Szabadság, szerelem – ‘56-os filmek a méltó ünnepléshez

Megáll az idő (Gothár Péter)

Kezdésnek egy vérbeli kultfilm a nyolcvanas évekből. Bár a hatvanas években játszódik Budapesten, tánciskolával és Elvisszel, Coca Cola-mámorral, valamint azzal a mondással, hogy akkor ezentúl itt fogunk élni, az alkotás kiindulópontja 1956 novembere, amikor az oroszok visszatérnek a spájzba, és a főszereplő testvérpár apja elhagyja az országot. Kihagyhatatlan, parádés mozi az utórezgésekről.

Eldorádó (Bereményi Géza)

Még egy legendás film, a Megáll az idő forgatókönyvét jegyző Bereményi Gézától. Családi ihletettségű pörgés Monoriról, azaz Sanyi bácsiról, a Teleki térről, aranyrudakról, háborús, posztháborús nyomorúságról, az ötvenes évekről és a szabadság ígéretéről, alighanem Eperjes Károly legjobb filmes alakításával a középpontban.

Szamárköhögés (Gárdos Péter)

A legendárium szerint a filmet annak köszönhetjük, hogy a rendező egy barátjával egyszer összeszámolta, hogy hány tockost kaptak életükben, és rádöbbentek, hogy majdnem mindegyiket az ötvenes évek közepén gyűjtötték be. Gyerekszemszög, sírva nevetés, csodás színészi munkák, és olyan örökbecsű mondatok, mint a „másképp mondom” vagy a „polgárháború van, anyuka”.

Szerelem (Makk Károly)

Déry Tibor írásából készült 1971-ben, amikor még nem nagyon lehetett ugrálni ’56-tal kapcsolatban, mégis minden benne van, szelíden, halkan. János börtönbe kerül, de a felesége ezt nem árulhatja el idős anyósának, így aztán elhiteti vele, hogy a fia filmet forgat külföldön. Az egyik főszereplő Darvas Iván, aki kvázi a saját szabadulását játssza el. A Szindbád mellett a magyar filmes impresszionizmus csúcspontja.

Szegénylegények (Jancsó Miklós)

Látszólag az 1848-49-es forradalom és szabadságharc utáni megtorlás, betyárok, puszta és sánc. A valóságban a korai Kádár-rezsim leképezése. Ezerszer elemzett jelenetek és beállítások, köztük az emblematikus vesszőfutás. Jancsó a hatvanas években átveri a cenzúrát egy totális parabolával. Ha akarom így értem, ha akarom úgy.

Szerencsés Dániel (Sándor Pál)

A menjek vagy maradjak problematikája, izgalmasan, kalandosan, pompás történetmeséléssel. Dani menni Amerika a szerelem után, vagy mégsem. Gyuri dettó a szabadság (harc) miatt. Átgondolás a határon. Dráma és romantika, Rudolf Péter berobbanása a magyar filmvilágba.

Mansfeld (Szilágyi Andor)

A vérgőzös megtorlás legfiatalabb áldozatának emlékére, magyar-kanadai koprodukcióban. A Kádár-Biszku tandem ámokfutásának egyik legcinikusabb húzása, kivárják a szabadságharcos nagykorúságát, hogy a törvény nevében végezhessék ki. Régóta várt és teljesen indokolt mítoszépítés, a halhatatlan pesti srácok a mennybe mennek.

A Nap utcai fiúk (Szomjas György)

Fiatal külvárosi magyarok rázzák az utcát, egy kis szerelmi háromszög a vészterhes napokban, budapesti Jules és Jim a benzines palackok szagától áthatva. „Ezt a sarkot megvédjük”, a Pál utca szomszédságában, egy kockakő-hajításnyira a Corvin köztől, a mozitól.

Szabadság, szerelem (Goda Krisztina)

Népszerű közönségfilm e kettőről, ami a lelkünk mélyén kell nekünk, akár a költőnek. Még sehol a bankok, de itt vannak a tankok és a barikádok, Molo­tov-koktélok rázva, nem keverve, és még a magyar-szovjet olimpiai pólómeccsre is érvényes a jegyünk, ahol folyik a vér a medencében. Igazi profi munka, Andy Vajna keze nyoma, sziasztok, Kata vagyok, Dobó Kata ellenállhatatlan ellenálló.