Oszkai Réka bízik abban, hogy a helyzet hatására átértékeljük az életünket

– Nem változott sokat az életem, a munkaidőm nagy részét most is a laptopom előtt töltöm, és projektekkel, szakmai feladatokkal foglalkozom. Egyeztetek a kollégáimmal, hétvégén pedig, ha tehetem, műhelyben alkotok. A helyszín persze változott, mert már én is itthon dolgozom. Élvezem ezt a helyzetet, mert itthon vannak a gyerekeim, és hiába felnőttek, az anyukájuk vagyok, szóval megnyugtat, hogy mellettem vannak.

Persze nagyon sok változást kell megélni. Az a közösségi munka, amely az életem része, most más dimenzióban mozog. Hiányzik a közösség, fájdalmas, hogy annyi izgalmas tervünk nem valósult meg – mondja Réka. Hozzáteszi, hogy a világjárványt, ezt az ismeretlen helyzetet sokféleképpen élhetjük meg. – Félelmetes, mert idegen, láthatatlan, ártalmas, alkalmazkodásra és változásra kényszerít minket, árthat a számunkra legkedvesebbeknek. Gazdasági szempontból is nagyon veszélyes, van, akinek megszűnt a munkája, lecsökkentették a munkaidejét, kevesebb vagy megszűntek a bevételi forrásai. Mások éjt nappallá téve dolgoznak azért, hogy működjön az egészségügy, oktatás, nyitva legyen az üzletek. A hétköznapi hősök kifejezés mára átértékelődött. Úgy gondolom, nem szabad sok energiát pazarolnunk a félelmeinkre. Ne szőjünk összeesküvés-elméleteket, csak hiteles forrásból tájékozódjunk, és azt se napi 24 órában. Nekünk itthon kialakult napirendünk van, ami segít a monotonitás elkerülésében. A home office-os team: két művészeti egyetemista és egy friss diplomás, első munkahelyes, plusz én. A férjem kereskedőként a hősök csapatát erősíti. Mivel nem élünk nagy házban, így fontos volt, hogy kialakítsunk személyes munkaállomásokat. Szinte folyamatosan konzultál valaki online. Tiszteletben tartjuk egymás munkáját, de segítünk, ha kell. Együtt eszünk, együtt főzünk, sétálni vagy túrázni naponta megyünk. Szabadidőnkben társasjátékozunk, finomságokat sütünk, olvasunk, televíziót este nézünk, a jó filmeket preferáljuk, nem a hírműsorokat.

Úgy tudunk most hősök lenni mi, a kulturális területen dolgozók, hogy otthon maradunk. Ha szükséges, természetesen önkéntes feladatokat vállalunk. Gyerekeimmel a könyvtár által felajánlott könyveket, magazinokat hordunk ki, egy használaton kívül lévő laptopot felajánlottunk egy rászoruló családnak, bevásárolunk, ha kéri valaki. Az online térben lehetőségünk van értékes tartalmakat készíteni, megosztani. Érdemes a sok negatív információ mellett pozitív, ahogyan a múzeumi kezdeményezés is mondja, „béke szigetét” létrehozni.

A programokat is át kell ütemezni, szervezni, ez szintén nagy feladat. A folyamatban lévő pályázatokkal nagyon sok munka van: monitoring adatszolgáltatás, hiánypótlás, mérföldkőhöz kapcsolódó beszámolókészítés, átütemezés. A projektek megvalósítása sem állt le. Gyűjtjük az anyagokat, készülnek a tartalmak, folyik a digitalizálás otthonról is. Senki sem unatkozik, mindenki előre tekint – mondja a keramikus, szakmai vezető.

Oszkai Réka bízik abban, hogy a helyzet hatására átértékeljük az életünket, levonjuk a tanulságokat, és belátható időn belül új szemlélettel lépünk ki az otthonunk falai közül.