A Séd kritikai lap több számát együtt mutatták be

A Dubniczay-palota délutáni napsütötte udvarán négyen ültek az asztal mögött: az alapító főszerkesztő Géczi János, Gelencsér András, a kiadásért felelős Pannon Egyetem rektora, Csuhai István elsőkönyves író és Ladányi István, ezúttal kötetszerkesztői minőségben. Géczi János a majd' nyolc hónapos folyamatról beszélt, amit kiadványkaranténnak is nevezhetnénk.

– Az elején azon vitatkoztunk, hogy amikor Veszprémben nincsenek kulturális programok, amelyekre a lap reflektálhatna, van-e joga a Sédnek megjelenni. Megoldásként ezért vált a periodika négy utóbbi száma tematikussá. Az immár hetedik évfolyam 29. száma a zeneiskola, a múzeum, tehát az Erzsébet sétány külső-belső értékeivel foglalkozik, a 30. szám fő témája a városi tulajdonban, de nem közgyűjteményekben látható köztéri műalkotások, a 31. számé Veszprém iparművészete, a legfrissebb, a 32. pedig a képzőművészet és az irodalom Veszprém-képének alkotóiról szól. Mind a négy szám megjelent online is, és viszonylag nagyobb visszhangot váltott ki, mint az előzőek.

Az alkalom ráadása az első Séd-könyv megjelenése volt. Mint elhangzott, születését segítette, hogy a nyomda kedvezményesen nyomta ki, a papírköltséget pedig azok a szerzők állták, akik eddig valamilyen okból nem vették fel a honoráriumot. Szép kiadvány kerülhetett így a házigazda asztalára tizennégy veszprémi szoborról a múlt század második feléből. Címe: Szobornék városa, írója és fotósa Csuhai István, a kötetet Ladányi István szerkesztette. Ő fejezte ki minden jelenlévő örömét: hosszú idő után először van együtt egy bemutató közönsége, ráadásul maszk nélkül.

A szerkesztő beszélgetett a szerzővel, akiről megtudtuk, hogy magyar–angol szakos bölcsészként volt a pécsi Jelenkor szerkesztője, majd az Élet és Irodalom versrovatának szerkesztője, felkérésre írt cikkeket a Sédbe. Fotózni 2009-ben kezdett, képei főleg a köztéri műalkotásokkal foglalkozó közösségi internetes oldalon láthatók. Kedvenc korszaka az 50-es, 60-as évek fordulójától a rendszerváltásig terjedő időszak. Ebből származik a kötetben szereplő tizennégy veszprémi szobor is. Miután adott volt egy cikkszerző, aki fotós is egyben, jött Géczi János ötlete, hogy legyenek Séd-könyvek is; ezért jegyzi az első ilyen kiadványt Csuhai István. A másodikat már készíti Strenner József a veszprémi fákkal mint témával a középpontban, őt pedig Palágyi Sylvia követi majd szerzőként. Elhangzott, a Séd szerkesztősége az állandó megjelenés mellett évente legalább egy alkalommal könyvvel is meglepi a veszpré­mieket.