgáló jezsuita templom romjai mind mind gyönyörű, a városi zajtól távolabb eső helyszínek. A művészet, az ember és a természet egységét tudjuk megmutatni – mondta el a projektvezető. – Ennek a természetközeliségnek a része az is, hogy teljesen hulladékmentesek az események, nincs kitelepült pultunk, és tudatos a döntés, hogy maximum 150 fősek legyenek az estek, szeretnénk, ha megmaradna az a fajta meghittség, ami ezekből a helyekből sugárzik. Arra bátorítjuk a nézőket, hogy hozzanak magukkal elemózsiát, innivalót.

- Az előadók esetében nagyon fontos szempont volt, hogy a munkásságuknak legyen irodalmi értéke. Beck Zoli dalaiban ez abszolút jelen van, Vecsei H. Miklós színész, költő, dalszövegíró esetében pedig ez úgyszintén nem sok magyarázatra szorul. A tízrészes eseménysorozatban azonban szeretnénk, ha az ismertebb nevek mellett legalább három alkalommal fiatalabb, kevésbé ismert tehetségek lennének jelen.

- Bizonyára sokan vannak Veszprémben, akik nap,mint nap a Margit romok mellett sétálnak el, de talán még sosem voltak belül. Ezért is örülök kifejezetten, hogy ez az első eseményünk teltházas lett, hiszen egy értékes előadással gazdagodtak a nézők, míg Veszprém egy fontos emlékét kicsit vissza tudtuk kapcsolni a város kulturális vérkeringésébe – zárta le beszélgetésünket Varga Richárd a koncert kezdete előtt.

- Van 32 lapunk, épp, mint egy pakli magyar kártyában. A kártyák mindegyikén egy-egy szó, félmondat: valami, ami talán az életfordulókat jelöli, vagy csak hangulatot, állatot, égitestet. A játékszabályok: minden este legfeljebb 9 kártyalapot játszunk ki. Nem tudjuk, miket, mert nem mi keverjük a paklit, és nem mi húzunk, hanem ti, akik jelen vagytok az esten. A kártyákhoz történetek, versek, dalok, élmények kapcsolódnak. Olyanok, amelyeket nem árulunk el előre egymásnak sem. Ez a mi kockázatunk – és persze, a tiétek is – ezt már Beck Zoltán mondta el az előadás kezdetén.

Valóban egyedülálló estnek lehetett részese a megjelent 150 ember. Mert, bár voltak dalok, nem koncert volt. Elhangoztak versek, mégsem irodalmi, felolvasóest volt. Két ember, két barát ült egy asztalnál, és beszélgetett egy üveg bor mellett. Anekdotáztak családról, Istenről, lányokról. Néha énekeltek, mert épp akkor és épp ott ehhez volt kedvük. 30Y dalok csendültek fel a kora esti csendben, de nyoma sem volt bennük a koncertek harsányságának. A közönség pedig újabb és újabb szavakat húzott ki a pakliból, és így lettünk kívülállókból magunk is a beszélgetés néma részesei.

Ott és ezen az estén nem nézők, hanem tanúk voltunk. Tanúi egy kivételes, halkszavú barátságnak.