Százéves a Várpalotai Bányász Kórus

A település kiemelt művészeti együttese nyitányként a Jó Szerencsét Művelődési Központhoz hívta a kórus tagjait, kedvelőit és tisztelőit, hogy az elhunyt kórustagok emléke előtt tisztelegjenek a több mint húsz esztendővel ezelőtt ebből a célból állított kopjafánál.

Borbás Károly, aki 1991 óta karnagyként vezeti a dalkört, beszédében kiemelte, máshogy tervezték a centenáriumi évet, ám a koronavírus-járvány keresztülhúzta terveiket. Nagyon bíznak azonban abban, hogy ősszel meg tudják tartani ünnepi koncertjüket, amelyre régóta készülnek.

A kopjafánál tartott koszorúzást követően a Thury-vár folyosóján folytatódott a program, ahol az elmúlt száz év tárgyi emlékeit, relikviáit tekinthették meg az érdeklődők egy színvonalas kiállításon.

– Ritkán adatik meg, hogy egy civil szervezet – jelen esetben a Várpalotai Bányász Kórus – századik születésnapját ünnepelhetjük. Egy évszázad távlatát nehéz nekünk, a ma itt állóknak megízlelni, felfogni és megérteni, hogy mennyi történés, küzdelem, egyéni sors áll ezen esztendők mögött – mondta el köszöntőjében Campanari-Talabér Márta. Várpalota polgármestere a dalkör történetét felelevenítve kiemelte, a mai Várpalotai Bányász Kórus alapítója az Iparosdalárda volt 1920-ban, 40 fővel, Vass Gyula katolikus kántortanítóval karnagyként. Az idők folyamán egyesült az Unió Bányász Dalkörrel, majd a II. világháborút követően egy több mint tízéves szünet után, 1959-ben lett vegyes kar, amikor már a hölgyek is jöhettek a kórusba énekelni.

Vass Gyula, Hollós Lajos, G. Somos Margit és Borbás Károly karnagy elhivatottsága és szakmai felkészültsége garantálta a kórus fejlődését, amely hazánk mellett Európa számos országában sikerrel lépett fel. A szakmai elismerések mellett azonban még fontosabb, hogy a mai napig baráti közösség a dalkör, hangsúlyozta Somogyi László, a kórus elnöke.

Ezt követően három darabot énekelt el a régi tagokkal is kiegészült kórus a vár folyosóján, majd a rendezvény baráti találkozóval zárult.