Egyszemélyes bábjátékkal varázsolt Fabók Mariann a magyarpolányi színházban

Fabók Mariann vállalása nem volt kevesebb, mint, hogy megrendezzen és szinte egy levegővétellel elmeséljen egy lélekemelő történetet és megannyi báb mögé rejtőzve hagyja, hogy a novella összes szereplője „életre keljen” általa. Az irodalomtörténészek állítása szerint Mikszáth Kálmán egyik legművészibb alkotása a fent említett elbeszélés. Fabók Mariann meglátta a műben rejlő lehetőséget, miszerint képes az embert nagyon mélyen elgondolkodtatni.

Egocentrikus világban élünk, így súlya van az olyan alapvető emberi értéknek, mint a jóság. Ezen nemes tulajdonság gyakorlásával a történet főhőse, az öreg Kupolyi József bizony csordultig tele van. A cselekmény az életük alkonyán járó Kupolyi házaspár dolgos hétköznapjai bemutatásából bontakozik ki. Éldegélnek az öregek, boldogságuk Pali unokájuk. Egy este, mikor az ifjú munkába állását ünneplik, megcsípi a hideg az öreg Kupolyit és nagyon megbetegszik. A szeretet által vezérelve a családtagok segítő közreműködéseként végül nagyra nő a búzatermés, így ott az esély, hogy Stájerországban kikúrálják légúti betegségéből az öreget. Útnak is indul a szintén korosodó Vince szolgálójával, hogy eladja a búzát. Miközben haladnak, az árok partján meglátnak egy betegségtől elgyötört lánykát.

Az apóba kapaszkodva a gyermek,-kinek lelke akkor már csak halott anyja után vágyódik- megnyugvást talál az idős ember közelében. A lány olyan rossz állapotban van, hogy az életét már nem tudja megmenteni Kupolyi József, de az utolsó pillanatáig vele marad, sőt eltemetteti. A búzáért kapott pénz egy részét koporsóra, fekete kakast ábrázoló keresztfára és kántori szolgálatra költi. Egy pillanatig sem gondol arra, hogy abból a pénzből a gyógykezelésére kellene eljutnia. A megmaradt szerény összeget azután, a hiányzó pénz visszanyerésének reményében, sajnos teljesen elveszti kártyán. A jóságos öreg a föld alá süllyed szégyenében, nem mer a felesége szeme elé kerülni. Vince közreműködésével nagy tortúra árán ugyan, de elsimulnak a dolgok. A történet nem várt fordulatot vesz, beomlik a bánya. Vajon az unoka is a romok alatt rekedt? A misztikus szállal átszőtt végkifejletben kiderül mi köze egy rejtélyes, a semmiből előtűnő és aztán elillanó lánynak ahhoz, hogy Pali megmenekült a bányaszerencsétlenségtől.

Fabók Mariann színész- és bábművész mestersége birtokában oly hitelesen alakította a mesélőt és a történetben fellelhető szereplőket, hogy általa a figurák szinte megelevenedtek. Színpadi jelenlétével letaglózta a nézőket, lélegzetvisszafojtva hallgatták és kísérték figyelemmel, hogy az egyik pillanatban a jóságos ábrázatú Kupolyi József karakterét öltötte magára, míg a másikban már az olykor zsörtölődő feleség „bőrébe bújt”. A Palit és annak fekete hajú szeretőjét a szép Horváthynét is megidézte. Szerelmetes táncukat mesterien varázsolta a színpadra. A betegségtől elgyengült lányka életének utolsó drámáját, a halál pillanatának megragadását is a nézők elé tárta.

A színészi játékra predesztinált Fabók Mariann a zsigereiben hordozza a színjátszás és a bábozás minden csínját bínját, tudja mitől jó egy színpadi történet, miként kell egy súlyos pillanatból kizökkenteni a nézőket, úgy, hogy egy szívből jövő nevetéssel könnyebben oldódjanak a lelki terhek.