A lét és az ő elviselhetetlen könnyűsége nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik

Zen buddhista mondás erre a napra: amikor nincs kettősség, minden dolog egy, nincs semmi, ami kimaradna. Minden idők és helyek megvilágosodottjai ismerték ezt az igazságot.

Az egyről jut eszembe, valamint a megvilágosodásról, káprázatos könyv jelent meg a minap, jelesül a Hermész Triszmegisztosz bölcsessége (Helikon Kiadó, 2020). „Ami alant van, olyan, mint ami fent van, és ami fent van, olyan, mint ami alant van, az Egy csodájának kiteljesedésére.” Ezt ismerjük a legtöbben, ha máshonnan nem, hát Hamvastól, egy picit másként fordítva. Ebben a kötetben viszont minden benne van azokból a filozófiai, teológiai és kozmogóniai (a világegyetem, az égitestek és rendszereik keletkezésével és fejlődésével foglalkozó tudomány) alapművekből, amelyeket Hermésznek tulajdonítanak. (Apropó fordítás, ez valami minden képzeletet felülmúló hatalmas munka lehetett.)

Tehát a Corpus Hermeticum, az Asclepius, a Tabula Smaragdina, A kozmosz leánya, valamint bekerült a gyakorlati hermetika (a hellenizmusban keletkezett zsidó–egyiptomi keveredést mutató irodalom, úgy nagyjából) két gyöngyszeme, a hellenisztikus asztrológia kézikönyve, a Liber Hermetis és Hortulanusnak a Smaragdtáblához fűzött alkímiai kommentárja. Hermészről azt tartja a hagyomány, hogy a tudás letéteményese, az isteni bölcsesség birtokosa. Az isteni eredetű tudást pedig kizárólag a beavatottakkal osztotta meg. A lánc aztán alighanem megszakadhatott, mert mi már nem tudjuk azt, amit Thot, az egyiptomi istenség tudott. Istenről, az istenek és az emberek teremtéséről, a világ felépítéséről, a halhatatlan Lélek kozmikus alászállásáról és az ember földön betöltött küldetéséről. Csak bogarászunk itt a Sötétség Korában, és a legjobb esetben is csak kérdéseket teszünk fel, például hogy: mi végre ez az egész, Uram?

Zen buddhista gondolat a mai napra: a rettenthetetlenség tanát oly hangosan hirdetik, ahogyan az oroszlán ordít. Milyen kár, hogy a zavart elmék, amelyek oly rugalmatlanok, mint a csont, csak azt értik, hogy a nagy bűnök a megvilágosodás akadályai, és képtelenek belelátni a Tathágata tanításainak titkaiba.

A tathágata szanszkrit szó, jelentése „ekként távozott”.

Bizonyos tibeti iskolák szerint a tathágata-garbha a tudat tisztaságának és ürességének szétválaszthatatlanságát jelenti.

A világ két spirituális vezetője a dalai láma és a római pápa. Több a hasonlóság közöttük, mint a különbség, és ez pompás. Ebben a polarizált világban meg aztán pláne. Ferenc pápa ezt írja nemrég megjelent Álmodjunk együtt (21. Század Kiadó, 2020) című könyvében: a mai világ – a nyílt sebeivel, melyeket oly sok fivérünk és nővérünk hordoz – megkívánja, hogy szembenézzünk a polarizálódás minden formájával, amely két táborra oszthatja a világot. Tudjuk, hogy miközben szabadulni igyekszünk a külső ellenségtől, kísértést érezhetünk arra, hogy a belső ellenséget tápláljuk.

Szóval a lét és az ő elviselhetetlen könnyűsége nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik, hogy csak úgy vagyogatunk itten. Róma püspöke azért beszél belső ellenségről, mert a polarizálódás is spirituális, a szívben születik meg. Azt mondja, hogy amikor polarizált környezetben élünk, tudnunk kell, hogy a gonosz szellem élvezi a sarkított szembenállást, amelyből megteremti a vádaskodás-viszontvádaskodás lefelé tartó spirálját. Nemhiába létezik egy ősi megnevezése az ördögnek: a nagy vádló. Barlangját (lásd még David Lynch Twin Peaks) a verbális erőszakban, a rágalmazásban és a fölösleges kegyetlenségben találjuk. A legjobb nem belépni oda. Ferenc pápa könyve személyes vallomás magáról és a világról, világjárvány idején. És mint ilyen, rendkívül megtisztelő és megszívlelendő. A Gonosz ugyanis elszabadult. Ideje lenne megzabolázni. És van egy rossz hírem. Tényleg belül kell kezdeni.

Hamarosan nyakunkon az év leghosszabb éjszakája,

amiben meg az a jó, hogy utána rohanunk a nyárba. Elég rémes, hogy reggel hétkor még, délután négykor meg már generál sötét van, de december 21-e után percről percre jobb lesz.

Aznap ráadásul közel ezer év után újra látható lesz a Jupiter és a Szaturnusz együttállása. Kinek így, kinek meg úgy, hiszen egyetlen csillagnak is tűnhetnek akár a különleges konstelláció miatt. Mindeközben előbb a Szaturnusz, majd a Jupiter is belép a Vízöntőbe, ami szintén nem túl gyakori esemény. Új kor küszöbén állunk. És azt látjuk majd, amit a háromkirályok. A betlehemi csillagot.

Szilveszterkor tilos lesz petárdázni. Hála a jóistennek, végre. Soha nem értettem, hogy mi értelme van egy félhavi fizetést részegen kidurrantani a levegőbe, de ez még csak hagyján, nem kell nekem mindent értenem. Hogy engem kimondottan zavar, az is a magán­ügyem, annyian fejelnek bele az aurámba amúgy is, hogy ez a legkevesebb. Viszont a halálra vált, világgá menekült macskák, kutyák és egyéb állatfajták nevében köszönöm.