Autentikus folkmuzsika a Békeuccából

A pápai középiskolás táncházakban volt szerencsém megismerni a Somló Bandát, mely már akkor levett a lábamról a rendkívül autentikus folk, mégis modern, pörgős hangzásvilágú, táncra ösztökélő talpalávalójával. A fiatal muzsikusokból álló, saját meghatározásuk alapján hagyományos magyar falusi rock’n’rollt, avagy kortalan tánczenét játszó zenekar 2017-ben alakult az Allegro Alapfokú Művészeti Iskola népzenész növendékeiből, tanáruk, Mesics György „Mesó” szárnyai alatt. A banda tagjai Győry Dániel bőgő, Kiss Rafael brácsa, Milinszki Emma ének és Pusztai Boglárka hegedű, akikhez időnként Kovács István zenetanár csatlakozik harmonikával.

Mesics György a kezdeteket felelevenítve elmondta, jelenlegi és volt tanítványait tehetségük miatt biztatta arra, hogy együttesként, a zeneiskolai keretekből kilépve csiszolják tovább tudásukat. Elkezdtek hát szorgosabban próbálni, és létrehoztak egy gyerekműsort Binde bácsi barátai címen, amit nagy sikerrel játszottak országszerte fesztiválokon. Koncertprogramjukat tavaly már több helyütt bemutatták, valamint összeállítottak és felvettek egy lemezre való anyagot, ami májusban jelent meg Békeucca címmel, Mesó kajárpéci otthonára mint zenekari központra utalva, ahol sokat gyakorolnak. Azóta számos helyen megfordultak, lemezükből több száz darab elfogyott, repertoárjukat folyamatosan bővítik, a középiskolás táncházas szerepvállalásuk okán a Szélesvízben, Pápa város kulturális folyóiratának őszi számában írás jelent meg róluk, és egyre többen figyelnek fel rájuk. Ezúttal ismerjük meg az ifjakat terelgető frontembert.

Mesics György prímás 1973-ban született Győrött, jelenleg Kajárpécen él. A zene gyermekkorában érintette meg, tizenévesen már különböző győri formációkban töltött be gitáros posztot. Húszévesen kezdett népzenével, azon belül a népi hegedűvel foglalkozni. A budapesti Óbudai Népzenei Iskolában ifjabb Csoóri Sándor, Ökrös Csaba és Molnár Miklós keze alatt tanult bele a táncházas muzsikálás alapjaiba. A Matokabinde nevű, tradicionális falusi vonósmuzsikát játszó zenekarával saját lemezük mellett több válogatáslemezre is felkerültek, szerepet vállaltak az erdélyi táncházas élet gazdagításában a 2000-es években indult mezőségi népzene- és tánctáborok alapzenekaraként, valamint együttműködtek Kovács Nóri népdalénekessel.

Mesó 2008-ban csatlakozott a moldvai népzenét játszó győri Cserefa zenekarhoz, melynek azóta is oszlopos tagja. 2010-től 2017-ig egy fúziós rockzenét játszó csapat, az Apnoé frontembere volt, ahol évtizedes táncházas hegedűtechnikája mellett fiatalkori gitáros múltját, dalszerzői és szövegírói tehetségét, valamint énekhangját is kamatoztatta. 2016-ban Ferenczi György meghívására közreműködött a Nemzeti Színházban sokáig nagy sikerrel futott Betyárjáték című produkció létrehozásában. 2012 és 2018 között a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban tartott népzenei szakköröket. Hatodik éve vesz részt az Allegro AMI népzene tanszakának munkájában. Tanítványai rendre szép eredményeket érnek el a különféle népzenei megmérettetéseken. Az Allegro AMI népzenekarának magját is alkotó Somló Banda 2017 tavasza óta a prímás első számú projektje.

– Koncerteztünk a Művészetek Völgye Kaláka Versudvarától, a magyarföldi Fatemplom Fesztiváltól kezdve a lakiteleki Tiszavilág Napokon, a Budavári Könyvünnepen keresztül a Kiscsőszi Pajtafesztiválig, vagy épp a pápai Csülök-, Cicege- és Borfesztiválig. Elmondhatom, hogy a fiatal, tehetséges gyerekekből egy olyan teljes értékű zenekar érett össze az elmúlt két év folyamán, akik mára bármilyen helyzetben megállják a helyüket, legyen szó gyerekműsorról, táncházról, koncertről vagy gálaműsoron való rövid szereplésről – mondta el Mesics György, akit arra kértünk, mutassa be a Békeucca című lemezüket is.

– Az albumon elsősorban tradicionális magyar vonósmuzsika kapott helyet, mégpedig Erdély két vidékéről, Kalotaszegről és Mezőségről származó összeállítások. A Barock’n’roll ördöngösfüzesi, a Semmi bánat magyarpalatkai és a Szép csendesen lefelé buzai dallamainál Fekete Antal „Puma” is erősíti a csapatot brácsajátékával – ő a régi erdélyi muzsikálás nagy ismerője, hangszeres gyűjtésein generációk, például eme formáció zenészei nőttek bele a népzenébe. A három kalotaszegi menet közül kettő, a Fekete a kökény és a Rózsával kirakva című darabok a bánffyhunyadi Csipás-banda muzsikája alapján készültek, ezekben Kovács István harmonikája fűszerezi a hangzást, míg a Csak a szíve című a magyarlónai Buráló muzsikáját idézi. Három rendhagyó sáv is forog a lemezen: az ördöngösfüzesi átirat, az Esterházy ritka magyar játékos kísérlet arra, hogyan is szólhatott ez a dallam pár száz évvel ezelőtt egy barokk kamarazenekartól. A szvinges lüktetésű Seveledse egy vidám kitekintés, hogy a hagyományos Kárpát medencei groove-októl eltérő módon is lehet használni ezt a hangszerelést. Az utolsó szám nem magyar népzenei ihletésű, hanem blues, egy szál gitáron, mégpedig Ady Endre A fekete zongora című versére készült feldolgozás Fusson címmel, amely a költőóriás halálának századik évfordulója apropóján került a lemezre. Ez a sokféle hang, történet, érzés és zene mind remekül megfér egymással a Békeuccában.

– A fiatalokat tudatosan hoztam össze a kajárpéci táboraink és táncházaink alkalmával az idősebb generációból való muzsikus barátaimmal, Pénzes Géza bőgőssel és Fekete Antal „Puma” brácsással a Matokabinde zenekarból, Hermann Mária bőgőssel vagy Szabó Adrien hegedűssel. Mindenképp szerettem volna, hogy az ő tapasztalataikat közvetlenül tőlük hallják, tőlük is tudjanak tanulni. Ezért valósulhatott meg aztán a lemezfelvételen Puma közreműködése, akivel (és a felvételeket készítő, kiváló hangmérnök Pénzes Gézával is) egészen természetessé vált az együttműködés. Ami azért nagy szó, mert a zenekar átlagéletkora (engem nem számítva) húsz év körül van, Puma és Géza pedig hatvan felett járnak. Így a negyvenhat évemmel talán egy kicsit híd lehetek a két generáció között. Büszke vagyok rá, hogy egy ilyen patinás kiadó, mint a Gryllus Kiadó, bizalmat szavazott a zenekarnak, hiszen egy lemezkiadás nem egy pillanatnyi vállalkozás, hanem hosszabb távú együttműködést feltételez – jegyezte meg.

– Az elmúlt időszakunk a lemezbemutató koncertekről szólt, télen a gyerekműsor folytatásán dolgozunk. A legnagyobb büszkeségem, hogy a fiatalok lassanként önállóan, nélkülem is képesek megoldani muzsikálásokat, táncházakat, koreográfia-kíséreteket. A szívvel-lélekkel történő táncházas muzsikálás ugyanis nem könnyű meló, az adott tájegység táncainak zenevilágát jobban kell ismerni és előadni. Én egyre ritkábban csinálhatom, mert egy korábbi ínhüvelygyulladás nem múló következményei miatt korlátolt ideig tudom csak a hegedűt kézben tartani. Megnyugtató és örömteli, hogy lesz, van, aki csinálja majd helyettem – zárta beszélgetésünket Mesics György.