Trianon utóélete címmel nyílt virtuális kiállítás Balatonfűzfőn

A trianoni békediktátum nemcsak a mi nemzetünk tragikus sorsfordulója, hanem egyben közép-európai népek gyarmatosításának beteljesedése is. Veszeli Lajos, amikor vállalkozott arra, hogy országunk, nemzetünk felszabdalását képi formába önti, akkor tisztában volt azzal, hogy ez nem megy másképpen, csak oly módon, ha testileg, lelkileg, szellemileg is azonosul nem a történésekkel, hanem az azokat kísérő érzésekkel. Ugyanis az ezekhez a történésekhez kötődő érzések alapján lehet csak létrehozni a vizuális lenyomatokat, a szimbolikus formákat.

Mi jellemzi Veszeli Lajos e tárgykörben született grafikáit, montázsait? Egyrészt a vérfagyasztó drámai erő, ami az I. világháború halott katonáinak teste s a trianoni palotában ülésező főtanács tagjai között feszül. Másrészt az a méltóságteljes egyensúly, amely az európai festészet kompozíciós hagyományait követve egyszerre teremt képi feszültséget és zárt harmonikus egységet a kép részei között. Hiszen a világ ilyen! A harmónia, a szépség s a rútság egyszerre van jelen. Harmadrészben, hogy a cím mögött kettős tartalom feszül, s ez adekvát képi formát ölt. A természet törvényei átírhatatlanok, azaz a mesterséges beavatkozás megbosszulja magát. Bennünk, a meggyalázott nemzet túlélőiben van annyi életerő, hogy a rúgások ellenére is talpon tudunk maradni.

Veszeli Lajos hallatlan érzékenységgel tárja fel rajzain, a Trianoni Szemle borítótervein, montázsain ezen ambivalens érzést. Bujdosó Bálint író a Trianon verses antológiakötetben méltatta a művészt: ,,Velünk és valamennyiünk helyett, nevében, a trianoni nemzedék, a később világot meglátók és még ezután magyar földre születők nevében. Helyettünk szól, láttat Veszeli Lajos is, aki művészi intuícióval a ma magyarját megtorpanásra készteti, eszmélődésre inti.”