Németh Lászlóról és Béres Józsefről közös kötetben

A Veszprémi Petőfi Színház egykori dramaturgja, az egyre népszerűbb költő, író és kiadóvezető Németh Lászlóval és Béres Józseffel foglalkozó írásait gyűjtötte össze új kötetében. Kaisert szegedi főiskolás korában valóságos Németh-láz kapta el, szinte mindent elolvasott az íróról. Szakdolgozatát is a munkásságáról írta. Ezúttal lendületes eszmefuttatásaival és sűrített elemzéseivel beavat bennünket Németh (Tihanyban, a félsziget sajkodi felében volt nyaralója a családnak) páratlan alkotói világába, és teszi ezt úgy, hogy az eddig homályba vesző művekre is ráirányítja a figyelmünket. Kaiser releváns folyamatokat tár fel, sőt azok forrását és eredetét is megvilágítja. Dolgozatai tömören bontják ki egy zseniális ember és alkotó (orvos, regény- és drámaíró, tanulmány- és esszéíró, novellista, műfordító, tanár) fantasztikus életművét: „Hihetetlen nagyságú tudást halmozott föl a humán dolgoktól a természettudományos műveltségig, a nyelvek ismeretétől az elképesztően széles körű olvasottságig” – jegyzi meg Kaiser. A fejezet erénye, hogy túllép az irodalomszerető olvasókban meghonosodott nagy műveken (például Bűn, Iszony, Égető Eszter, Irgalom, a drámák közül: Galilei, A két Bolyai, Széchenyi), és kitekint az oeuvre peremvidékére.

Németh (1901–1975) lenyűgöző munkásságának alappilléreit a minőség és a gondolkodás egységében követhetjük nyomon. Kaiser pontos látleletet ad ennek a szellemi szimbiózisnak a lényegéről: „Míg a tanulmányok, elméleti írások egyértelműen adják s kínálják az életreceptet, addig a szépirodalmi munkák a lelki nemesség rajzát adják, vagy veszélyre utalnak: a lelki nemesség esetleges eltorzulására.” A modell pedig így értékeli önmagát: „A mű nálam mindig csak érintő az élet görbéjéhez, eredményei nem alkalmazható tanítások, csak figyelmeztetések.” Kaiser röviden vázolja az író pályakezdését, de kötetének kuriózuma Németh portréköteteinek és elfeledett regényeinek élesztése. Berzsenyiről, Széchenyiről és Móricz Zsigmondról írt önálló kötetet. Ezek közül „a Németh László-i életmű egyik csúcsa ez a Berzsenyi-könyv” fogalmaz Kaiser, aki egy felfedező lelkesedésével és keserédes hangulatával szól az író alig ismert, Alsóvárosi búcsú című regényéről, melyet az irodalomtörténet „félvállról” kezelt. A mű a kamaszkortól a felnőttkorba lépésig örökíti meg egy ifjú legény hétköznapjait. Az alábbi, egymásba olvadó három regényről (Alsóvárosi búcsú, Kocsik szeptemberben, Szerdai fogadónap) így írt Sőtér István: „Ilyen balzaci vággyal és igénnyel talán még nem is vágott neki magyar író társadalmunk erdejének.” Kaiser végül az Égető Eszter című regénynél időz el esszenciális megközelítéssel.

Különböző időpontokban, de „magasfeszültségen” íródtak a Béres Józsefet bemutató szemelvények. „Erőt és hitet adó tanulsággal szolgál életének minden szakasza” – szögezi le a szerző. A Béres-csepp megalkotója 86 évesen, 2006-ban hunyt el. Az 1970-es évek második felében „Aczél György személyesen győzködte, hogy hagyja el az országot; bátran és egyértelműen mondott nemet”. Béres 45 évesen szerzett agrármérnöki diplomát. Pokoljárásai után jött a világhír és az elismerés. Kósa Ferenc filmet forgatott róla, Fazekas István költő, író A megvádolt című drámájában rajzolta meg alakját. Kaiser László egy dramaturg empátiájával méltatja a darab újszínházbeli, Kerényi Imre által rendezett előadását. Kaiser színházi világlátása legalább olyan érdekes (megfontolandó és vitatható), mint a produkció értékelése.