Herendi Gábor: „Nagyon kell szeretnem a forgatókönyvet ahhoz, hogy jó filmet csináljak”

- A Toxikoma Szabó Győző önéletrajzi írásán alapul, mely a két főhős, a drogos színész és a pszichiáter, Csernus Imre egymásnak feszüléséről és baráttá válásáról szól.

- A könyv sokszínű, sok helyszínes, nehezen lett volna megfilmesíthető. Nem az egész könyvet filmesítettük meg, ami lehet, hogy esetleg csalódást okoz azoknak, akik olvasták és szerették, de remélem, hogy ezt az első három perc után elfelejtik. Egy szeletét vettük ki a történetnek, azt, amikor Győző bekerül a pszichiátriára, és egymásnak esnek a pszichiáterrel, Csernus Imrével.

- Akkor Csernus Imre még nem volt ilyen ismert személyiség, mint ma.

- Így van, de ma már Győzőt és Imrét is kívülről, belülről ismeri mindenki. Azt, hogy ők milyen típusú emberek, fel se kellett vázolni, szépen kirajzolódik a filmben. Az izgatott minket, hogy két ilyen erős ego, mint Győző és Csernus, hogyan viszonyul egymáshoz, a két ember megpróbálja a másikat legyőzni, az egoharc hogyan szelídül át barátsággá. Győző és Csernus egymással küzdenek, de egy ponton mindkettőjüknek el kell jutnia a felismerésig, hogy csak közösen léphetnek előre. Ezt a részt vettük ki a könyvből, ezt filmesítettük meg.

- Az fel sem merült, hogy Szabó Győző magát alakítsa a filmben?

- Nem. Ez egy huszonegy, huszonkét éves történet, a film 1999-ben játszódik, fura lett volna, hogy Győző magát játssza, Csernus Imre nem is lett volna erre hajlandó. Az elején kiderült, hogy a két szerepre keresünk két alkalmas színészt.

- Könnyen találtak?

- Sokat castingoltunk. Már az elején feladtam, hogy olyan színészeket találjak, akik hasonlítank a két szereplőre. Amerikában ezt meg lehet csinálni, mert ott olyan nagy a merítés, de Magyarországon nem. Nekem az volt fontos, hogy a színész habitusában, karakterében hozza a figurát. Molnár Áronra Győző hívta fel a figyelmemet, nagyon jó barátok, mondta, hogy ez a srác pont olyan, mint ő volt húsz évvel ezelőtt; vérbő, „ide nekem az oroszlánt is” figura. Akit lehetett, mindenkit megnéztem, Áron kiemelkedett a csapatból. Bányai Kelemen Barna figurája hasonlít Csernus Imrére, de ott sem az volt a szempont. Mindkettőjüknek azt mondtam, ne küzdjenek azzal, hogy elkezdik utánozni az eredeti figurákat.

- Mennyire vett részt a munkában Szabó Győző és Csernus Imre?

- Gergely Dorka és Bárány Márton írták a forgatókönyvet, azt együtt fejlesztettük, így kerekedett ki végül a történet. Beszélgettünk, konzultáltunk mindkettőjükkel, Győző is olvasta a forgatókönyvet. Volt két pszichiáter segítségünk, aki szakmai szempontból nézte, nehogy olyan hiba csússzon be, ami esetleg megkérdőjelezhető. Az Imrével való beszélgetés segített abban, hogy a pszichiátriai szövegek, a csoportterápiák valódiak és hitelesek legyenek.

- Kinek szól ez a film? A nagyközönségnek készült vagy oktatófilmnek?

- Széles közönséget szólít meg. Remélem, megnézik majd a Szabó Győző és Csernus Imre rajongók, a két közönség nem is fedi egymást. Plusz öröm lenne számomra, ha sok fiatal megnézné a filmet, mert van egy üzenete is. Bár nem az volt az elsődleges cél, hogy drogellenes filmet készítsünk, butaság lenne azt mondani, hogy a film nem riaszt el a drog fogyasztásától, amikor végignézzük azt a szenvedést, amit Győző átélt a pszichiátrián, az elvonó kapcsán. Érezzük a felelősséget, szeretnénk eljutni iskolákba, a film kapcsán drogprevenciós előadássorozatot, beszélgetéseket szervezni.

- A téma nagyon aktuális, a drog korunk problémája.

- A drog minden fajtája jelen van a társadalomban. Odáig jutottunk, hogy bárki be tudja szerezni. Szükség van arra, hogy a fiatalok számára legyen ilyen típusú felvilágosítás, mert nem nagyon tudnak tájékozódni ebben a témában. Örülök, hogy ez a film apropó lehet, ami kapcsán elkezdődhet egy beszélgetés.

- Szabó Győzőt a Valami Amerika kapcsán vagy már korábban is ismerte?

- Ismertem, szerettem, egyértelmű volt, hogy a Valami Amerikában Ákos szerepét neki szánom. Amikor a film forgatókönyvét írtam, az ő hangján hallottam a mondatokat. Én is megdöbbentem, akkor értesültem a drogproblémáiról, amikor a Katona József Színház igazgatója felhívott, hogy nem adja ki Győzőt a film forgatására, csak akkor, ha elmegy az elvonóra, amit harmadik éve halogat. Akkor szembesültem ezzel a problémával, összeomlott minden, már ki volt tűzve a forgatás. Elbeszélgettem Győzővel, aki megígérte, hogy végigcsinálja az elvonót és utána visszajön forgatni. Csernus Imrétől azt kértem, úgy beszéljen velem, mint orvos az orvossal, mert van egy orvosdiplomám….

- Fogorvosként végzett.

- Megkérdeztem tőle, létezik, hogy Győző másfél, két hónapos elvonó után úgy tud majd dolgozni, hogy naponta tizenkét órákat forgatunk. Azt válaszolta, higgyem el, tud dolgozni és az életét mentem meg azzal, ha munkát adok neki, nem teng-leng a világban. Én ezt vállaltam és csodálatosan játszotta a szerepet. Nem volt semmi probléma, úgy szerveztük meg a forgatást, hogy amikor kijön, akkor vettük fel a jeleneteit.

- Rendezőként a Valami Amerika kapcsán ismerte meg önt a közönség.

- Így van. Engem és sok színészt is akkor ismertek meg, sokakat az égbe lőtt. Mind a három rész nagy közönségsiker volt, bár a kritika nem egyformán fogadta a három epizódot.

- Az első két résszel nem volt gond, a harmadikat fogadta kevésbé jól a kritika.

- A kritika nem szerette, de a közönség igen, én én is. Tudom a film hibáit. A hármasban már kevés volt az érzelem, a szív, nagyon sok a karakter, akciófilm lett belőle. Egyébként majdnem annyi néző látta, mint a másik kettőt.

- Ha már a közönségsikerről beszélünk, a Kincsemet se felejtsük ki.

- Minden idők legnagyobb bevételét generálta. Nagy vállalás volt, borzasztó drága film, életemben akkora stábbal nem dolgoztam. Nehéz volt a kosztümössége miatt, lovakkal dolgozni sem volt egyszerű, remekül elkészített versenylovas filmek voltak az amerikai piacon. Először megijedtem kicsit a feladattól, de mélyebben beleástam magam, megnéztem azokat a werkfilmeket és láttam, hogy nem kell annyira megijedni, ez a technika már létezik Magyarországon. Nagyon bíztam a forgatókönyvben, éreztem, hogy abból – kiegészítve a lóversenyek látványvilágával, a gyönyörű kosztümökkel – erős mozifilm születik. Nagy felelősség, amikor ennyi pénzt el kell költenünk, nem lehet elherdálni, rossz filmet csinálni. Szerencsére a film nagyon nagy siker lett, őrületes nézőszámot hozott.

- Amikor elkezd forgatni egy filmet, érzi, hogy siker lesz?

- Azt, hogy közönségfilm lesz-e vagy sem, a forgatókönyvből nem lehet tudni. Hogy életre kel-e az, ami a papírra van írva, a forgatás közben látom; akkor már érzem, jó lesz-e a film vagy sem. Az első filmnél még tapasztalatlan voltam. Ott is éreztem a sikert, gondoltam, hogy jók a színészek, viccesek a karakterek, szereti majd a közönség, de azt nem, hogy ennyire. Szerencsére a szájhagyomány felkapta, ezek után kicsit könnyebb volt forgatni már a többi filmet, jobban meg tudtam ítélni a dolgokat.

- Szereti azokat a forgatókönyveket, filmeket, amiken dolgozik?

- Nagyon kell szeretnem egy forgatókönyvet ahhoz, hogy jó filmet csináljak. Volt, hogy nem én írtam a forgatókönyvet, de akkor is elmélyedtem benne. Kicsit mindig hozzányúlok, átalakítgatom. A saját gyerekemnek kell éreznem a filmet, mikor elkezdődik a forgatás.

- Ilyen volt a legutóbbi is?

- Igen, ilyen.

- Sikerfilm lesz?

- Nehéz előre megítélni. A vígjátékok az igazi sikerek, mert a nézők szórakozni vágynak, kikapcsolódni akarnak. Ez egy nehezebb film, nem vígjáték, egy kísérlet. Szeretnénk, ha sikeres lenne, de biztosan nem éri el a Valami Amerika nézőszámát. A filmet szeptember 2-tól vetítik a mozikban.

- Elindult az élet, a filmkészítés, fesztivált szerveztek. Hogy érzi magát itt, Veszprémben?

- Nagyon jól. Mindenki szorgalmazta, hogy a fesztivált el kell vinni Budapestről. Veszprémnek nagyon jó hangulata van, kiválóak a fesztiválok, az utcazene fesztivál, a VeszprémFest. A Veszprém-Balatonfüred-Balatonalmádi hármas jó ötlet volt, bár sok mindent kell még rajta javítgatni a rendezvényen.

- Ön is a szervezők között volt?

- Picit benne voltam, bár nem nagyon hallgattak rám, szerettük volna befolyásolni a szervezést, nem sok sikerrel. Azzal viszont mindenki egyetértett, hogy ide kell hozni a fesztivált.

- Jó alkalom lehet a találkozásra.

- Igen. Ide el kell jönni, itt kell lenni, nem úgy van, mint Pesten, ahol mindenki rohan a dolgára. Itt együtt van a filmes szakma, lehet beszélgetni a többiekkel. Ez egy fórum, egy lehetőség, ahol megvitathatjuk a dolgokat, azt, hogy ki mit dolgozik, mit fejleszt. Nagyon fontos ez a találkozás.