Vágó Zsuzsi Veszprémben alakítja a Titanic című musical egyik főszerepét

Mindig színésznek készült?

– Nem, bár kisgyerekként sokat szerepeltem. Beleszerettem a színházba, a zenés műfajba. Tizenkét-tizenhárom éves koromban láttam a Légy jó mindhalálig című musicalt, máig emlékszem az élményre. Annyira megfogott, magával ragadott a darab, hogy akkortól elkezdtem a musicalekkel foglalkozni, kazettán hallgattam a műveket, nagy gyűjtő lettem. Miskolcon születtem, ahol a Pécsi Sándor Guruló Színházi Egyesület amatőr színi társulat felvételt hirdetett. Felvettek. Ott indult a pályám, egyértelmű volt, hogy ez az én utam. Folyamatosan énekeltem a dalokat, darabokat.

A guruló színházi egyesület után az Operettszínházban működő Pesti Broadway Stúdióban végzett.

– Felvételiztem a Színművészeti Egyetemre, de nem oda vettek fel, hanem az Operettszínház Pesti Broadway Stúdiójába. Amikor azt elvégeztem, meghallgatásokra jártam. Szabadúszóként kezdtem a pályámat, aztán az Operettszínház társulatának tagja lettem.

Mindig tartanak meghallgatásokat a szerepekre?

– Nálunk a mai napig így van. Volt egy-két darab, amikor én kaptam a főszerepet – például az Abigél Vitay Georginája, vagy amikor Szinetár Dórától átvettem Júlia szerepét a Rómeó és Júliában, Constanze szerepét a Mozartban –, de a legtöbb szerepre van meghallgatás.

Sok előadásban játszik főszerepet. Ez evidens az ön számára?

– Számomra nem az. Én minden szerepért megküzdöttem, mindent megtettem azért, hogy a legjobb legyek, mindig felkészülten mentem a meghallgatásokra. Folyamatosan bizonyítani kell. Függetlenül attól, hogy közel tizennyolc éve vagyok az Operettszínház tagja, és szebbnél szebb szerepeket játszom, teljesíteni kell, és nem szabad elkényelmesedni. Jöhetnek ugyanis fiatalok, fiatalabbak a szerepekre.

Hogy éli meg, hogy jönnek fiatalok, fiatalabbak?

– Természetes, hogy így történik. A Rómeó és Júlia című előadást a színház levette a repertoárról, az utolsó előadásban én játszottam Júliát. Ha valaha újrarendezik a darabot, nem biztos, hogy én jutok eszébe a rendezőnek, hiszen Júlia egy gyereklány. De ez nem baj.

Születnek új musicalek, kap új feladatokat.

– Szerencsés vagyok, mert nálam színes a paletta: karakterszerepeket is kaptam, játszom drámai főhősnőket és naivákat. Megtalálnak a hozzám illő szerepek, például most Kate a Titanicben.

Szeretik a nézők a musicalt?

– Virágkorát éli ez a műfaj. A zene plusztöltetet ad a történethez, amikor már nem tudjuk kifejezni magunkat szavakkal, megszólal a zene. Művészileg nem válhat el a prózai és a zenés színház, de nagyszerű, ha valaki énekelni is tud, ezzel hozzátesz a produkcióhoz.

Az Operettszínházban különválik az operett és a musical műfaja, de az operettet játszó színészek szerepelnek a musicalekben is.

– Ahogyan én is játszottam operettben szubrettként, az Én és a kisöcsém című darabban pedig Kelemen Kató szerepét alakítottam, aki a darabban a primadonna. Hangfajilag közel állt hozzám, hiszen ez nem egy klasszikus operett, nem a koloratúra hangfekvés, hanem mezzoszoprán, az én hangfekvésem. Szerencse, hogy nekem megadatott az operett műfajában való kirándulás. A nézők mindkét műfajt nagyon szeretik.

Más a két műfaj közönsége?

– A színház vezetősége régen is, most is arra törekszik, hogy az operett minden korosztályban elfogadott és szeretett műfaj legyen, ne csak az idősebbek, hanem a fiatalok számára is. Az operett hungarikum, a mi sajátunk. A színház a mostani darabok rendezésében megmutatta, hogy igyekszik megújulni. Én is vallom, hogy minden szerepben meg kell újulni.

A Titanic című musicalt nyáron, a Szegedi Szabadtéri Játékokon mutatták be. Többen szomorúan nyilatkozták, hogy ősztől nem kerül kőszínházba.

– Szegeden hatszor játszottuk telt házzal, hatszor négyezer-ötszáz ember látta az előadást. Bennem legbelül egy hang megszólalt, hogy ezt a darabot még ne temessük. Olyan nagy energia volt színpadra vinni, olyan jó csillagzat alatt született a produkció, valahogy azt éreztem, itt nem lehet vége. Nem is lett. Oberfrank Pál igazgató felhívott, hogy elvállalnám-e a szerepet.

A musicalnek nem sok köze van a filmhez. Kate szerepe is más?

– Kate Mcgowan egy talpraesett, bátor lány, amikor felszáll a hajóra, már a szíve alatt hord egy babát. Célja, hogy újrakezdje az életét. Korábbi szerelme, gyermekének apja csúnyán átverte őt, Kate ezért dönt az utazás mellett: menekül, hiszen abban a korban nem lehetett felvállalni, hogy törvénytelen gyereke van. Otthagyja Írországot, Amerikában szeretne új életet kezdeni. A harmadosztályon utazó lány megismerkedik egy vele azonos sorban élő fiúval, első látásra egymásba szeretnek. A lány kinézi magának, behálózza őt, mert ahogyan apukám szokta mondani, mindig a nő választ. Az elsöprő nagy szerelem adja a musical romantikus szálát, ezt a három napot a szerelmesek felhőtlen boldogságban élik meg. A darab mondanivalója, hogy bár a hajón vannak első, másod- és harmadosztályon utazók, de mikor megtörténik a katasztrófa, nem számít, kinek mennyi a vagyona, milyen háttérrel rendelkezik. Akkor csak az számít, hogy megpróbál a másikra támaszkodni, és segíteni neki. Itt, Veszprémben igyekszem hasonló érzelmeket előcsalogatni a nézőkből, mint amiket Szegeden.

Hogy érezte magát a veszprémi színpadon? Megtalálta a hangot a kollégákkal?

– Kedvesek és közvetlenek az itteni kollégák, néhányukkal már játszottam együtt, egy musicalműsorban énekeltem velük. Szeretek új emberekkel találkozni, színházi környezetben dolgozni, mert az új energiát ad a produkciónak és nekem is. A megújulásban mindig segít egy új partner, új színház, társulat. Jól érzem itt magam. Nagyon várom már az összpróbákat, akkor rajzolódik ki igazán, milyen lesz a produkció. A jövő héten, a főpróba hetén Veszprémbe költözöm, lesz alkalmam jobban megismerni a várost.