Kosztümös, romantikus filmet forgatnak Veszprémben

– Lapunk is hírt adott a múlt heti filmforgatásról. Hogy került ide a stáb, miért Veszprémet választotta?

– Veszprém óvárosa csodálatos, itt volt egy számunkra megfelelő, korabeli díszlet, ahol bármilyen irányba foroghattunk a kamerával. Nagyon sok segítséget kaptunk a városvezetéstől és az érsekségtől, nagyszerű volt ott forgatni. Az egyetlen, ami nem állt mellénk, az az időjárás, a második nap kétszer is esett az eső, úgyhogy nagyon gyorsnak kellett lennünk a három jelenettel, amit aznapra terveztem; szerettem volna kicsit jobban kibontani azokat, de az időjárás közbeszólt. Szombaton nagyon szép időben dolgozhattunk, sok jelenetet vettünk fel. Veszprém volt az utolsó forgatási állomásunk, korábban forgattunk Martonvásáron és budapesti helyszíneken, lakás- és kúria belsőkben.

– Jól ismeri a várost, nem kellett keresni a helyszínt.

– A férjem nagylánya veszprémi, ismerem Veszprémet. Régen szó volt egy imázsfilmről, ami végül nem készült el, de annak kapcsán elég alaposan körbejártam és megismertem a várost.

– Úgy tudom, helyiek statisztáltak a filmben.

– Csak veszprémi statisztákkal dolgoztunk, Veszprémben toborozták őket. Ruhapróbára felhozták őket Budapestre, és két napot statisztáltak Veszprémben.

– Gárdonyi Géza lépszerűbb romantikus művének filmre vitele kinek az ötlete? Öné vagy állandó forgatókönyvíró társáé, Divinyi Rékáé?

– Kedveltem az Ida regényét, de valójában Réka dédelgetett vágya volt. Én is azt mondtam, a mű jó alap egy romantikus filmre. Az nem merült fel, hogy egy mai történetet csináljunk, mert a regény alapkonfliktusa nem tette volna lehetővé. De mindig érdekelt, hogy forgassak egy kosztümös filmet.

– A játékfilmek után ez az első tévéfilmje.

– Igen. A Szabadság, szerelem olyan értelemben kosztümös filmnek minősül, hogy az ’50-es években játszódik, sok minden maradt az ’50-es évekből, ott jóval könnyebb volt előállítani a ruhákat. A mostani filmhez Spanyolországból kellett ruhákat bérelnünk.

– Spanyolországból a magyar filmhez?

– Ott van egy ruhakészlet, egy raktár, korabeli darabokkal. Ida ruhái is korabeliek. Korhű volt minden ruha, kényes anyagokból, nagyon kellett rájuk vigyázni. Volt jó pár eredeti százéves jelmez és olyan ruha is, amit mi varrattunk.

– Mi ragadta meg a történetben?

– A főhős szerethetősége.

– Mikor kezdték a munkát?

– Több részletben zajlott a munka. A castingot elkezdtük decemberben, próbafelvételeket kértem be a pandémia alatt, online.

– Az online casting nyilván nehezebb, mint a személyes.

– Normál esetben az ember bemegy egy próbaterembe és sorban jönnek oda a színészek. Az online casting annyiban egyszerűbb, hogy senkinek nem kell elmenni sehova, otthonról is meg tudja csinálni. A végső fázisban kicsit nehezebb, amikor együtt akarom látni a színészeket, leszűkül a kör két, három névre. Az online felületek néha megváltoztatják a szöveg ritmusát, egy-egy mondatot megnyújtanak, egy másikat összetömörítenek, az már nem ideális.

– Mentes Júlia alakítja a főszereplő Idát, Rohonyi Barnabás Csabát. Dolgozott már velük?

– Mentes Julcsival dolgoztam a Csak színház és más semmi című sorozatban, aminek írója és kreatív producere voltam. Ott egy nagyon más, manipulatív karaktert játszott. Az Idában egy ártatlan és naiv karaktert alakít, ami sokkal nehezebb, mert a jobb karakterek színészileg néha kevésbé hálásak. Nagyon ügyes volt a szerepben, nem is volt kérdés számomra, hogy ő játssza Idát. Rohonyi Barnát nem ismertem, most végzett a színművészeti egyetemen. Sokoldalú színész, a saját kaszkadőr munkáit is megcsinálta a filmben. Amikor le kellett mászni egy ház faláról, az emeleti ablakból, nem kaszkadőr csinálta helyette, hanem ő. Julcsinál az volt plusz, hogy ő játszotta a zongoradarabokat. Ida sokat zongorázik a filmben, és mivel Julcsi nyolc évig tanult zenélni, nem kellett dublőrt hívni.

– Májusban kezdték a forgatást, a múlt héten Veszprémben fejezték be. Mikor látható a film a televízióban?

– Jövőre lenne a bemutató, sok időnk van a befejezésig, valószínűleg előbb végzünk. Szívesen befejezném előbb, mert vannak terveim.

– Különbözik egy mozifilm és egy tévéfilm készítése?

– Számomra teljesen ugyanaz, mindkét műfajban maximalista vagyok, de a tévéfilmeket sokkal kisebb költségvetésből kell megcsinálni, rövidebb idő van a forgatásra. Ez sok nehézséget okozott, de egy nagyon jó operatőrrel, Balázs István Balázzsal dolgoztam, akivel gyorsan haladtunk, szép és igényes anyagokat készített.

– Azt mondta, vannak tervei.

– Van egy sorozattervem és egy nagyjátékfilm-tervem, meglátjuk, mit hoz a jövő, gyártási támogatást még egyikre sem kaptunk. A pandémia alatt rengeteg sorozat és nagyjátékfilm ötletet fejlesztettem, azok között van néhány, amelyik érdemes a megvalósításra.

– Hogyan élte meg a pandémia idejét?

– Megtanultam főzni, az nem esett jól, mert nem szeretek. Az online oktatás, főleg az első időszakban, elég húzós volt, egy szülő sem tudta kivonni magát, hogy segítsen a gyerekének. A tizenkét éves lányom mellett ott voltam az elején, de aztán hamar önállósult, felkelt fél nyolckor, oda ült a gép elé, megcsinált tizenkettőig mindent, amit kellett. Muszáj volt időnként leckét ellenőrizni, az online oktatás sokkal több figyelmet igényelt minden szülőtől. Emellett próbáltam folyamatosan dolgozni: írói munkáim voltak és elkészítettem néhány sorozat- és filmtervet.

– Hiányzott a filmforgatás?

– Szeretek forgatni, de szeretem azokat az időszakokat is, amik közte vannak. Az nem zavart a pandémiában, hogy otthon kellett lenni, az inkább, hogy az embernek sok szempontból szorongania kellett olyan dolgok miatt, amik általában automatikusak és máskor nem is figyelünk azokra. Újra kellett gondolni a dolgokat, „macerás” lett az élet. Szerencsére a betegség elkerülte a szűk családot, de a tágabb rokoni körben voltak betegek.

– A járványhelyzet után egyre több magyar filmet forgatnak és a mozik is bemutatják az elmaradt produkciókat.

– Nagyon bizakodó vagyok, hogy elindul a filmkészítés. Éppen Veszprémben kezdődik hamarosan a Magyar Mozgókép Fesztivál, ez már a nyitás jele, kicsit szabadabban közlekedhetünk. Nagyon remélem, hogy nem lesz negyedik hulláma a járványnak és végre túl vagyunk rajta. Ismét több film forog, nagyon nehéz volt stábtagokat találni, a külföldi és induló magyar produkciók hirtelen felszippantották a szakembereket. Én egy válogatott stábbal dolgoztam, szerencsére sikerült kiváló szakembereket találni.