A középkorba repítette közönségét Petrik Iván levéltáros

Az államalapításkor már létező Pápa mezőváros egy udvarnokispánság s ennek megfelelően egy nagyobb terület központja volt a királyi udvar ellátására létrehozott gazdasági szervezetben – tudtuk meg az előadótól. Volt itt egy királyi udvarház, ahova a nép beszolgáltatta javait a királynak. Ez emelte az egyébként egyházi, főesperességi központként is működő, templommal, keresztelőkápolnával ellátott s ennek védelmében megerődített Pápa jelentőségét.

– Ez az erődítés sajnos eltűnt. Lehet, hogy a későbbi vár-, majd kastélyépítés során. Az udvarháznak olyan felhajtóereje volt, ami kiemelte Pápát az átlagos falusi települések közül. A középkor első felétől kezdve létrejött környékbeli települések, birtokok egy része az udvarnokispánság területét képezte. Pápa a 14. század elejétől robbanásszerű fejlődésen ment keresztül, régészeti ásatásokból tudjuk, hogy ekkor már kialakult a településnek városias jelleget adó főtér, ahol a késő középkorban már reprezentatív katedrális és kőházak álltak – jegyezte meg Petrik Iván.

A levéltáros kifejtette, hogy emiatt egyre nőtt a város területe, amibe egyes birtokok (Bellérszeg és Zsemlér) már a középkor végére integrálódtak. A további, előadásban említett birtokokat – Agyaglik, Böröllő, Hánta, Hódoska/Füzes, Igar, Ozorsuka, Parlag­szeg, Sávoly, Szentlászló, Ud­­var­­soka, Újfalu 1-2, Bőd, Lihért – a 19. században kebelezte be a város véglegesen.

Petrik Iván hozzáfűzte, az adatokat az interneten digi­talizáltan kutatható magyar középkori okleveles anyagból gyűjtötte össze az előadáshoz, a készülő Pápai várostörténeti atlaszhoz kapcsolódva.