Versekkel emlékeztek Botár Attila költőre Veszprémben

Az erdélyi születésű költő tavaly augusztusban hunyt el. Az 1970-es évektől élt Veszprémben, számos verseskötete jelent meg, emellett művei folyóiratokban, antológiákban is helyet kaptak.

Az esten – amelyet Kilián László író és Molnár Sándor, az Utas és holdvilág Antikvárium vezetője közös ötletéből szerveztek – felavatták a Botár-szelencét, amelyet minden évben születésnapján, márciusban nyitnak ki, és amelybe minden évben egyszer a költőre jellemző tárgyat rejtenek el. A szelencébe első alkalommal egy dobókocka került: a formának Botár különös jelentőséget tulajdonított, és egyik könyve bemutatóján is fontos szerepet kapott.

Az emlékezés részeként a szerző hat kötetéből olvasott fel verseket Kilián László, aki arról beszélt, Botár Attila a kortárs magyar irodalom egyik legnagyobb szonettköltője volt, ugyanakkor a klasszikus lírai műfajok mellett otthonosan mozgott az avantgárdban is, jelezte ezt felolvasott egyik szabad verse is. Költészetében kiemelt helyet kaptak a szerelmi és bölcseleti versek, míg az Atthisz naptekercsei című kötetével az antik lírát jelenítette meg a 21. században.

A versek elhangzása után a résztvevők megosztották Botár Attilával kapcsolatos emlékeiket, és kedvenc versüket mondták el vagy olvasták fel a szerzőtől. A rendezvényen résztvevők a Veszprémi Irka két éve kiadott nyolcadik számát kapták kézhez, amelyet az Arany Elefántyuk Társaság adott ki. A helyi költők kézírásos verseit tartalmazó kötetet Botár Attila és Brassai Zoltán szerkesztették, a tipográfiai munkát Tóth Loon végezte.